Изображения страниц
PDF
EPUB

nono ad centesimum quintum; quinta, a centesimo γεγραμμένων δέ εἰσιν οὕτως αἱ διαιρέσεις· τοῦ μὲν sexto ad finem : psalmi non inscripti sunt 19, in. A Δαυΐδ οβ', τῶν υἱῶν Κορὲ ια', τοῦ ̓Ασάφ ιβ', Αἰθὰμ

scripti vero 131. Inscriptorum autem hæ sunt divisiones Davidis septuaginta duo psalmi sunt; filiorum Core, undecim ; Asaphi, duodecim; Ætham Israelitæ unus; Salomonis, duo; Moysis, unus; anonymi septemdecim; Alleluia inscripti quindecim. quidem habent, neque cujus sint enuntiant.

EJUSDEM EUSEBI ARGUMENTA IN

PSALMOS.

1. Adhortatio ad Dei cultum, et avocatio ab opposito.

2. Prophetia de Christo et de vocatione gentium. 5. Prophetia de bonis Davidi conferendis.

4. Prophetia Davidi de iis quæ passus est. 5. Oratio ex persona Ecclesiæ..

6. Doctrina confessionis.

7. Davidi confessio et doctrina vocationis gentium.

8. Prophetia vocationis gentium.

9. Mors Christi ejusque resurrectio ; de regno quod
accepit, deque omnibus inimicis ejus deletis.
10. Hymnus victoriæ ejus, qui Dei causa certamen init.
11. Accusatio scelestorum, et prophetia de Christi
adventu.

12. Inimicorum commotio, et exspectatio adventus
Christi.

13. Accusatio improborum et prophetia de adventu Christi.

14. Ejus qui secundum Deum perfectus est restitutio. 15. Electio Ecclesiæ et Christi resurrectio.

16. Perfecti viri, sive ipsius Christi precatio pro iis qui per ipsum salutem consequentur.

17. Gratiarum actio Davidis et prophetia de adventu et assumptione Christi.

18. Theologia cum doctrina morali.

19. Oratio justorum qui Davidi operam dabant.
20. Supplicatio eorum qui Davidi operam dabant.
21. Prophetia cruciatuum Christi et vocatio gen-
tium.

22. Doctrina et novi populi institutio.

23. Prophetia vocationis gentium, et consummatio eorum qui salutem consequuntur.

24. Doctrina confessionis.

25. Supplicatio ejus qui secundum Deum proficit. 26. Gratiarum actio et petitio bonorum.

27. Supplicatio cum prophetia.

28. Prophetia anigmatica cum theologia. 29. Gratiarum aclio cum confessione.

30. Confessio cum supplicatione.

31. Prophetia eorum qui per Christum salutem consecuturi sunt.

32. Adhortatio ad hymnos canendos, cum theologia.
33. Doctrina gratiarum actionis.

34. Supplicatio justi et prophetia de Christo.
55. Confutatio impiorum cum theologia.
36. Doctrina religiosæ vitæ.

57. Doctrina confessionis.

38. Deprecatio cum confessione.

59. Gratiarum actio ejus qui secundum Deum salutem consecutus est, et commemoratio Ecclesiæ. 40. Prophetia de Christo et de proditore.

41. Deprecatio prophetarum circa reprobationem Judaici populi.

42, 43. De eodem argumento. 44. Adventus regni Christi.

45. Apostolorum pradicatio.

46. Vocatio gentium.

47. Hymnus in Dei honorem de Ecclesia, persecutiones de medio sublatæ.

48. Doctrina de divino judicio.

49. Abrogatio legis Moysis de sacrificiis, et introduclio legis Novi Testamenti.

(1) Reg. 1, παράλειψις.

τοῦ Ἰσραηλίτου εἷς. Σολομῶντος β', Μωϋσέως εἷς, ἀνώνυμοι ιζ', τῶν εἰς τὸ Ἀλληλούϊα ιε'. Εἰσὶ δὲ ἀνώνυμοι ὅσοι ἐπιγραφὰς μὲν ἔχουσιν, οὐ μὴν δηλοῦσι τίνος εἰσίν.

Anonymi autem dicuntur quotquot inscriptionem

ΥΠΟΘΕΣΕΙΣ ΤΟΥ ΑΥ̓ΤΟΥ ΕΥΣΕΒΙΟΥ ΕΙΣ ΤΟΥΣ
ΨΑΛΜΟΥΣ.

α'. Προτροπὴ θεοσεβείας καὶ ἀποτροπὴ τοῦ έναν
τίου.

β'. Προφητεία περὶ Χριστοῦ καὶ κλήσεως ἐθνῶν.
γ'. Προφητεία γενησομένων ἀγαθῶν τῷ Δαυΐδ.
δ'. Προφητεία τῷ Δαυΐδ περὶ ὧν πέπονθεν.

Β ε'. Ἐκ προσώπου τῆς Ἐκκλησίας προσευχή.
5'. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως.

C

ζ'. Τῷ Δαυΐδ ἐξομολόγησις καὶ διδασκαλία κλή σεως ἐθνῶν.

η'. Προφητεία κλήσεως ἐθνῶν.

