Изображения страниц
PDF
EPUB

lant. Quid autem nescierunt neque intellexerunt, A ἔγνωσαν οὐδὲ συνῆκαν, ἢ ὅτι ὅσον οὔπω καὶ αὐτοὶ nisi se quamprimum tribunali Dei sistendos esse, rationem de judiciis injuste latis reddituros? Illi vero judicium Dei præ oculis non ponentes, in tenebris ambulant, ignorantiæ caligine mentis oculos opplentes. Quamobrem par est eos verbi splendore illustratos, aut non judicare, memores ejus qui dixit : Nolite judicare, ut non judicemini ' ; aut si id aliquando necesse fuerit, justissimum judicium ferre, ac peccatores convincere; etiamsi oportuerit pro veritate mori : in animum inducentes, in universali Dei judicio, quod per Christum suum laturus est, omnium fore consummationem et mutationem. Quod judicium declarat id quod sequitur : -VERS. 6, 7. Movebuntur omnia fundamenta terræ. Ego dixi : Dii estis, et filii Altissimi omnes. Vos au- Β tem sicut homines moriemini, et sicut unus de principibus cadetis. Memoratis diis, ducibus videlicet et principibus populi, qui in medium eorum venit Deus, hæc etiam loquitur, docens, se quidem Patris liberalitatem imitatum, nulla invidia cohibitum, deitatem communicare suam; ita ut illos quoque omnes deos et filios Altissimi vocaret, quod tamen sibi soli inerat; illi vero gratiam contumelia affecerunt. Quo pacto autem qui a Deo imperium accepere, deorum honorem apud subditos obtineant, intelliges, si animo advertas dictum Moysi fuisse : Ecce constitui te hodie deum Pharaonis, et Aaron frater tuus erit tibi propheta . Sicut enim Moyses, cum homo Dei esset, et ab eo honorem accepisset, deus Pharaonis appellatus est; eodem modo quotquot a Deo honorem acceperint, deorum loco subditis habentur. Quamobrem iidem subditi ad eos cum reverentia et timore accedunt, non ob militare satellitium, non ob divitias et potestatem; sed ob honorem ipsis a Deo inditum. Sic enim Moysis vultus gloria replebatur, sic apostolorum Salvatoris nostri, sic olim Dei prophetarum, sic omnium qui vere servi Dei erant; qui dum sine splendore pauperesque vitam degerent, a religiosis tamen hominibus ob inditam sibi gratiam in honore habebantur. Ego quidem, ait, sic volui, sic dixi : Dii estis. Volui sane vos perinde atque me in medio vestrum stantem Deum, Altissimi filios effici; vos autem gratiam contempsistis. In vestra itaque humana D σ', καὶ ἠθέλησα, καὶ εἶπον· Θεοί ἐστε· βουληθείς malitia, et in peccatis vestris moriemini. Anima enim qua peccaverit, ipsa morietur. Quapropter vos sicut homines moriemini, et sicut unus de principibus cadetis. Quemadmodum enim olim diabolus honore affectus fuit apud Deum, et principum in cœlis angelorum unus fuit; deinde pravo consilio usus, ex loco suo decidit, ita ut de illo dicatur: Quomodo cecidit de cœlo Lucifer,qui mane oriebatur 10? tales et vos quoque fuistis: non quod natura mali sitis; sed electione vestra non bona usi. Sane vero ea quæ a me proficiscuntur, ad Dei honorem vos evocabant. Vos autem lapsus principem imitati, sicut

