Az igazgatás egyes ágai fölött Chinában is, mint Európában, külön ministeriumok őrködnek. Van belügyi, közoktatási, szertartási, igazság- és közmunkaügyi minister. Külön főhivatalnok ügyel továbbá a pénzügyre és földmívelési érdekekre. A császár ugyanis a mennyei gondviselés szerepét vállalta el a birodalom polgárai irányában; s felelős népe jólétéért. Seholsem vitték annyira a központositást. A chinai ember élete egészen az órához hasonlít, melynek minden motczanása ki van szabva. Mintha egy nagy gyár volna az egész állam, szabályosan mozog minden tag. S a ki merészel kilépni köréből, korbács és bambus útasítja rendre, bármi magas állásu legyen. A testi büntetés ott nem szégyenitő; hol a személyes önérzet nincs kifejtve, hallgat a becsületérzés.

Se gyári életben, úgyszólva, nincs pihenés, nincs nyugnap, mint a természetben. Már fönebb emlitém, hogy nincsenek ünnepek. Valóban hangya szorgalom és fáradhatlanság jellemzi a chinait, s e mellett szerfölötti takarékosság, kitartás és rendszeretet. Ha nem bir szelleme teremtő erővel: annál csodásabb eredményeket mutathat fel mindabban, a mire külső ügyesség kivántatik. Földmívelésök virágzó kertté alakitotta, nagyszerü csatornákkal, utakkal látta el főleg a Közép virágát," mint magok nevezik a tulajdonképeni China egy részét. A mely vidékekért a kormány semmit sem tett, adót sem

Első kötet.

15

követel azoktól *). A földmívelésre a császár maga ad jó példát minden tavaszszal, ha eljő a szántás ideje. Egyszer történt, hogy elmulasztotta egy császár e szántást, s följegyezték a történetirók, hogy azon évben éhhalál pusztitá az országot **). A selyemtenyésztés a császárné pártfogása alatt áll ősidőktől fogva, s több nemű kedvezésben részesül a mai napig ***). Ki nem ismeri a chinai porczellán nagy hirét, s a gyapju és gyapotszöveteket, melyeknek készitésében oly korán tettek a chinaiak nagy elő

*) Der Ackerbau in China, nach dem Französischen des Isidor Hedde. Leipzig 1853. Érdekesnek tartom e munkából a következő adatokat kiemelni. A földmívelés főbb termékei Chinában: a rizs, selyem, gyapot, thea, a czukor, dohány és ma. Kétféle rizst termesztenek: síkon termőt (oryza sativa), mely általában 25-30 szemet ad, s hegyes vidéken termőt (oryza mutyca és glutinosa), mely 15-16 szemet ad. „Ma" alatt különböző növényeket értenek, melyeknek rost-szálait len és kender gyanánt használják; ilyenek: cannabis indica, urtica nivea, sida tilaefolia. Az adót elébb nyers termékekben fizették, ma részint pénzben, részint termékben fizetik. Az ország folyóit csatornák kötik egybe, melyeket földöntözésre használnak. Egy családra közép számmal 8-9 gyermek esik. Egy tiz személyből álló család tartása 500 váltó forintra megy közép számitással. A legkisebb napszám 15 centime, stb.

**) A földmívelési eszközöket is nagy tiszteletben tartja a chinai. Ezen eszközök közt mindazáltal egy sem jutott azon tökélyre, mint Európa hasonló műszerei. Sok épen azokhoz hasonlit, melyeket már az egyiptomiak s kelet más régi népei használtak. Loudons landwirthschaftliche Encyklopaedie.

***) Ilyen a szederfa-telepek adómentessége. Der Ackerbau in China stb.

menetelt. Nincs két százada, hogy az ipar terén felülmulták a világ minden népeit. Azóta tették nyugoton a gépek és gőzerő roppant hóditásaikat. Gépeket a chinai nem igen ismer; tiz újja végzi legnehezebb munkáit; e kis kezeket azonban semmi sem képes fölülhaladni ügyességben. Ilyen ipar mellett nagy belkereskedésnek kellett támadnia okvetlenül. Külkereskedésök azonban sok ideig csak a szomszéd tengerpartokra terjeszkedett, legfölebb Japánig és a közel szigetekig, hová a chinai míveltség is átszivárgott. Távolabb világgal, mint föntebb érintém, nem örömest érintkezett a chinai, féltvén szelleme eredetiségét, jelleme ősvonásait. Európa kereskedő népei azonban fölkeresték időről időre, s az ujabb időkben kilátás van, hogy épen a kereskedés, főleg az angol és amerikai, e roppant tömeget is bevonja elvégre az emberiség összes mozgalmába. A közelebbi időkben már sok történt e részben. Ide járul, hogy China egyes részei annyira vannak túlnépesedve, hogy már is többfelé rajt bocsátottak; s e végtelen szorgalmu, kevéssel beérő gyarmatosok félelmes vetélytársakul lépnek fel más országok munkásai mellett.