θ'. Θάνατος Χριστοῦ καὶ ἀνάστασις, καὶ βασιλείας παράληψις (1), ἐχθρῶν τε πάντων καθαίρεσις. ι. Ἐπινίκιος ὕμνος τοῦ κατὰ Θεὸν ἀγωνιζομένου. ια'. Κατηγορία πονηρῶν, καὶ προφητεία Χριστοῦ παρουσίας.

ι6'. Ἐχθρῶν ἐπανάστασις, καὶ προσδοκία Χριστοῦ παρουσίας.

ιγ. Κατηγορία πονηρῶν, καὶ προφητεία Χριστοῦ
παρουσίας.

ιδ'. Τοῦ κατὰ Θεὸν τελείου ἀποκατάστασις.
ιε'. Ἐκλογὴ Ἐκκλησίας, καὶ Χριστοῦ ἀνάστασις,
ις'. Τελείου ἀνδρὸς, ἢ καὶ αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ
προσευχὴ ὑπὲρ τῶν δι' αὐτοῦ σωθησομένων.
ιζ'. Εὐχαριστία τοῦ Δαυΐδ καὶ προφητεία Χρι-
στοῦ παρουσίας καὶ ἀναλήψεως.

τηʹ. Θεολογία σὺν διδασκαλίᾳ ἠθικῇ.

ιθ'. Εὐχὴ τῶν συμπραττόντων τῷ Δαυΐδ δικαίων.
κ'. Ἔντευξις των συμπραττόντων τῷ Δαυΐδ.
κα'. Προφητεία τῶν Χριστοῦ παθῶν, καὶ ἐθνῶν
κλῆσις.

κβ'. Διδασκαλία καὶ νέου λαοῦ εἰσαγωγή.
κγ'. Προφητεία κλήσεως ἐθνῶν, καὶ τελείωσις
τῶν σωζομένων.

κδ'. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως.

κε'. Ἔντευξις τοῦ κατὰ Θεὸν προκόπτοντος. κς'. Εὐχαριστία καὶ αἴτησις ἀγαθῶν.

κζ'. Δέησις μετὰ προφητείας.

κι'. Προφητεία αἰνιγματώδης σὺν θεολογίᾳ.
κθ'. Εὐχαριστία σὺν ἐξομολογήσει.

λ. Ἐξομολόγησις σὺν ἱκετηρία.

λα'. Προφητεία τῶν διὰ Χριστοῦ σωθησομένων.

λ6'. Παρακέλευσις υμνολογίας συν θεολογία.
λγ'. Διδασκαλία εὐχαριστίας.

Ο λδ'. Ικετηρία δικαίου, καὶ προφητεία περὶ Χριστοῦ.
λε'. Ἔλεγχος ἀσεβῶν σὺν θεολογία.
λς'. Διδασκαλία θευσεβοῦς βίου.
λζ'. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως.
λη'. Ἔντευξις σὺν ἐξομολογήσει.

λθ'. Εὐχαριστία τοῦ κατὰ Θεὸν σωθέντος καὶ
μνήμη Ἐκκλησίας.

μ'. Προφητεία περὶ Χριστοῦ καὶ περὶ τοῦ προδότου. μα'. Ικετηρία προφητῶν ἐπὶ τῇ ἀποβολῇ τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους.

με, μγ'. Ἔτι περὶ τοῦ αὐτοῦ.

μδ'. Επιφάνεια Χριστοῦ βασιλείας.
με. Αποστόλων κήρυγμα.

μς'. Κλῆσις ἐθνῶν.

μζ'. Ὕμνος εἰς Θεὸν περὶ τῆς Ἐκκλησίας, καὶ καθαίρεσις διωγμών.

μη'. Θείας κρίσεως διδασκαλία.

μθ'. Ανατροπὴ τοῦ περὶ θυσιῶν· Μωϋσέως νόμου, καὶ εἰσαγωγὴ τοῦ τῆς Καινῆς Διαθήκης.

ν. Διδασκαλία ἐξομυλογήσεως.

να'. Ελεγχος τοῦ πονηροῦ τρόπου, καὶ τέλος τοῦ αὐτοῦ.

16. Σωτήριος ἐπιφάνεια, καὶ ἀθεότητες ἀπαλλαγή. νγ'. Προσευχὴ τοῦ κατὰ Θεὸν ἀγωνιζομένου. να. Δήλωσις τῶν κατὰ Χριστοῦ (1) τετολμημένων. νε'. Δικαίου εὐχαριστία ῥυσθέντος ἐξ ἐχθρῶν. νς'. Εὐχαριστία τοῦ Δαυΐδ καὶ προφητεία κλή σεως ἐθνῶν.

νζ'. Διδασκαλία τῆς τοῦ Θεοῦ δικαιοκρισίας. νη'. Κλῆσις ἐθνῶν καὶ Ἰουδαίων ἀποβολή. να'. Αποβολὴ τοῦ Ἰουδαϊσμοῦ, καὶ κλῆσις ἐθνῶν. ξ. Δέησις σὺν εὐχαριστία.

ξα'. Διδασκαλία θεραπευτική.

56. Εὐχαριστία τοῦ κατὰ Θεὸν τελείου.

ξγ. Διδασκαλία τοῦ θεοσεβοῦς ἀθλητοῦ. ξδ'. Κλῆσις ἐθνῶν.