παραστήσονται τῷ βήματι τοῦ Θεοῦ, λόγον δώσοντες περὶ ὧν οὐ δικαίως ἔκριναν ; Οἱ δὲ μὴ πρὸ ὀφθαλ μῶν θέμενοι τὴν κρίσιν τοῦ Θεοῦ ἐν σκότει διαπο ρεύονται, τῷ τῆς ἀγνοίας σκότῳ τὰ τῆς ψυχῆς αὐτῶν ὄμματα πληρώσαντες. Διὸ προσήκει, τῷ τοῦ λόγου φέγγει φωτιζομένους, ἢ μὴ κρίνειν, μνημονεύοντας τοῦ εἰρηκότος· Μὴ κρίνετε, ἵνα μὴ κριθῆτε· ἡ εἰ ἀνάγκη ποτὲ κρίνειν, κατὰ τὸ δικαιότατον τοῦτο ποιεῖν καὶ ἐλέγχειν τοὺς ἁμαρτάνοντας, κἂν δέοι ὑπὲρ ἀληθείας θνήσκειν, πεπεισμένους ἀκριβῶς, ὅτι πάνω των ἔσται συντέλεια καὶ μεταβολὴ ἐπὶ τῇ καθολικῇ κρίσει τοῦ Θεοῦ, ἣν ποιήσεται διὰ τοῦ Χριστοῦ αὐτ τοῦ· ἦν καὶ ὁ παρών παρίστησι λόγος ἐπισυνάπτων ἑξῆς τό· Σαλευθήσονται πάντα τὰ θεμέλια τῆς γῆς. Ἐγὼ εἶπα· Θεοί έστε, καὶ υἱοὶ Ὑψίστου πάντες· ὑμεῖς δὲ ὡς ἄνθρωποι ἀποθνήσκετε, καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων πίπτετε. Ετι πρὸς τοὺς προλεχθέντας θεοὺς, ἡγουμένους δηλαδὴ καὶ ἄρχον τας τοῦ λαοῦ, ὁ μέσος αὐτῶν γενόμενος Θεὸς καὶ τὰ παρόντα ἀποτείνεται, διδάσκων, ὡς αὐτὸς μὲν, τὴν τοῦ Πατρὸς ἀφθονίαν μιμούμενος, πᾶσιν αὐτοῖς τῆς αὐτοῦ θεότητος οὐκ ἐφθόνησε μεταδοῦναι, ὡς καὶ θεοὺς ἀναγορεῦσαι αὐτοὺς καὶ υἱοὺς Ὑψίστου πάντας ἂν εἰπεῖν, ὅπερ αὐτῷ μόνῳ προσῆν· οἱ δὲ τὴν χάριν ἐν ύβρισαν. Νοήσεις δὲ πῶς τιμὴν θεῶν οἱ ὑπὸ τοῦ Θεοῦ τὴν ἀρχὴν εἰληφότες παρὰ τοῖς ἀρχομένοις ἐκτήσαν το, ἐπιστήσας ὅπως εἴρηται τῷ Μωσεῖ· Ἰδοὺ καθέστηκά σε σήμερον θεὸν τῷ Φαραώ, καὶ Ααρὼν ὁ ἀδελφός σου ἔσται σοι προφήτης. C "Ωσπερ γὰρ Μωσῆς, ἄνθρωπος ὢν Θεοῦ καὶ παρ' αὐτοῦ τὴν τιμὴν λαβὼν, θεὸς ἀνηγορεύθη τοῦ Φαραώ τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ πάντες οὓς ἂν τιμήσειεν ὁ Θεὸς, θεῶν χώραν παρὰ τοῖς ὑποτεταγμένοις ειλήφασιν. Ἔνθεν καὶ οἱ ἀρχόμενοι προσίασιν αὐτοῖς μετὰ εὐλαβείας καὶ δέους, οὐ διά τινα δορυφορίαν στρατιω τικὴν, οὐ διὰ πλοῦτον καὶ δυναστείαν, διὰ δὲ τὴν ὑπὸ Θεοῦ περιθεῖσαν αὐτοῖς τιμήν. Οὕτω γὰρ καὶ Μωσέως ἦν δεδοξασμένον τὸ πρόσωπον· οὕτω καὶ τῶν ἀποστόλων τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν, οὕτω καὶ τῶν πάλαι τοῦ Θεοῦ προφητῶν, οὕτω καὶ πάντων τῶν ἀληθῶς τοῦ Θεοῦ δούλων, ἀδόξως μενόντων καὶ πτωχῶν κατὰ τὸν βίον, τετιμημένων δὲ παρὰ τοῖς θεοσεβέσι διὰ τὴν ἐκ Θεοῦ δεδομένην αὐτοῖς χάριν. Ἐγὼ μὲν οὖν, φη

ὑμᾶς ὁμοίως ἐμοὶ τῷ μέσῳ ὑμῶν ἑστῶτι Θεῷ υἱοὺς γενέσθαι τοῦ Ὑψίστου· ὑμεῖς δὲ τὴν χάριν ἠθετήσατε. Ταῖς γοῦν ἀνθρωπίναις κακίαις καὶ ταῖς ὑμετέραις ἁμαρτίαις ἐναποθνήσκετε. Ψυχὴ γὰρ ἡ ἁμαρτά νουσα, αὐτὴ ἀποθανεῖται. Διὸ καὶ ὑμεῖς ὡς ἄν θρωποι ἀποθνήσκετε, καὶ ὡς εἰς τῶν ἀρχόν των πίπτετε. Ὡς γὰρ ἦν ποτε ὁ διάβολος τιμῆς ἠξιω μένος παρὰ τῷ Θεῷ καὶ τῶν ἐν οὐρανοῖς ἀρχοντικῶν ἀγγέλων εἷς· εἶτα μοχθηρᾷ προαιρέσει χρησάμενος ἀποπέπτωκε τῆς αὐτοῦ χώρας, ὡς εἰρῆσθαι περὶ αὐτ τοῦ· Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ 'Εωσφόρος ὁ πρωὶ ἀνατέλλων; τοιοῦτοί τινες καὶ ὑμεῖς γεγό

[blocks in formation]

----

judica terram, quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Cum in præcedenti psalmo totam Judaicam gentem accusasset, et in praesenti principum populi accusationem instituisset, admodum consequenter jam reconciliationem et adventum Christi postulat, non Judæorum genti, sed omnibus populis. Quare sic concludit : Surge, Deus, judica terram, quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Quis autem sit qui hæreditabit in omnibus gentibus, ne interroges, sed rem perquire; et deprehendes non alium esse, quam Christum Dei; cui a Patre dictum est : Filius meus es tu : ego hodie genui te. Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra". Hunc ergo qui in medio deorum Deus consistit, et homines illos coarguit excitans, rogat ut jam demum factam sibi promissionem ad finem deducat, dicens : Surge, Deus, judica terram, quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Nam ii qui prius accusati sunt, inquit, quod iniqui judices fuerint, in tenebris ambularunt. Quoniam vero te juste judicare decet, soli quippe Filio Pater judicium dedit: jam demum tu ipse surge, resurrectione tua communem omnium resurrectionem facturus; et judica terram, omnes homines videlicet qui in terra versantur. Tibi porro convenit omnes homines judicare, quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus. Et præsens quidem psalmus synagogam deorum memoravit, ac Deum in medio stantem, deosque dijudicanten), totamque doctrinam suam de judicio instituit; in fine vero adjecit illud : Surge, Deus, judica ter

