Изображения страниц
PDF

Lássuk most ugyan-e tárgyat példában.

Vizsgáljuk a scythák nemzetisége. kérdését. Annál érdekesb tanulmány, mivel egyszersmind az ó'störténetek vizsgálata közben követett módszer hibáit is feltünteti.

II.

Mit érdekelnek bennünket az ékiratok? hallók kérdeztetni.

E kérdés, mint látszik, nem vonja kétségbe az ékiratok általános tudományos érdekét.

Bajos is volna ezt tagadni azon nyeremények után, melyek az ékiratok megfejtésébó'l már eddig is háramlottak mind a történeti, mind a nyelvtudományra. Más alkalommal eló'adám, mi fontos mozzanat az emberi miveló'dés történelmében az irás kifejló'dése. Azt az érdeket sem szükség vitatnom, mely azon irásrendszer megfejtéséhez csatlakozik, a melyen az elsó' világbirodalom urai szólottak népeikhez. E megfejtési eljárásban ugyanazon isteni szellem által látjuk vezéreltetve a fölfedezot, a melynek segélyével létrejött volt egykor a feledékenységbe ment eszme- Csak egy kiindulási pontra van szükség — s az emberi szellem elott századok, só't ezredévek után is föllepleztetik, a mi emberi szellem muve. Valóban maga a fölfedezés története nem kevésbbé vonzó, lélekemelo tanulmány, mint az emberi mivelodés azon stadiumainak vizsgálata, melyek nemünk szellemi fejlodésének ama fenebb érintett fontos mozzanatát eloidézték. S a sziklába vésett jegyek irott forrásokkal gazdagítják a világtörténetet. Legyen elég csupán a bisutuni három nyelvü föliratra hivatkoznom. Ezen föliratok egy részrol igazolják Herodot állitásait Darius trónralépte s azon osszeesküvés körülményei feló'l, a mely véget vetett a méd uralom visszaállitására törekvó ' bitorlásnak; másfelol ujabb, fontos részletekkel is gazdagítják a történelem ugyanazon korszakát. Sot régibb idó'kre, az emberiség történeteinek eddig homályba burkolt hátterére is fényt derítnek. A nyelvtudományt illetó'leg pedig, három nyelvcsalád köret látjuk kiebb tágulni a három nyelvu fölirat olvasása által, melyek közó'l egyik a másikhoz nyujtotta a fölfedezési kulcsot. Az árja nyelvészek, a szanszkrit, zend és uj persa nyelv segélyével, vizsgálataik körébe vonják azon nyelvet, melyen Cyrus és Darius beszéltek; a sémi nyelvkört az ó assyr nyelvjárással látjuk gazdagodni; mig a fölirat egyik szövegében a scytha nyelvet fedezik föl Oppert és Rawlinson, azon nyelvet, melyen Média és Nyugotázsia némely turáni osnépiségei beszéltek.

Ime a kapocs, az utóbbi fölfedezésben, mely, a fenebb érintett tudományos tekinteteket mellozve, közvetlen nemzeti érdeküvé teszi ránk nézve azon eredmények vizsgálását, melyek az ékiratokból folynak.

Minó' népcsaládhoz sorozandók az érintett turáni ó'snépek, melyekkel az emberiség bölcsó'je

[ocr errors]

giségbuvár és ethnograph, a történetnyomozó és nyelvész egyaránt fáradoztak e kérdés megfejtésén.

Emlitok Jornandes nézetét. Azóta, mint Bergmann irja, több mint ötven munka vitatta ezen állitást, oly tény gyanánt, melyhez semmi kétség nem fér.

Ez irány ellenében, mely a germánokat, különösen a gótokat, mondá a scythák utódainak, emlitendo azon nézet, mely a szlávok eló'deit kereste Herodot scytháiban. E nézetet, tudtomra, Lindner vitatta legtöbb határozottsággal. „Semmi kétség, ugymond, a szlávok a scythák ivadékai, mivel nem származtak tó'lök mások." Ez okoskodás kizárja azon lehetoséget, hogy egy nagyobb részint nomád nép nyomtalanul enyészszék el, oly vidékeken, hol idoró'l idó're más-más hóditó nomád nép került feШ, s özönével elboritá, elsöpré, a mit utában talált, mint a Volga körül hátramaradt ó'seinket a mongol hordák. Plinius korában is hasztalan keressük immár a seythákat a Pontus partjain. Scythia neve, mely egykor határozott térséget jelentett a Duna és Tanais között, azon nép uralma alatt, melyró'l neveztetett, már ekkor ingatag névvé lett, melyet északi Azsia és Európa, távol, ismeretlen vidékeire kezdtek alkalmazni; vagy a mint Plinius (Hist. Nat. IV. 25.) irja: „Scytharum nomen usquequaque transiit in sarmatas atque Germanos: nec aliis prisca duravit appellatio, quam qui extremi gentium harum, ignoti prope caeteris mortalibus degunt."

„Scytharum nomen transiit in sarmatas atque germanos!" E mondat, balul értve, indithatá Bergmannt közelebb azon ötletre, hogy eló'deinek tévedéseit egyesitvén, a scythákban keresse mind a germanok, mind a szlávok ó'seit. Ime a continuitás! kiálta föi. S hypothesisei felállitásában eló'segité azon körülmény, hogy midon a scythákról szólván, politikai határokat jelölt ki Herodot, e tág határok közé nem scytha népeket is foglalt be, mig más feló'l Rawlinson kimutatta, hogy az ugynevezett Scythián kivül is voltak scythák Nyugotázsiában *). Hogy Herodot nem csupán scytha népeket foglalt egybe Scythiájában, saját szavaiból kitetszik. „Igen sokan, vagy igen kevesen vannak — ugymond — a sajátképeni scythák." Igy van ez minden nagyobb nomád néppel, mely bizonyos területen uralkodóvá lesz. Attila birodalmában milyen kis rész volt a hún! Egy ok, a mely eló'mozdithatja a nomad népek birodalmainak felbomlását. S az ilyen felbomlott birodalom örököseiben kereshetni-e józanul az elobbi uralkodó faj ¡vadékait? . Nem jutunk-e ekkép azon képtelenségre, hogy ugyanegy nemzetbol meró'ben különbözo physikai jellegu és erkölcsi jellemü népeket származtassunk? Már pedig az ethnologia ilyen különbözo jellegu és jellemü népeknek irja le a szlávokat és germanokat, habár egy családba sorozza a nyelvtudomány.

[ocr errors]
« ПредыдущаяПродолжить »