ξε'. Κλῆσις ἐθνῶν, καὶ ἀποστόλων μαρτυρία. ξς'. Κλῆσις ἐθνῶν, καὶ ἀποστόλων κήρυγμα. ξζ'. Χριστοῦ ἐνανθρώπησις, καὶ ἐθνῶν κλῆσις. ξη'. Πάθη Χριστοῦ, καὶ Ἰουδαίων ἀποβολή. ξύ. Ικετηρία δικαίου καὶ αὐτοῦ τοῦ Χριστοῦ. 6. Χριστοῦ πάθη καὶ ἀνάστασις.

στ'. Προφητεία Χριστοῦ βασιλείας καὶ κλήσεως ἐθνῶν.

οδ'. Ἐξομολόγησις τῆς ἀνθρωπίνης ἀσθενείας ἐπὶ τῇ τῶν ἀσεβῶν εὐπραγίᾳ καὶ τῇ τοῦ Θεοῦ μακροθυμίᾳ.

3. Προαναφώνησις τῆς ἐσχάτης Ἰουδαίων που λιορκίας, τῆς ἐπὶ τοῦ Οὐεσπασιανοῦ καὶ Τίτου γενομένης.

οδ'. Χριστοῦ θεολογία, καὶ ὑπόμνησις τοῦ θείου δικαστηρίου.

οε'. Ἐκδίκησις κατὰ ἀσεβῶν τῆς τοῦ Θεοῦ κρίσεως. ος'. Περὶ τῆς τοῦ Θεοῦ μακροθυμίας καὶ τῶν θαυ μαστῶν ἔργων αὐτοῦ.

οζ'. Χριστοῦ διαστολὴ πρὸς τὴν Ἐκκλησίαν, περὶ τῆς τοῦ προτέρου λαοῦ παρανομίας. ση'. Προφητεία τῶν ὑπὸ τοῦ Ἀντιόχου τῇ Ἰου δαία συμβάντων αὐτοῖς· ἢ ἱστορία παρὰ τοῖς Μακκαβαίοις.

αθ'. Προφητεία τῆς ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων πολιορ κίας, καὶ δέησις περὶ τῆς Χριστοῦ ἐπιφανείας. π'. Κλῆσις ἐθνῶν, καὶ διδασκαλία τῶν συμβεβηκότων τῷ προτέρῳ λαῷ.

πα'. Ἔλεγχος τῶν ἀρχόντων τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους. πό. Δέησις περὶ τοῦ πεπονθότος σκυθρωπὰ λαοῦ, καὶ προφητεία περὶ τοῦ τέλους τῶν ἐχθρῶν τοῦ Χριστοῦ.

πγ'. Χριστοῦ ἐνανθρώπησις καὶ περὶ τῶν Ἐκκλησιῶν.

πω. Προφητεία εἰς τὸν Χριστὸν καὶ τοὺς δι' αὐτοῦ λελυτρωμένους.

πε'. Προσευχὴ Δαυΐδ καὶ προφητεία κλήσεως ἐθνῶν. πς'. Χριστοῦ ἐνανθρώπησις.

τζ'. Χριστοῦ θάνατον προφητεύει.

πη. Χριστοῦ βασιλεία ἐκ σπέρματος Δαυΐδ.

πω. Ἰουδαίων ἀποβολή.

[blocks in formation]

Α 50. Doctrina confessionis.

B

G

51. Confutatio improbi moris, et finis ipsius. 52. Salutaris adventus, et ἀθεότητος ejectio. 53. Precatio ejus qui Dei causa concertal. 54. Declaratio facinorum contra Christum admissorum. 55. Gratiarum actio just ab inimicis liberali. 56. Gratiarum actio Davidis et prophetia de vocatione gentium.

57. Doctrina de recto Dei judicio.

58. Vocatio gentium et Judæorum ejectio.
59. Abrogatio judaismi et gentium vocatio.
60. Supplicatio cum gratiarum actione.
61. (2) Doctrina de Deo colendo.

62. Gratiarum actio ejus qui secundum Deum perfectus est.

65. Doctrina religiosi athleta.

64. Vocatio gentium.

65. Vocatio gentium et apostolorum testimonium.

66. Vocalio gentium et apostolorum prædicatio.

67. Christi incarnatio et vocatio gentium.

68. Passiones Christi et Judæorum ejectio. 69. Deprecatio justi et ipsius Christi.

70. Christi cruciatus et resurrectio.

71. Prophetia de Christi regno et vocatione genLium.

72. Cnfessio humanæ infirmitatis circa impiorum felicitatem et Dei tolerantium.

73. Prænuntiatio postrema Judæorum obsessionis, quæ sub Vespasiano et Tito contigit.

74. Christi theologia, et admonitio de divino tribu nali.

75. Ultio divini judicii de impiis sumpta.

76. De tolerantia Dei et admirandis ejus operibus.

77. Christi reconciliatio cum Ecclesia, de primi populi prævaricatione.

78. Prophetia de iis quæ sub Antiocho Judaæ contigerunt: sive historia quæ in Machabæorum libris habetur.

79. Prophetia de obsidione ab Assyriis, ac supplicatio pro Christi adventu.

80. Vocatio gentium ac doctrina eorum quæ priori. populo contigerunt.

81. Confutatio principum Judaici populi.

82. Deprecatio pro populo tristia perpesso, et prophetia de fine inimicorum Christi.

83. Christi incarnatio et de Ecclesiis.

84. Prophetia de Christo et iis qui per illum redempti sunt.

85. Oratio Davidis et prophetia vocationis gentium. 86. Christi incarnatio.

87. Christi mortem prænuntial.

88. Christi regnum ex semune David.

D 89. Judeorum reprobatio.