νατε, οὐκ ἐκ φύσεως ὄντες κακοί, χρησάμενοι δὲ οὐκ A unus de princivibus cadelis. VERS. 8. Surge, Deus, ἀγαθῇ τῇ προαιρέσει. Διὸ τὰ μὲν παρ' ἐμοῦ εἰς Θεοῦ τιμὴν ὑμᾶς ἐκάλει· ὑμεῖς δὲ τὸν ἄρχοντα τῆς πτώσεως μιμησάμενοι, ὡς εἰς τῶν ἀρχόντων καὶ αὐτοὶ πίπτετε. Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν, ὅτι σὺ κληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι. Σφόδρα ἀκολούθως διὰ τοῦ πρὸ τούτου ψαλμοῦ κατηγορήσας ὁ λόγος τοῦ παντὸς Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ διὰ τοῦ μετὰ χεῖρας δὲ ὡσαύτως τῶν ἀρχόντων τοῦ λαοῦ κατηγορίαν πεποιημένος, διαλλαγὴν αἰτεῖ καὶ ἐπιφά νειαν εὔχεται γενέσθαι οὐκέτι τῷ Ἰουδαίων ἔθνει, ἀλλὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι. Διὸ ἐπιλέγει· Ἀνάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν, ὅτι σὺ κληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι. Τίς δέ ἐστιν ὁ κληρονομήσας ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, μὴ ἐρώτα, τὸ δὲ πρᾶγμα ἐξέταζε, καὶ εὑρήσεις οὐδὲ ἄλλον ἢ τὸν Χριστὸν τοῦ Θεοῦ· Β πρὸς ὃν λέλεκτο ὑπὸ τοῦ Πατρός· Υἱός μου εἶ σύ· έγινε σήμερον γεγέννηκά σε. Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Τοῦτον οὖν διεγείρων τὸν ἐν μέσῳ τῶν θεῶν Θεὸν στάντα καὶ διελέγξαντα τοὺς προλεχθέντας, ἤδη ποτὲ ἐπὶ πέρας ἐπαγαγεῖν τὴν πρὸς αὐτὸν ἐπαγγελίαν ὁ παρὼν ἀξιοῖ λίγος φήσας· ̓Ανάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν, ὅτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν. Οἱ μὲν γὰρ προκατηγορηθέντες, φησί, κακοὶ γενόμε ναι κριταί, ἐν σκότῳ διεπορεύθησαν· ἐπεὶ δέ σου πρέπει τὸ δικαίως κρίνειν· μόνῳ γὰρ τὴν κρίσιν ὁ Πατὴρ ἔδωκε τῷ Υἱῷ· ἤδη ποτὲ σὺ αὐτὸς ἀνάστηθι, διὰ τῆς σαυτοῦ ἀναστάσεως τὴν κοινὴν πάντων ἀνθρώπων ἀνάστασιν ποιησόμενος· καὶ κρῖνον τὴν γῆν, πάντας δηλαδὴ τοὺς τὴν γῆν οἰκοῦντας ἀνθρώπους. Πρέπει δέ σοι πάντας ἀνθρώπους κρίνειν, ἐπειδὴ σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι. Καὶ ὁ μὲν παρών ψαλμὸς συναγωγὴν θεῶν ὠνόμασε, καὶ Θεὸν μέσον ἑστῶτα, καὶ θεοὺς διακρίνοντα, πᾶσάν τε τὴν διδασκαλίαν περὶ κρίσεως ἐποιήσατο· ἐπή γαγέ τε ἐπὶ τέλει τὸν Ἀνάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν. Ταῦτά τε πάντα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον διὰ τοῦ προ- C φήτου Ασάφ ἐξενήνεκται. Ἐπεὶ δὲ εὕρομεν καὶ τὸν μθ' ψαλμὸν καὶ αὐτὸν ἐπιγεγραμμένον Τοῦ Ἀσάς, καὶ τὰ περὶ κρίσεως διειληφότα ὁμοίως τοῖς προκειμένοις· εἰκότως ἡγησάμεθα ἀκόλουθον εἶναι ἐκεῖνον τούτῳ, ὅντα μὲν ὁμοίως τοῦ ̓Ασάφ, τὴν αὐτὴν ὑπό θεσιν εἰσηγούμενον. Εἴρηται γοῦν καὶ ἐν αὐτῷ· Θεὸς θεῶν Κύριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν. Θέα γὰρ ὅπως τὸ μὲν τέλος τοῦ μετὰ χεῖρας φάσκει· Ἀνάστα, ὁ Θεός, κρῖνον τὴν γῆν· ἡ δὲ τοῦ μθ' ἀρχή· Θεὸς θεῶν Κύριος ἐλάλησε, καὶ ἐκάλεσε τὴν γῆν. Καὶ ἐνταῦθα μὲν εἴρηται· Ὅτι σὺ κατακληρονομήσεις ἐν πᾶσι τοῖς ἔθνεσιν· ἐν ἐκείνῳ δὲ, ἀπὸ ἀνατολῶν ηλίου μέχρι δυσμῶν· καὶ πάλιν ἐν μὲν τῷ μθ' λέ λεκται· Ὁ Θεὸς ἐμφανῶς ἤξει, ὁ Θεὸς ἡμῶν, καὶ οὐ παρασιωπήσεται· ἐλθὼν δὲ τί ποιήσει, ὁ μετὰ χεῖρας διδάσκει λέγων· Ὁ Θεὸς ἔστη ἐν συναγωγή θεῶν· ἐν μέσῳ δὲ θεοὺς διακρίνει. Πῶς δὲ διακρίνει, ὁ μθ' διασαφεῖ φάσκων· Πῦρ ἐναντίον αὐ τοῦ καυθήσεται· κύκλῳ αὐτοῦ καταιγὶς σφόδρα.

11 Psal. 11, 7.

D

ram.

