Изображения страниц
PDF

tatta kezdet óta. A népek osvallásos szemléletének már a legrégibb korban kiegészito részét teszik az emberiség származását és leágazását illeto nézetek. Ide járul utóbb az eredet régiségével való büszkélkedés, mely egyes népekben szintugy fölébred, mint az eló'kelo családokban: egyaránt igyekeznek azok és emezek minél messzebb, minél tekintélyesebb világtörténeti nevekre vinni vissza származásuk törzsfáját.

Ez igyekezet, bár különbözo módon, minden idó'ben nyilatkozott.

A középkor iránya hozta magával, hogy minden nemzet az Eredet könyvében közlött származási táblát vette kiindulási pontul hazai törtenelmében. Keveset töró'dtek azzal, hogy az egybefüzó' lánczszemeket nem orizte meg se a törtenelem, se a hagyomány: a képzelodés egybekötötte, a mi meg volt szakadva századokon, sot ezredéveken által. A XVIII. század bölcselmi iránya vetett véget a történetirás ezen nemének; s talán még szigorubban bánt el a középkori nemzeti mondákkal, mint apogány ó'smondákkal a középkor. E közben ugyanazon scepsis, mely a római történet kezdeteit oly merészen felforgatta, eló'mozditá a historiai kritika megalapitását. A nemzeti hiuság mindazáltal nem mondott le szép álmairól. Minél kevesbbé élt jelentékeny életet valamely nép a jelenben, — minél kevesbbé az újabb idó'k szüleménye volt nemzetisége: annál örömestebb fordult vissza az ó'sidó'k felé. S mint a magyar utazó, ki ó'seit ment keresni a távol keletre, mindenfelé figyelt, hol üti meg fülét egy-egy rokonnak tetszó ' hang: ily utazásokra indultak most az ó'störténetek nyomozói — könyvtáraikban. Forgatták a régi irók foliansait, felhányták az indexeket s puszta hangok után indulva, halomra irták a jegyzeteket, az idézeteket. Váltig meg volt e nyomozásoknak tudós szine, — valódi tudományos alapok nélkül. A népek rokonsága ügyében, ugyanis, a hol a történelmi nyomok megszünnek s a hagyomány szálai elenyésznek, physiologiai, kaponyatani, physiognomiai vizsgálatok s a népek vallásos, értelmi és társadalmi, szóval öszszes szellemi és erkölcsi állapotának egybevetése nyujtanak némi felvilágositást. Legmesszebb veti pedig világát az ó'sidó'k szürkületébe a hasonlító nyelvtudomány, a melynek köszönhetjük foleg, a mit eddig Nyugotázsia ó'skoráról, a hagyományok fölött tudunk. Az érintett tudományok azonban többnyire a legujabb idó'k fejleményei; az ó'störténetek régibb nyomozóit nem támogathatták vizsgálataikban. Mi különösen a nyelvrokonságot illeti: arról is alig volt fogalmuk, hogy a szók és nevek rokon hangzása csak akkor bizonyit, ha értelmök is rokon, nem gyanitván, hogy ez esetben sem egyszer idézheti elo a szóhasonlatot különbözó ' nyelvekben — a kölcsönzest nem is emlitve — pusztán a beszélo szerv hasonló alkotása, a hangutánzásból eredt egyformaság, s az emberi hangok scálájának csekély terjedelme: csuda-e, ha még kevésbbé töró'dtek a nyelvnek azon magasabb nemü hasonlitásával, mely az anyag, vagyis egyes szók helyett, a nyelvek szervezetét veti egybe, s mint a zoolog, a szervezetek hasonlatából következtet a családi, nemi és faji rokonságra? A nyelvtudomány és ethnographiai ösmeretek fejletlensége mellett legfölebb azzal vádolhatjuk az ostörténetek egyik és másik régibb nyomozóját, hogy oly nyelvek anyagával is üztek hasonlítást és szójátékot, melyek eló'ttök meró'ben ismeretlenek voltak; s a történettudomány eddigi eredményeit, mélyebb vizsgálat nélkül, eltaszitván mintegy lábaik alól, ujra igyekeztek alkotni a világhistoriát — nemzetök számára, ábrándjaikból. Igy történt, hogy Kollár a trójai hó'sökkel hozta összeköttetésbe a szlávok ó'störténeteit; mig egy dan tudós a skandináv nép ó'srégiségét bizonyitandó, a paradicsomot is éjszaki hazája rideg égalja alá helyezte. Nem is emlitem egyes német tudósok ábrándjait.