90. Christi victoria, necnon omnium quotquot cundum illum consummati sunt.

91. De quiete secundum Deum habenda.

92. Hymnus regni Christi in primo ejus adventu.

93. De dogmatibus adversus Ecclesiam.

94. Vocatio Judorum ac desperatio ipsorum.
95. Vocatio gentium et Christi adventus.
96. Hymnus regni Christi in primo ejus adventu.

97. Vocatio gentium, et adven'us Christi.
98. Hymnus regni Christi.

99. Vocatio gentium.

100. Hymnus ejus qui secundum Deum perfectus est. 101. Lamentatio de priori populo, prophetia Ge ( ονο) et vocatio gentium.

(2) Hæc interpretatio ad psalmi seriem accommodatur.

[blocks in formation]

Α ρε'. Διδασκαλία εὐχαριστίας.

βγ'. Διδασκαλία ἐξομολογήσεως.
ρδ'. Διδασκαλία τοῖς ἔθνεσι τῶν εἰς τὸν πρότερον
λαὸν τοῦ Θεοῦ εὐεργεσιών.

ρε'. Διδασκαλία δυσσεβείας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους.
ρς'. Προφητεία κλήσεως ἐθνῶν, καὶ τῆς εἰς ἀν
θρώπους τοῦ Θεοῦ Λόγου ἐπιλάμψεως.
ρζ'. Κλῆσις ἐθνῶν.
ρη'. Πάθη Χριστοῦ.
ρθ'. Νίκη Χριστοῦ.

ρι. Εὐχαριστία Χριστοῦ.
ρια'. Διδασκαλία Χριστοῦ.
ριβ'. Νέου λαοῦ κλῆσις.
ριγ'. Νέου λαοῦ διδασκαλία.
ριδ'. Νέου λαοῦ προκοπή.
ριε'. Νέου λαοῦ τελείωσις.
ρις'. Κλῆσις ἐθνῶν.

ριζ'. Νίκη τῶν ἐν Χριστῷ ἀγωνιζομένων καὶ προ
φητεία περὶ Χριστοῦ.

Β ριη'. Στοιχείωσις τῆς κατὰ Θεὸν ἀναγωγῆς.
ριθ'. Παροικίας.

ρκ'. Ἐπανόδου Βαβυλῶνος καὶ τῆς διασπορᾶς.

ρκα'. ̓Αγαθῶν εὐαγγέλια.

ρκβ'. Εὐχῆς.

ρκγ'. Εὐχαριστίας.

ρκδ'. 'Αποκαταστάσεως.

ρκε'. Προσδοκία μελλόντων.

ρκς'. Οἰκοδομὴ ̓Εκκλησίας.

ρκζ'. Κλῆσις ἐθνῶν.

ρκη'. Νίκη Χριστοῦ στρατιᾶς.

ρκθ'. Εὐχὴ μαρτύρων.

ρλ'. Περὶ ταπεινοφροσύνης.

βλα'. Προσευχὴ τοῦ Δαυΐδ καὶ ἐπιφάνεια.
ρλβ'. Λαοῦ τελείου.

ρλγ'. Λαοῦ ἐρχομένου.

ολο. Διδασκαλία εισακτική.

βλε'. Εὐχαριστία λελυτρωμένου.

ρλς'. 'Αγίων φωναὶ τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ.

Ο ρλζ'. Εὐχαριστία μετὰ προφητείας.
βλη'. "Εντευξις δικαίου σὺν θεολογία.
αλθ'. Φωναὶ τοῦ κατὰ Θεὸν ἀγωνιζομένου.
ρμ'. Προσευχὴ τοῦ κατὰ Θεὸν τελείου.
ρμα'. Φωναὶ τοῦ κατὰ Θεὸν πολεμουμένου.
βμβ'. Προσευχὴ ἐξομολογουμένου.
ρμγ'. Εὐχαριστία νενικηκότος.
ρμδ'. Ὕμνος σὺν θεολογία.

145. Hymnus cum theologia. 145. Hymnus cum theologia.

147. Hymnus cum theologia.

149. Hymnus cum theologia.

148. Hymnus cum theologia.

ρμε'. Ὕμνος σὺν θεολογία.

ρμς'. Ὕμνος σὺν θεολογία.

ρμζ'. Ὕμνος συν θεολογία.

ρμη'. Ὕμνος συν θεολογία.
ρμθ'. Ὕμνος σὺν θεολογία.