Hæc porro omnia Spiritus sanctus per prophetam Asaph extulit. Quia vero psalmum XLIX, qui et ipse Asaphi inscribitur, de judicio item edisserentem deprehendimus perinde atque præsentem ; jure existimamus illum huic subnectendum esse, utpote qui similiter Asaphi sit, et idem argumentum pertractet. Nam ibi quoque dictum fuit: Deus deorum Dominus locutus est, et vocavit terram a solis ortu usque ad occasum. Animadvertas quippe velim, præsentis finem sic habere : Surge, Deus, judica terram; et quadragesimi noni initium hoc esse : Deus deorum Dominus locutus est, el vocavit terram. Hic etiam dicitur, Quoniam tu hæreditabis in omnibus gentibus; ibi vero, a solis ortu usque ad occasum. Ac rursum in XLIX dictum est : Deus manifeste veniet, Deus noster, et non silebit. Cum venerit autem, quid acturus sit, docet præsens psalmus his verbis Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos dijudicat. Quomodo dijudicabit, decla. rat xLIx, his verbis : Ignis in conspectu ejus exar descet, in circuitu ejus tempestas valida. Advocabit

:

[ocr errors]

calum desursum, et terram dijudicare populum A Προσκαλέσεται τὸν οὐρανὸν ἄνω καὶ τὴν γῆν suum. Horum causa merito arbitramur quadragesimum nonum huic psalmo subjungendum esse. Illudque item observandum, eosdem psalmos perinde atque subsequentes, qui item Asaphi sunt, abjectionem Judzorum ejusque causas complecti. Quadragesimus vero nonus, ab eodem propheta scriptus, per sacrificiorum repudiationem, Mosaicæ legis abrogationem inducit; ita ut in illo ejusdem argumenti series sententiaque exhibeatur. Qua vero de causa xLIx a præsentibus avulsus et ante quinquagesimi psalmi confessionem positus sit, jam in ejus commentario disputatum est.

1. CANTICUM PSALMI IPSI ASAPH. LXXXII. B

τοῦ διακρῖναι τὸν λαὸν αὐτοῦ. Τούτων τοιγαροῦν ἕνεκα εἰκότως ἕπεσθαι τῷ μετὰ χεῖρας ἡγησάμεθα τὸν μθ'. Κἀκεῖνο δὲ τηρητέον, ὡς ὁμοίως τοῖς ἐν ταῦθα συνημμένοις τοῦ ̓Ασάφ ψαλμοῖς τὴν ἀποδο λὴν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, καὶ ταύτης τὰς αἰτίας περιέχουσι. Καὶ ὁ μθ' τοῦ αὐτοῦ τυγχάνων προφήτ του, ἀνατροπὴν τοῦ Μωσέως νόμου εἰσάγει διὰ τῆς τῶν θυσιῶν παραιτήσεως· ὥστε καὶ ἐν ταὐτῷ τὴν ἀκολουθίαν δείκνυσθαι τῆς τῶν ἐμφερομένων δια νοίας. Διὰ τί δὲ μετατέθειται ὁ μθ' ἐκ τῆς τῶν προ κειμένων συναφείας, προτέτακται δὲ τῆς ἐν τῷ ν ψαλμῷ ἐξομολογήσεως, ἐν τοῖς εἰς αὐτὸν τεθεωρημέν νοις ἡμῖν προδιείληπται.

ΩΔΗ ΨΑΛΜΟΥ ΤΟ ΑΣΑΦ. ΠΒ'.