A magyar ostörténetek nyomozása is átment e phasisokon.

A mi krónikásaink és régibb történetiróink is követték a középkori krónikások és történetirók példáját; s az Árpádok származási fája, melyet immár Attilához vitt föl a hagyomány, a világhóditó hún vezértol csakhamar Nimródig emelte büszke sudarát. A krónikások naiv hitét utóbb nálunk is tudományosan akarták igazolni, kezdetben zsidó, majd általánosan uzött szóhasonlitásokkal. Otrokocsit a merészebb Horváth István követte, s — mi tagadás benne — jól esett büszkeségünknek, szintén a paradicsomban keresni szép nyelvünk eredetét, s elhitetni — ha a világgal nem, legalább magunkkal, hogy a gúlák épitésétol és Babylon alapitásátóí fogva, a római comitiumok rendezéseig, alig történt nevezetesb világtörténeti esemény, a melyben ó'seink ne szerepeltek volna. A szép álmokért, mondhatni, elhanyagoltuk történelmünk való korszakait; s nem csuda, ha a többi népek csaknem megfeledkeztek azon nagy szolgálatokról, melyeket ó'seink az emberiségnek tó'nek, az naptól fogva, mikor a népvándorlások eme nagy országutján orí állomást foglalván, egységes államot alkottak az itt talált zagyva népek közt, melyek közó'l egyik sem birta e földet polgárositani, s védfalat emelvén a keleti barbar népek hóditó árja ellen, biztositani Nyugot fejló'dését.

De nem szándékom e helyen vádakat emelni a magyar ó'störténetek nyomozói ellen. Nem a mi érdemünk, hanem a koré, mely az ó'störténetek nyomozásához szükséges segédtudományokat ennyire is kifejté, — hogy, a midó'n méltatjuk eló'deink hazafiságát, egyszersmind belátjuk tévedésöket.

En csupán a tényeket constatirozom; csak az ostörténeti tanulmányok hazai érdekét akarom igazolni; s ezt alig mutatja inkább valami, mint azon kiváló eloszeretet, melylyel egyes történetnyomozóink e tanulmányokat eddig, mint mondám, torténelmünk való korszakainak elhanyagolásával is üzték, s az a nagy részvét, melylyel ábrándjaikon csüggött a közönség.

S ha elismerjük az ó'störténetek. ezen hazai érdekét: nem el kell-e ismernünk, hogy e tanulmányt is egyetemességében kell üznünk; hogy a világtörténet szálai, melyek elágazásaikban is annyiszor érintkeznek, kiindulási pontukon mindinkább egybefolynak. Az ostörténelem, ilyen kiterjedésben fogva fel, óvhat meg bennünket azon botlástól, melyrol fentebb szóltam, hogy megkisértsük ujraalkotni a világtörténetet — saját számunkra. Nyelvészeti és ethnologiai tanulmányok mindinkább kijelölik azon népcsaládok megkülönbözteto jellemvonásait, a melyekre az emberiség oszlik; s e vonásokat ismerve igazodhatunk el csupán a népek ó'srokonsága iránt. Ily eló'készületekkel indulva vizsgálódásainkban, nem fogjuk keresni a velünk rokon népeket se árja, se sémi népekben, hanem azok mellett vagy hátterökben. A tér tisztában ki van jelölve, s meg vagyunk kimélve, ujra tenni meg mindazon vizsgálatokat, a melyek évtizedekig foglalkodtatták az összes tudós világot, s oly eredményekre vezettek, a melyek iránt többé kétség sem foroghat fen. Az ily tényeket, ha indokolásuk bennünket is meggyó'z, el kell fogadnunk; s kello kritikával általültetnünk irodalmunkba.

E birálatos átültetést kezdém meg e helyütt Nyugotázsia ó'störténeteiró'l felolvasott tanulmányaimban. S e tanulmányok nemcsak általános világtörténeti, hanem különös hazai érdekét is felmutatni volt czélom e nehány sorban.

« ПредыдущаяПродолжить »