150. Adhortatio universalis ad hymnum persolvendum. ν. Παρακέλευσις ὕμνου καθολική.

[merged small][merged small][ocr errors]

Videtur psalmus a psalterio ex nominis conso- D rantia sic nuncupatus. Dicitur autem psalterium instrumentum musicum quodpiam, forma a cithara distinctum; canticum vero hujusmodi instrumento pulsatum psalmus appellatur. Canticum porro, dictum musicum est sine instrumento modulate prolatum. Psalmus autem cantici dicitur, quando præeunte cantici modulatione, psalterio pulsatur: canticum psalmi e converso. Ut in Regnorum et Paralipomenon historiis fertur, David rex post Saulis obitum, cum reduxisset arcam Testamenti Domini, quæ in domo Abdodom, ex quo ex Azotiis translata fuerat, viginti annis consederat; atque in Jerusalem

Ὁ μὲν ψαλμὸς ἔοικεν ἀπὸ τοῦ ψαλτηρίου παρωνύμως ἐπικεκλῆσθαι· λέγεται δὲ ψαλτήριον ὄργανόν τι μουσικὸν παρὰ τὴν κιθάραν διαλλάττον τῷ σχήματι, ἐν ᾧ τὴν ἀνακρουομένην ᾠδὴν ψαλμὸν προσαγορεύε σθαι. Ὠδὴν δὲ εἶναι τὴν διὰ μέλους ἀναφωνουμένην ἄνευ οργάνου ῥῆσιν μουσικήν. Ψαλμὸν δὲ ᾠδῆς λέγεσθαι, ἐπειδὰν προηγησαμένης τὸ αὐτὸ τῆς ᾠδῆς μέλος διὰ τοῦ ψαλτηρίου κρουσθῇ· ᾠδὴν δὲ ψαλμοῦ τὸ ἀνάπαλιν. Ὡς ἐν ταῖς ἱστορίαις τῶν Βασιλειῶν καὶ τῶν Παραλειπομένων Δαυΐδ ὁ βασιλεὺς μετὰ τὴν τοῦ Σαούλ τελευτήν, ἀναγαγὼν τὴν κιβωτὸν τῆς Δια θήκης Κυρίου, οὖσαν ἐν οἴκῳ ̓Αβδοδὼμ ἔτεσιν εἴχοσιν ἐξότου ἐκ τῶν Ἀζωτίων μετενήνεκτο, καὶ κατα

res quatuor, canticorum principes, sibi sorte delegit; ut in conspectu arcæ Domino psallerent et cantarent, vocemque lætitiæ, in confessionem et laudem instrumentis concinnis proferrent, canticis, cyniris, nablis, tympanis, cymbalis, psalterio, et tuba cornea ; videlicet Asaph, Aman, Æthan, Idithum, queis certus canticorum numerus constitutus erat; deputatis cantoribus ducentis octoginta octo ; singulis nimirum septuaginta duo. Ex Chamo sive Chami progenie triginta duo; ex Semo viginti quinque; ex Japheto quindecim. Qui stantes coram arca testamenti Domini, psallebant, canebantque Domino; alii cinyra, alii cymbalis, quidam cithara, aliqui psalterio: in quorum medio consistebat David, ipse princeps principum canticorum, manu tractans psalterium. Singuli vero canebant et psallebant, hymnis Deum concinne, Spiritu sancto moti, celebrantes. Cum itaque Spiritus in quempiam principum cantorum insiliret, cæteri respondentes, Alleluia.

[ocr errors]