VERS. 2. Deus, quis similis erit tibi? ne taceas, ̔Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; Μὴ σιγήσῃς, neque compescaris, Deus. Septuagesimus nonus psal- μηδὲ καταπραΰνῃς, ὁ Θεός. Ὁ μὲν οθ' ψαλμὸς mus destructionem vineæ, Judaicæ gentis ruinam, προανεφώνει τὸν ἀφανισμὸν τοῦ ἀμπελῶνος καὶ τὴν loci qui penes eos in pretio et honore habebatur πτῶσιν τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, τοῦ τε παρ' αὐτοῖς τε incendium et vastitatem prænuntiabat; duo se- τιμημένου τόπου τὸν ἐμπρησμὸν καὶ τὴν ἐρημίαν· quentes causam hujus calamitatis enarrabant; hic οἱ δ ̓ ἑξῆς αὐτῷ δύο τὴν αἰτίαν ἐδίδασκον δι ̓ ἣν πε vero iis conjunctus, supplicationem et obsecratio- πόνθασι ταῦτα· ὁ δὲ παρών, συνημμένος ἐκείνοις, nem pro populo effert. Post tristia quippe illa ἱκετηρίαν καὶ δέησιν ὑπὲρ τοῦ λαοῦ ποιεῖται. Εδει quasi medelam quamdam prædictis admovere con- γὰρ μετὰ τὰ σκυθρωπὰ ὥσπερ τινὰ θεραπείαν προςsentaneum fuit, quandoquidem psalmi Asaph in άγειν τοῖς προλεχθεῖσι, μέλλοντας ἐν τούτῳ περιγρά hoc circumscribentur. Quamobrem Canticum psalmi φεσθαι τοὺς Τοῦ Ἀσὰς ψαλμούς. Διὸ καὶ δὴ ψαλμοῦ inscriptus est, quia bona populo precatur. Est porro ἐπιγέγραπται ὁ παρὼν λόγος, διὰ τὸ τὰ χρηστὰ ὑπερα undecimus eorum qui Asaphi inscribuntur, quo- εύχεσθαι τοῦ λαοῦ. Ἔστι δὲ ὁ παρὼν τῶν ἐπιγεγραμrum primus erat LXXII, ita ut in eorum quoque Ο μένων Τοῦ Ασάφ ια', ὧν πρῶτος ἦν ὁ οβ', συμπαραnumero censeatur xLix, quia is etiam est Asaphi : λαμβανομένου τοῖς προκειμένοις τοῦ μ' καὶ θ', διά atque ita omnes duodecim numero sunt. In præsenti τὸ καὶ αὐτὸν εἶναι τοῦ ̓Ασάφ. Γένοιντ ̓ ἂν οἱ πάντες igitur propheta Deo supplicans ait: Deus, quis. τὸν ἀριθμὸν ι6'. Λέγει δὲ διὰ τοῦ παρόντος ὁ Προφή similis erit tibi? ne tuceas, neque compescaris, της ἐν τῇ πρὸς τὸν Θεὸν ἱκετηρίᾳ· ̔Ο Θεός, τις Deus. Ait quippe : Deo patienti, toleranti, ideo- ὁμοιωθήσεται σοι; Μὴ σιγήσῃς, μηδὲ καταπραϋ que omnes ferenti, nemo similis. Nam quis γης, ὁ Θεός. Ο μὲν γάρ, φησί, τῷ Θεῷ μακροθύμῳ perinde atque tu atheorum et impiorum blas- ὄντι καὶ ἀνεξικάκῳ, καὶ διὰ τοῦτο πάντων ἀνεχοphena dicta et superbiam ferre valeat ? Qua- μένῳ, οὐδεὶς ὅμοιος. Τίς γάρ σοι παραπλησίως τὰς re tibi quidem Deo nemo similis erit. Ego vero ut τῶν ἀθέων καὶ ἀσεβῶν ἀνδρῶν δυσφημίας καὶ ὑπερ homo, infirmitate superatus mea, hæc supplicare ηφανίας οἷός τ' ἂν εἴη φέρειν; Διὸ σοὶ μὲν, ὁ Θεὸς, audeo, tibique Deo cum precibus dicere: Ne taceus, οὐδεὶς ὁμοιωθήσεται· ἐγὼ δὲ ὡς ἄνθρωπος, ἡττώμε neque compescaris, Deus. Tunc vero tacere Deus νος ὑπὸ τῆς ἐμαυτοῦ ἀσθενείας, τολμῶ δεῖσθαι, καὶ dicitur, cum insurgentibus atheis et impiis viris, σοὶ τῷ Θεῷ μεθ' ικετηρίας λέγειν· Μὴ σιγήσῃς, quasi non advertens ille manet, neque confestim μηδὲ καταπραΰνῃς, ὁ Θεός. Σιγᾷν δὲ λέγεται ὁ ultionem sumit, nec promeritis eos suppliciis aggreΘεός, ἐπειδὰν ἐπαιρομένων τῶν ἀθέων καὶ δυσσεβῶν ditur. Quamobrem ipse Asaph in XLIX psalmo Deum ἀνδρῶν, ἀπροσποίητος μένει, μὴ ἐπάγων παραχρῆμα hæc peccantibus dicentem inducit: Hæc fecisti, et τὴν κατ' αὐτῶν ὀργήν, μηδὲ ταῖς κατ' αὐτῶν τιμω tacui : existimasti inique quod ero tui similis. Cau- ρίαις χρώμενος. Διὸ καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσιν ὁ αὐτὸς sam vero silentii, patientiæ et tolerantiæ Dei docet Ασάφ ἐν τῷ μ' καὶ θ' τὸν Θεὸν εἰσάγει λέγοντα· Apostolus, hæc scribens: An divitias bonitatis ejus Ταῦτα ἐποίησας, καὶ ἐσίγησα· ὑπέλαβες ἀνοet patientia et longanimitatis contemnis, ignorans μίαν, ὅτι ἔσομαί σοι ὅμοιος. Τὰ δὲ αἴτια τῆς σιγῆς quod benignitas Dei ad pœnitentiam te adducit 12? τοῦ Θεοῦ καὶ τῆς ἀνοχῆς καὶ τῆς μακροθυμίας παι Sed tu quidem, ait, ut Deus, omnes sustines, om- δεύει ὁ ̓Απόστολος γράφων· Ἢ τοῦ πλούτου τῆς nes clementer toleras, ac de iis siles qui impie et χρηστότητος αὐτοῦ καὶ τῆς ἀνοχῆς καὶ τῆς μα nefarie peccant, et contra te Deum blasphema di- κροθυμίας καταφρονεῖς, ἀγνοῶν, ὅτι τὸ χρηστὸν cta proferunt. Ego vero cum hæc videre non pos- τοῦ Θεοῦ εἰς μετάνοιάν σε ἄγει; Ἀλλὰ σὺ μὲν, sim, supplico deprecorque veniam consequi, quod φησίν, ὡς Θεὸς πάντων ἀνεχόμενος, πάντας φέρεις

19 Romn. 11, 4.

[ocr errors]

πράως, καὶ ἐπὶ τοῖς ἀσεβῆ καὶ ἄθεα ἁμαρτάνουσι, A non simili atque tu modo tolerare valeam : nam

quis similis erit tibi? Quapropter ut homo, studio
pietatis erga te incensus, supplicare tibi audeo, ut
finem facias tolerantiæ et silentii, ac jam demum
moveare adversus eos qui intolerabilia ausi sunt.
Ideo dico : Ne taceas, neque compescaris. Pro quo
Aquila, Ne quiescas, Symmachus vero, Ne cesses,
interpretati sunt. Deinde subdit : — VERS. 5. Quo-
3.
niam ecce inimici tui sonuerunt, et qui oderunt te
extulerunt caput. Secundum Aquilam vero: Quo-
niam ecce inimici tui turbas moverunt, et qui ode-
runt te extulerunt caput; secundum Symmachum
vero : Ecce enim inimici tui, inquit, una sonant, et
qui oderunt te efferunt caput. Sonant autem et tur-
bas movent inimici Dei, cum non latenter neque
remisse blasphema dicta contra Deum proferre au-
dent; sed palam et confertim omnes in Deum im-
pia verba evomunt, qualia persecutionum tempore
audent efferre. Deinde erecta cervice frementes ca-
put exaltant, quando maxime silentium Dei indu-
cias ipsis præbet. His vero caput efferentibus,
Dei homines afflicti humiliantur; ut vice versa
depressis inimicis Dei, sanctorum religiosorumque
virorum capita exaltantur. Quare ex eorum persona
alicubi dictum est: Et nunc exaltavit caput meum
super inimicos meos 13.