Azonban legyen elég Chináról.

S most e prózailag értelmi, anyagi népről menjünk át az ábrándok és képzelem földére, Indiába. Lássuk, mennyivel viszi tovább az emberiséget az egyoldalu eszményiség, mint az egyoldalu realismus vitte.

II. India.

A népek ős világnézlete vallásukban tükrözik. Az ind népről kétszeresen áll ez, hol a bölcselem és hittan sohasem vált külön.

Az ind vallás ős forrásai a vedák *) és Manu törvénykönyve.

A vedák különböző korszakból valók; legrégibb mindenesetre a Rig-veda nevű dalgyüjtemény, melynek egy része még az indek ős hazájába, az Indus forrásai körül vezet bennünket vissza, legalább is XIV századdal Krisztus előtt **). Krisztus előtt a VII. században gyüjtettek egybe. Nem csupán vallásos, hanem világi verseket is foglalnak magokban. Legkésőbbi eredetre mutat az Atharvaveda; az ehhez tartozó Upanisadákban ugyanis már bölcselmi rendszerrel találkozunk. Az erkölcsi, vallásos és társasélet még fejlettebb alakban mutatkozik Manu törvénykönyvében, mint a vedákban. E törvénykönyv régi törvények gyüjteménye különböző

*) Négy veda van: Rig-veda, Jadsur-veda, Szama-veda, Atharva-veda. Lásd: Des Vedas, par M. Barthélemy SainthHilaire, I. vol. Paris, 1854.

**) Colebrooke. Ujabban a Royal As. Society 1853. január 45-ki ülésében H. H. Wilson értekezett e tárgyról, Kr. e. a XIV. vagy XV-dik századra tevén a Rig-veda hymnusainak eredetét. Azok számára, a kik e tárgyban bővebb tanúlmányt akarnak tenni, hadd álljanak itt a következő könyvészeti jegyzetek: Rig Veda-Sanhita etc. edited by Dr. Max Müller, Oxford, 1849-1854. Rig-Veda, angol forditásban Wilsontól, Oxford, 1850; ugyanaz francziául Langloistól Párisban 1848-1851.

időkből. A hindu nép szerint szintén isteni eredetű, mint a vedák; Manu (= értelmes s aztán ember; a német Mann) Brahma isten fia vagy unokája szerzette. Befejezése jóval a Buddhahit keletkezése (Kr. e. a VI. sz.) előtt történhetett. A vedai vallásos szemlélet azonban sokkal utóbb, az ugynevezett Vedanta *) bölcselemben érte el tudományos kifejlődését. Nem valamely szoros rendszer, nem is egy gondolkodó fő műve, hanem, úgyszólván, bölcselmi népmű, mely a vedákból indulván ki, Szankarában, ki Kr. u. a VII-dik században élt, találta föl legtökéletesebb kifejezőjét.

Az ekkép kifejlett ind bölcselem vagy hittan mert e kettő ugyanaz a brahmanismusban, fő elve az egység**). A chinai, mint tudjuk, főleg anyagimádó; a brahmanismusban az erő a fő, az anyag már alárendelt. A természet eszményi oldala, a világszellem a valódi lét: a legtúlságosabb idealismus. A chinai világnézlet merev jegét hullámzóvá olvasztotta föl a képzelem; a lét nem nyugvó, kész létel, hanem örök mozgás, folytonos levés meg enyészés. Az ellensarkias kételvűség helyébe háromelvűség lép: a levés (teremtés), fenállás (élet) és enyészet (halál). E háromelvűség már a legrégibb vedai részekben mutatkozik. Ős hazájukban az indek, még mint pásztor nép, a többi árja

*) Vedanta: Ende des Veda.

**) A brahmanismus elmélete tudományos kifejtését lásd Wutke ily czimű munkájában: „Geschichte des Heidenthums" II. kötet.