στήσας αὐτὴν εἰς Ἱερουσαλήμ, ἐπιλέγεται ἐκ τῆς φυ- A reposuisset illam, ex tribu Levi psalmorum canto τῆς Λευῒ κλήρῳ ψαλτωδοὺς ἄρχοντας ᾠδῶν τέσσαρας, τοῦ ψάλλειν καὶ ᾄδειν ἐνώπιον τῆς κιβωτοῦ τῷ Κυ ρίῳ, καὶ ἀναφέρειν φωνὴν εὐφροσύνης εἰς ἐξομολό γησιν καὶ αἴνεσιν ἐν ὀργάνοις ἡρμοσμένοις, καὶ ᾠδαῖς, καὶ κινύραις, καὶ νάβλαις, καὶ τυμπάνοις, καὶ κυμ βάλοις, καὶ ψαλτηρίῳ, καὶ κερατίνῃ, τὸν Ἀσάφ, Αϊμάν, Αἰθάν, Ιδιθούμ· οἷς ἀριθμὸς ᾠδῶν ἐπετέτακτο, ἀδόντων διακοσίων ὀγδοήκοντα ὀκτώ, ἑκάστῳ ἑβδομήκοντα δύο, ἐκ τοῦ Χαμ λβ', τοῦ Σὴμ κε', τοῦ Πάφεθ ιε'. Οἵτινες, ἑστῶτες ἔμπροσθεν τῆς κιβωτοῦ Διαθήκης Κυρίου. ἔψαλλον καὶ ἦδον τῷ Κυρίῳ· ὃς μὲν ἐν κινύρα, ὃς δὲ ἐν κυμβάλοις, ὃς δὲ ἐν κιθάρα. ὃς δὲ ἐν ψαλτηρίῳ· ὧν μέσος ἵστατο ὁ μακάριος Δαυΐδ, αὐτὸς ἄρχων ἀρχόντων ᾠδῶν, κρατῶν ἐπὶ χεῖ ρας τὸ ψαλτήριον. Ἕκαστος δὲ ἦδεν καὶ ἔψαλλεν ὑμνῶν τὸν Θεὸν ἁγίῳ Πνεύματι τεταγμένως. Ηνίκα τοίνυν ἐσκίρτα τὸ Πνεῦμα ἐπί τινα τῶν ἀρχόντων τῶν ψαλτωδῶν, οἱ λοιποὶ ἡσυχίαν ἦγον παρεστῶτες καὶ ὑπακούοντες (1) συμφώνως τῷ ψάλλοντι, ̓Αλληλούϊα. quiete agebant astantes ac voce consona psallenti Ἐν τῇ Ἑβραϊκῇ βίβλῳ τῶν ψαλμῶν ἄνευ τῆς τοῦ ἀριθμοῦ προσθήκης ἀνεγράφησαν οἱ πάντες καὶ δια φόρως. Οἱ μέν εἰσι συνημμένοι, οἱ δὲ διῃρημένοι. Αμέλει ὁ μὲν πρῶτος καὶ δεύτερος συνημμένοι εἰσὶ κατὰ τὸ Εβραϊκόν· καὶ πάλιν ὁ ἔνατος, συνημμένος παρ' ἡμῖν, ἐν τῷ Εβραϊκῷ διήρηται εἰς δύο. Παρα τηρητέον δὲ, ὅτι μὴ κατὰ ἀκολουθίαν τῶν τῆς ἱστο μας χρόνων ἡ τῶν ψαλμῶν σύγκειται τάξις· ἐνήλ λακται δὲ παρὰ πολὺ, καθὼς ἡ βίβλος τῶν Βασιλειῶν, καὶ αὕτη ἡ τάξις δηλοῖ. Πολλῆς τοίνυν κατακρατη τάτης εἰδωλολατρείας τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους, λήθην αὐτούς φασι πεποιῆσθαι τῶν πατρίων γραφῶν, ὡς μηδὲ τοῦ Μωϋσέως νόμου βίβλον ἐπιφέρεσθαι, μηδὲ μνήμην τῆς τῶν πατέρων εὐσεβείας ἀποσώζειν. Οὕτω γοῦν τοὺς προφήτας ἀνήρουν διελέγχοντας αὐτῶν τὰς δυσσεβείας. Οὐδὲ νῦν θαυμαστὸν ἐν τοιαύτη κατα στάσει καιρῶν καὶ τῶν ἐμφερομένων τινὰς τῇ βίβλῳ τῶν ψαλμῶν διαπεπτωκέναι, λήθῃ τε μακροῖς παραδεδόσθαι χρόνοις. Ὕστερον δὲ μετὰ ταῦτα, εἴτε Εσδραν, εἴτε τινὰς ἑτέρους προφήτας, περὶ τὴν συναγωγὴν αὐτῶν ἐσπουδακέναι, μεθ' ὧν καὶ τὴν βίβλον τῶν ψαλ μῶν ἡγιοχέναι (sic), οὐκ ἀθρόως εὐρόντα τοὺς πάντας, ἀλλὰ κατὰ διαφόρους χρόνους. Καὶ τάττειν δὲ ἐν πρώτοις τοὺς πρώτους εὑρισκομένους· μηδὲ τοὺς τοῦ D Δαυΐδ ἐφεξῆς κεῖσθαι πάντας· ἔν τε τῷ μεταξὺ καὶ τῶν υἱῶν Κορέ, καὶ τοῦ Ἀσάφ, καὶ Σολομῶντος, καὶ Μωϋσέως, Αἰμάν τε, καὶ Αἰθὰν, καὶ Ἰδιθούμ, καὶ πά λιν τοῦ Δαυΐδ εὑρίσκεσθαι ἀναμίξ ἐν τῇ βίβλῳ κατα τεταγμένους, οὐ καθ' οὓς ἐλέχθησαν χρόνους, ἀλλὰ καθ' οὓς εὕρηνται. Ἔνθεν τε συμβῆναι τοὺς τοῖς χρόνοις ὑστέρους πρώτους εὑρεθέντας, ἀναληφθῆναι προτέρους· τοὺς δὲ προτέρους μετὰ ταῦτα εὑρεθέντας ἐν δευτέρα ταγῆναι χώρᾳ· τὸ δ' αὐτὸ εὕροις γεγενημένον ἐν τοῖς προφήταις.

Πάντα ὥσπερ ἐν μεγάλῳ τινὶ καὶ κοινῷ ταμείῳ τῇ βίβλῳ τῶν ψαλμῶν τεθησαύρισται. Κἀκεῖνο δὲ τηρή

(1) Υπακούειν, id est respondere : multa hujus nasii. Vide in Onomastico ibidem.

PATROL. GR. ΧΧΙΙΙ.