καὶ κατὰ σοῦ τοῦ Θεοῦ βλασφημοῦσι, σιωπᾷς· ἐγὼ δὲ, μὴ δυνάμενος ταῦτα ὁρᾷν, δέομαι καὶ ἱκετεύω συγγνώμης τυχεῖν ἐπὶ τὸ μὴ δύνασθαι φέρειν σοι τῷ Θεῷ παραπλησίως· τίς γάρ σοι ὁμοιωθήσεται; Διὸ ὡς ἄνθρωπος, ζῆλον ἔχων τὸν ὑπὲρ τῆς σῆς εὐσεβείας, τολμῶ ἱκετηρίαν σοι προσάγειν· ὥστε παύσασθαι μὲν τῆς ἀφάτου μακροθυμίας καὶ τῆς ἀνεξικάκου σιωπῆς· ἤδη δέ ποτε κινηθῆναι κατὰ τῶν τὰ ἀνήκεστα τετολμηκότων. Διό φημι· Μὴ σιγήσῃς, μηδὲ καταπραΰνῃς· ἀνθ' οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας, Μὴ καθησυχά σῃς, ὁ δὲ Σύμμαχος, Μὴ ἐρημάσης, εἰρήκασιν. Εἶτ ̓ ἐπιλέγει ἑξῆς· Ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ἤχησαν, καὶ οἱ μισοῦντές σε ἦραν κεφαλήν. Κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν· "Οτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ὤχλασαν, καὶ μισοποιοῦντές σε ήραν κεφαλήν· κατὰ δὲ τὸν Β Σύμμαχον· Ἰδοὺ γὰρ οἱ ἐχθροί σου, φησί, συνηχοῦσι, καὶ οἱ μισοῦντές σε ἐπαίρουσι κεφαλήν. Ἠχοῦσι δὲ καὶ ὀχλάζουσιν οἱ ἐχθροὶ τοῦ Θεοῦ, ὅτε οὐκέτι κρύβδην, οὐδὲ πεφεισμένως τολμῶσι παραφθέγγεσθαι τὰς κατὰ τοῦ Θεοῦ βλασφημίας· ἤδη δὲ ἐκ τοῦ προφανοῦς καὶ ἀθρόως οἱ πάντες κατὰ τοῦ Θεοῦ τὰ ἄθεα προφέρονται ῥήματα, ὁποῖα τολμῶσι πράττειν κατὰ τοὺς τῶν διωγμῶν καιρούς. Εἶτα δὲ καὶ ὑψαυχενοῦντες καὶ φρυαττόμενοι τὴν κεφαλὴν ἐπαίρουσιν, ὅτε μάλιστα ἐπιτριβὴν αὐτοῖς ἡ σιωπὴ τοῦ Θεοῦ κατεργάζεται. Τούτων δὲ τὴν κεφαλὴν αἱρόντων, οἱ τοῦ Θεοῦ ἄνθρωποι καταπονούμενοι ταπεινοῦνται· ὡς ἔμπαλιν ταπεινουμένων τῶν ἐχθρῶν τοῦ Θεοῦ αἱ τῶν ἁγίων καὶ θεοφιλῶν ἀνδρῶν κεφαλαὶ ὑψοῦνται. Διὸ εἴρηταί που ἐξ αὐτῶν προσώπου τό· Καὶ νῦν ὕψωσε κεφαλήν μου ἐπ' ἐχε θρούς μου.

Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Εἶπαν· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα Ἰσραὴλ ἔτι. Δυσωπεῖ τὸν Θεὸν ὁ Προφήτης ἐν ἁγίῳ Πνεύματι, διὰ τοῦ ὑπομιμνήσκειν, ὡς ἄρα λαὸς αὐτοῦ γεγόνοιο (sic) τὰ τοσαῦτα πεπονθώς. Εἶτα καὶ τῶν ἐν τῷ λαῷ διαλαμψάντων πάλαι πρότερον ἁγίων τοῦ Θεοῦ μέ μνηται, δεόμενος καὶ ἀντιβολῶν μὴ τῶν ἐν αὐτοῖς ἀσεβῶν καὶ παρανόμων, μόνων δὲ τῶν ἁγίων αὐτοῦ μνησθῆναι, καὶ δι ̓ αὐτοὺς τὸ πᾶν κατελεῆσαι ἔθνος. Ακόλουθα δὲ αὐτοῖς ποιοῦντες οἱ ἐχθροὶ τοῦ Θεοῦ, τὸν λαὸν αὐτοῦ πολεμοῦσι, πανουργία χρώμενοι καὶ δόλω, πρὸς τὸ καταβαλεῖν αὐτὸν καὶ ἀποστῆσαι τῆς τοῦ Θεοῦ εὐσεβείας. Διὸ λέλεκται· Ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, καὶ ἐβουλεύ- D σαντο κατὰ τῶν ἁγίων σου. Μεμελημένως γὰρ καὶ πεφροντισμένως μηχανάς τινας κρυφίους κατὰ τοῦ λαοῦ τοῦ Θεοῦ καττύουσι, κατά τε τῶν ἁγίων αὐτοῦ ἐπιβουλὰς κατασκευάζονται, δι ̓ ἕνα σκοπὸν ἂν ἐν ἑαυτοῖς προθέμενοί φασι· Δεῦτε, καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσραὴλ ἔτι. Οἱ μὲν οὖν θεομάχοι οὐ βούλονται ἐν ἀνθρώποις ἔθνος Θεοῦ ὑφεστάναι· ἀλλὰ καὶ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσραὴλ ἐξαλειφθῆναι σπουδάζουσιν. Ο δὲ Θεός, ἀεὶ ἔθνος ἑαυτῷ ἐπὶ γῆς καταρτίζων, μετὰ τὴν τοῦ προτέρου λαοῦ πτῶσιν τὴν ἐξ ἐθνῶν συνεστήσατο