C

In Hebraico Psalmorum libro, psalmi omnes sire numeri additione varie inscripti sunt. Et sunt quidem alii conjuncti, alii vero divisi. Sane primus et secundus juxta Hebraicum copulantur : nonus contra qui apud nos conjunctus est, in duos apud Hebraicum textum distribuitur. Observandum autem est, non ad seriem historiæ temporum, psalmorum ordinem constitutum esse : siquidem multum commutatur, uti Regnorum liber ac vel ipse ordo declarat. Cum itaque multo idololatriæ genere Judaicus populus detineretur, dicunt eo usque devenisse, ut patrias scripturas e memoria oblitterarent, ita ut neque Mosaicæ legis liber ultra reperiretur, neque paternæ pietatis memoriam conservarent. Enimvero prophetas impietatem suam coarguentes interficiebant. Nihil itaque mirum est in tali temporum conditione, psalmos aliquot olim in Psalmorum libro occurrentes, longo annorum curriculo incuria oblitteratos excidisse. Sub hæc autem aiunt sive Esdram, sive alios quosdam prophetas, ipsos colligendi curam suscepisse, posteaque Psalmorum librum consecrasse, nec confertim repertos omnes fuisse, sed diversis temporibus. Primos autem collocasse eos qui primi inventi fuerant; hincque factum ut ii qui a Davide conscripti sunt non consequenter jaceant, sed commisti cum iis qui filiorum Core, Asaphi, Salomonis, Moysis, Æman, Athan, Idithum, rursumque Davidis inscribuntur, non ratione temporis quo primum editi et pronuntiati, sed quo deprehensi sunt. Hincque contigisse, ut qui tempore posteriores erant, cum prinii reperti fuerint, primi repositi sint ; ac vice versa qui primi fuerant, quia post alios erui sunt, posteriorem in locum sint constituti: quod ipsum in prophetis factum deprehendas.

In libro Psalmorum omnia ceu in magno ac publico penuario recondita sunt. Observandum autem significationis exempla attulimus in editione Allia

est librum psalmorum post Moysis legem, novam A σεις, ὡς ή βίβλος τῶν ψαλμών καινὴν διδασκαλίαν complecti doctrinam, ipsumque post memoratam Moysis scripturam, secundum, ad doctrinam spectantem, esse librum. Cum itaque post mortem Moysis et Jesu, et post judicum tempus, David ætatem duxerit; utpote qui Salvatoris pater nuncupari meruerit, novum ipse modum; psalmodiæ scilicet, primus Hebraeis tradidit, quo illa que de sacrificiis a Moyse sancita fuerant de medio tollit, novumque divini cultus morem per hymnos ac jubilationes invehit : aliaque bene multa Moysis legem longe superantia per totum opus edocet.

Eusebii Cæsariensis de diapsalmate. Diapsalma scripserunt interpretes illi quinque principes, qui a Davide rege ex tribu Levi allecti B sunt ; quorum hæc nomina : Asaph, filii Core, Aman, Ætham, Idithum : hosce certus canticorum numerus consequebatur, scilicet singulos septuaginta duo. Hi stabant in conspectu sanctuarii Domini, laudantes omnium Dominum ; alius cymbala, alius psalterium, alius cinyram, alius tubam corneam, alius citharam tenebat. Quorum in medio stabat David. Hocque pacto cantica auspicabantur, hujusmodi instrumenta manibus tenentes. Atque singuli, Spiritu sancto movente, Deum hymnis celebrabant, omnesque una psallenti succinebant, Alleluia. Absistente autem ad breve tempus Spiritus sancti gratia, organis deinceps cessantibus, tunc, uti par erat, diapsalma scribebant.

PSALMUS I.

VERS. 1. Beatus vir qui non abiit in consilio impiorum. Quandoquidem vel ipso naturæ instinctu omnes beatitudinem appetimus, boni finem statuentes felicitatem; erroreque mentis ducti complures, illam in voluptatibus corporeis quærendam putant, divitias, dignitates, præsentisque vitæ voluptates in pretio habentes; hinc jure hymnorum ad Deum laudandum exordium ductum est, describiturque quisnam vere beatus sit, atque bonum finem a Deo consequatur. Et sane hic, quia perquam rari fuerant ii qui olim probe vitam egerant, unum quempiam beatum prædicat Psalmista. At Servator noster qui complures beatos efecit, pluraliter beatitudines profert. Primus autem ipse jure dicatur eorum qui beati prædicantur. Quamobrem in illum referendus primus psalmus est, utpote qui vir fuerit Ecclesiæ sponsæ suæ. Quod videtur Hebraica voce significari, juxta quam, Beatus vir, cum articuli addito dictum est.

Et in via peccatorum non stetit, et in cathedra pestiferorum non sedit. Primi sunt qui falso nominata cognitione imbuti sunt id est gnostici, qui nihil firmum stabileque habent; sed pro lubito suo, nullo examine ponderatis cogitationibus moventur, impii homines. Secundi sunt quotquot post cognitionem veritatis in peccata incidunt. Tertii pesti(1) Id est, de medio tollit sacrificiorum leges, non reipsa abolendo, sed prænuntiando abrogandas esse.

C

η

D

περιέχει μετὰ τὴν Μωϋσέως νομοθεσίαν, καὶ ὅτι δεν τέρα μετὰ τὴν Μωϋσέως νομοθεσίαν γραφήν διδασκαλική βίβλος αὕτη τυγχάνει. Μετὰ γοῦν τὴν Μωϋσέως καὶ Ἰησοῦ τελευτὴν καὶ μετὰ τοὺς κριτὰς Δαυΐδ γενόμενος, ὡσανεὶ τοῦ Σωτῆρος αὐτὸς χρηματίσαι παν τὴρ καταξιωθεὶς, καινὸν τρόπον τὸν τῆς ψαλμῳδίας πρῶτος Εβραίοις παρέδωκε· δι' ἧς ἀναιρεῖ (1) μὲν τὰ παρὰ Μωϋσῇ περὶ θυσιῶν νενομοθετημένα, καινὸν δὲ τὸν δι ̓ ὕμνων καὶ ἀλαλαγμῶν τρόπον τῆς τοῦ Θεοῦ λατρείας εἰσάγει· καὶ ἄλλα δὲ πλεῖστα τὸν Μωϋσέως νόμον ἐπαναβεβηκότα δι' ὅλης αὐτοῦ τῆς πραγματ τείας διδάσκει.