13 Psal. xxvi, 6.

VERS. 4, 5. Super populum tuum malignaverunt consilium, et cogitaverunt adversus sanctos tuos. Dixerunt: Venite et disperdamus eos de gente, et non memoretur nomen Israel ultra. Deum obsecrat Propheta in Spiritu sancto, monens eum, qui talia patitur, populum ejus esse. Sub hæc autem eorum, qui in populo jam olim conspicui fuerunt, sanctorum Dei meminit, supplicans obsecransque, ut ne impiorum sceleratorumque in populo, sed sanctorum suorum recordetur: eorumque gratia totam gentem misericordia donet. Affinia autem impiorum gestis perpetrantes inimici Dei, populum ejus oppugnant, versutia utentes et dolo, ut ipsum deji ciant et a pietate erga Deum avertant. Quocirca dictum est: Super populum tuum malignaverunt consilium, et cogitaverunt adversus sanctos tuos. Meditati enim cum sollicitudine quasdam occultas machinas contra populum Dei instruunt, et sanctis ejus insidias parant, ac, ob unum quem in animo proponunt scopum, aiunt: Venite et disperdamus eos de gente, et non memoretur nomen Israel ultra. Inimici itaque Dei populum Dei in hominibus consistere nolunt : quin etiam Israelis nomen delere satagunt. Deus vero post prioris populi ruinam populum sibi semper in terra parans, ex gentibus Ecclesiam constituit, novam nuperamque gentem, ex gentibus per totum orbem selectam. Idcirco et

Israelis nomen, et omnium religiosorum virorum A Ἐκκλησίαν, καὶ τὸ καινὸν καὶ νέον ἔθνος, τὸ κα

memoria magis magisque celebratur, et piæ reli

gionis gesta resplendent.

πάντων τῶν θεοφιλῶν ἀνδρῶν ἡ μνήμη ἀνυμνεῖται, τά
VERS. 6, 8, 9. Quoniam cogitaverunt unanimiter
simul adversum te testamentum disposuerunt taber-
nacula Idumæorum, et Ismaelita, Moab et Agareni,
Gebal et Ammon et Amalec, alienigenæ cum habi-
tantibus Tyrum. Etenim Assur venit cum illis, facti
sunt in adjutorium filiis Lot. Diapsalma. Quasi
Deum excitans irritansque Propheta in sua pro po-
pule supplicatione ait, adversum te. Non enim con-
tra populum, inquit, sed adversum te, et adversus
testamentum tuum inimici populi tui machinantur.
Hinc narrat quæ in Assyriorum irruptione contra
Judaicum populum gesta sunt. Et hæc vaticinatur, Β
postquam quibus de causis hostibus traditi sint
enarraverat. Nam in præcedenti psalmo principes
populi coarguebat dicens: Usquequo judicatis ini-
quitatem: ac rursum, Nescierunt, neque intellexe-
runt, in tenebris ambulant. In superiori vero totam
gentem accusabat dicens : Et non audivit populus
meus vocem meam, et Israel non intendit mihi. Sed
etiam in LXXVII facinorum ipsorum longum catalo-
gum texuit. Consequenter igitur quæ diuturno post
tempore ipsis contigerunt ob allatas causas vati-
cinatur. Illic autem variis temporibus obsessi
sunt, primum a Babyloniis; secundo ab Antiocho
rege Syriæ; postremo a Romanis post patra-
a Romanis post patra-
tum in Servatorem nostrum scelus. Opportune
ex Spiritus præscientia tres illas obsidiones idem
propheta prænuntiat: nam in LXXII postremam
significat, ut propriis in locis declaravimus; in
LXXVIII, eam quæ sub Antiocho Syro contigit,
uti commonstratum est; in præsenti autem primam
meminit, scilicet Assyriorum, quam etiam LXXIX
vaticinatus est, vineæ incendium et vastitatem
significans. Ex historia igitur edisci potest, quot
gentes in unum contra Judaicum populum coactæ
sint in prima Assyriorum irruptione, quas præsens
prophetia recenset: quæ primos numerat Idumæos,
deinde Ismaelitas, tertio Moabitas, quarto Agare-
nos, hinc Gebalenos et Ammonitas, et Amalecitas.
Præter hos autem dicit, Alienigenæ cum habitantibus
Tyrum. Pro illo autem, alienigena, Aquila et Sym-
machus, Phylistæam ediderunt. Hoc porro nomine
appellari solent qui Gazam, Ascalonem et mari-
timam incolunt. Hi itaque maritimi allophyli cum
habitantibus Tyrum irruerunt, inquit, in populum
tuum; el præter hos omnes Assyrius, quod sane
caput malorum est, cum iis impetum faciens, illis-
que commilitonibus usus castra posuit: omnesque
prædicti simul facti sunt in adjutorium filiis Lot.
Pro quo Aquila, Facti sunt, inquit, brachium fi-
liis Lot ; Symmachus vero, Facti sunt commilito-
nes filiis Lot. Filii autem Lot erant Aminonitæ et

16 Psal. Lxxx, 12.

C

D

ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐκ τῆς τῶν ἐθνῶν ἐκλογῆς ὑπ στάν. Διὸ μειζόνως καὶ τὸ ὄνομα τοῦ Ἰσραήλ, Σ τε τῆς θεοσεβείας κατορθώματα διαλάμπει.

Ὅτι ἐβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτέ κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο τὰ σκηνώματα των Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ισμαηλῖται, Μωάβ καὶ εἰ Αγαρηνοί, Γεβάλ καὶ Ἀμμὼν καὶ Ἀμαλήκ, ἀλ λόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Καὶ γὰρ καὶ Ασσούρ συμπαρεγένετο μετ' αὐτῶν, ἐγενή θησαν εἰς ἀντίληψιν τοῖς υἱοῖς Λώτ. Διάψαλμα. Ὥσπερ διεγείρων καὶ παροξύνων τὸν Θεὸν ὁ Προφή της ἐν τῇ ἱκετηρίᾳ τῇ ὑπὲρ τοῦ λαοῦ φάσκει τα κατὰ σοῦ. Οὐ γὰρ κατὰ τοῦ λαοῦ, φησίν, ἀλλὰ κατα σοῦ καὶ κατὰ τῆς σῆς διαθήκης τετολμήκασιν οἱ τοῦ λαοῦ σου πολέμιοι. Εἶθ' ἑξῆς διεξέρχεται τὰ ἐν τῇ τῶν Ασσυρίων ἐπιθέσει κατὰ Ἰουδαίων ἔθνους πραχθέντα. Καὶ ταῦτα θεσπίζει προδιελθὼν τὰς αἰτίας, δι' ας τοῖς πολεμίοις παρεδόθησαν. Εν μὲν γὰρ τῷ πρὸ τούτου ψαλμῷ τοὺς ἄρχοντας ἀπήλεγχε τοῦ λαοῦ τῆς σας· Ἕως πότε κρίνετε ἀδικίαν; καὶ πάλιν· Οὐκ ἔγνωσαν, οὐδὲ συνῆκαν, ἐν σκότει διαπορεύε ται. Ἐν δὲ τῷ ἀνωτέρω τὸ πᾶν διέβαλλεν ἔθνος είν πών· Καὶ οὐκ ἤκουσεν ὁ λαός μου τῆς φωνῆς μου, καὶ Ἰσραὴλ οὐ προσέσχε μοι. Ἀλλὰ καὶ ἐν τῷ οξ' μακρὸν κατάλογον τῶν παρανομημάτων αὐτῶν διεξῆλθεν. ̓Ακολούθως οὖν τὰ συμβεβηκότα αὐτοῖς μακροῖς ὕστερον χρόνοις διὰ τὰς προλεχθείσας αἰτίας προφητεύει. Καὶ ἐκεῖ κατὰ διαφόρους χρόνους πεπο λιόρκηνται πρότερον μὲν ὑπὸ Βαβυλωνίων, δεύτε ρον δὲ ὑπ' ̓Αντιόχου τοῦ τῆς Συρίας βασιλέως, καὶ τὸ πάντων ὕστατον ὑπὸ Ῥωμαίων μετὰ τὴν κατά τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τόλμαν. Εἰκότως τῇ προγνώσει τοῦ Πνεύματος τὰς τρεῖς ταύτας ὁ αὐτὸς προφή της προαναφωνεῖ πολιορκίας· ἐν μὲν τῷ ογ' τὴν ὑστάτην σημαίνων, ὡς κατὰ τοὺς οἰκείους τόπους παρεστήκαμεν· ἐν δὲ τῷ οη' τὴν ἐπὶ ̓Αντιόχου τοῦ Σύρου, καθὼς ἀποδέδεικται· ἐν δὲ τῷ μετὰ χεῖρας τῆς πρώτης μέμνηται, λέγω δὲ τῆς Ἀσσυρίων, ἣν καὶ ὁ οθ' ἐθέσπισε, τὸν ἐμπρησμὸν τοῦ ἀμπελῶνος καὶ τὴν ἐρημίαν αὐτοῦ σημήνας. Ἔστι δ' οὖν καὶ ἀπὸ τῆς ἱστορίας μαθεῖν, ὅσα κατὰ τὸ αὐτὸ συνῆλθον ἔθνη κατὰ τοῦ Ἰουδαίων λαοῦ ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Ασ συρίων ἐπιθέσει, ἃ καὶ ἡ μετὰ χεῖρας καταριθμεῖται προφητεία· πρώτους Ιδουμαίους ὀνομάζουσα, εἶτα Ισμαηλίτας, καὶ τρίτους Μωαβίτας, καὶ τετάρτους Αγαρηνούς, εἶτα Γεβαληνούς, καὶ ̓Αμμανίτας, καὶ Αμαληκίτας. Καὶ ἐπὶ τούτοις, Αλλόφυλοι, φησί, μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀλλό φυλοι, Ακύλας καὶ Σύμμαχος, Φυλισταίαν, ἐκδεδώ κασιν ἔθος δὲ καλεῖν τούτῳ τῷ ὀνόματι τοὺς τὴν Γάζαν καὶ τὴν Ασκάλωνα καὶ τὴν πάραλον οἰκοῦντας. Καὶ οὗτοι τοίνυν ἐφεξῆς οἱ παραλιῶται ἀλλό φυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον ἐπέθεντο, φησί, κατὰ τοῦ λαοῦ σου· καὶ ἐπὶ πᾶσιν ὁ ̓Ασσύριος, τὸ δὴ κεφάλαιον τῶν κακῶν, σὺν τούτοις ορμώμενος,

[ocr errors]
« ПредыдущаяПродолжить »