Εὐσεβίου Καισαρείας περὶ τοῦ διαψάλματος.

Ἔγραψαν τὸ διάψαλμα οἱ ἑρμηνεύσαντες πέντε ἄρχοντες, οἱ ἐξελέγοντο ὑπὸ Δαυΐδ τοῦ βασιλέως ἐκ τῆς φυλῆς Λευΐ· ὧν τὰ ὀνόματά εἰσι ταῦτα, Ασάφ, οἱ υἱοὶ Κορέ, Αἰμὰν, Αἰθάμ, Ιδιθούμ· τούτοις ἀριθμὸς ᾠδῶν παρηκολούθει, ἑκάστῳ ἑβδομήκοντα δύο. Οὗτοι ἵσταντο ἐνώπιον τοῦ ἁγιάσματος Κυρίου, αἰνοῦντες τὸν πάντων δεσπότην, ὃς μὲν κύμβαλα, ὃς δὲ ψαλτή ριον, ὃς δὲ κινύραν, ὃς δὲ κερατίνην, ὃς δὲ κιθάραν ἔχων, ὧν μέσος ἵστατο ὁ Δαυΐδ. Καὶ οὕτως ἤρχοντα τῶν ᾠδῶν κρατοῦντες ἐπὶ χεῖρα τὰ τοιαῦτα ἔργανα καὶ ἕκαστος Πνεύματι ἁγίῳ κινούμενος ὕμνει τὸν Θεὸν, καὶ πάντες ἐπεφώνουν τῷ ψάλλοντι τὸ Ἀλλη λούϊα. Οπηνίκα δὲ ἡ τοῦ Πνεύματος τοῦ ἁγίου ἀπέστη χάρις πρὸς βραχὺ, τῶν ὀργάνων λοιπὸν μὴ κινουμένων, τὸ τηνικαῦτα εἰκὸς καὶ τὸ διάψαλμα ἔγραφον.

ΨΑΛΜΟΣ Α'.

Μακάριος ὁ ἀνὴρ ὃς οὐκ ἐπορεύθη ἐν βουλῇ ἀσεβῶν. Ἐπεὶ φυσικῶς ὀρεγόμεθα πάντες τοῦ μας κάριοι εἶναι, τέλος ἀγαθοῦ τὸ μακάριον οριζόμενοι, πεπλανημένως γε μὴν πολλοὶ τοῦτο μεταδιώκειν ἐν σωμάτων ἡδοναῖς ἡγοῦνται, πλούτους θαυμάζοντες καὶ ἀξιώματα, καὶ τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ τρυφάς· εἰκότως ὁ λόγος ἐν τούτοις ὅθεν ἐχρῆν τὴν καταρχήν ἐποιήσατο τῆς κατὰ Θεὸν ὑμνῳδίας, τὸν ἀληθῶς μας χάριον καὶ τέλους ἀγαθοῦ τοῦ παρὰ Θεῷ ἠξιωμένον ὑπογράφων. Καὶ ἐνθάδε μὲν διὰ τὸ σπάνιον τῶν πάλαι πρότερον κατορθούντων ἕνα τινὰ μακαρίζει· ὁ δὲ Σωτὴρ ἡμῶν πλείονας ποιῶν μακαρίους, πληθυντικῶς τοὺς μακαρισμούς προσφέρεται. Πάντων δὲ πρῶτος αὐτὸς ἂν εἴη ὁ μακαριζόμενος· διὸ καὶ ἐπ' αὐτὸν ἀνοίσει τις τὸν παρόντα ψαλμὸν, ἅτε γενόμε νον ἄνδρα τῆς νύμφης αὐτοῦ Ἐκκλησίας· τοῦτο δὲ ἔοικεν ἡ Ἑβραϊκὴ φωνὴ παριστᾷν, καθ' ἣν (2) μακάριος ὁ ἀνὴρ μετὰ τῆς τοῦ ἄρθρου προσθήκης εἴρηται.

Καὶ ἐν ὁδῷ ἁμαρτωλῶν οὐκ ἔστη, καὶ ἐπὶ καθέδραν λοιμῶν· οὐκ ἐκάθισεν. Πρῶτοί εἰσιν οἱ τὴν ψευδώνυμον ἔχοντες γνῶσιν, μηδὲν ἔχοντες ἑστηκός, ἀλλ' ἀνεξετάστοις κινούμενοι λογισμοῖς ἐν οἷς ἂν βουληθῶσιν, οἱ ἀσεβεῖς. Δεύτεροι πάντες οἱ μετὰ γνῶσιν ἀληθείας ἐξαμαρτάνοντες. Οἱ δὲ λοιμοὶ τρί τοι, μὴ μόνον νοσοῦντες, ἀλλὰ καὶ φθοροποιοῦ δια (2) In Hebraico legitur Na quasi dicas, ille

vir.

« ПредыдущаяПродолжить »