Изображения страниц
PDF
EPUB

B

potestatem hanc ? et in qua potestate hac facis * ? Α ύπερηφανίας αὐτῶν. Ὑπερήφανοι γάρ τινες ὄντες καὶ Etenim cum nos et templum et populum omnem ἀλαζόνες, οὐκ ἔφερον τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τὴν παρρη σίαν. Διὸ μετὰ πολλῆς ὑπερηφανίας προσελθόντες sub imperio habeamus, quis tu`es, et cur talia audes? Hujusmodi ergo verborum causa bic dicitur : ἔλεγον αὐτῷ· Τίς σοι ἔδωκε τὴν ἐξουσίαν ταύτης; Et comprehendantur in superbia sua : et de exsecra- καὶ ποίᾳ ἐξουσίᾳ ταῦτα ποιεῖς ; Ἡμῶν γὰρ κραtione et mendacio annuntiabuntur. Pro quo Symma- τούντων τοῦ ἱεροῦ καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους ἀρχόντων, chus interpretatus est: Comprehendantur cum su- σὺ τίς ὢν καὶ πόθεν τὰ τοιαῦτα τολμᾷς; Τούτων οὖν ἕνεκα τῶν λόγων ἐνταῦθα εἴρηται· Καὶ συλληφθή perbia sua, exsecrationem et mendacium loquentes. Postea subjicit: In consummatione, in ira consum- τωσαν ἐν τῇ ὑπερηφανίᾳ αὐτῶν· καὶ ἐξ ἀρᾶς mationis, et non erunt : cujus loco iterum Symma- καὶ ψεύδους διαγγελήσονται· ἀνθ ̓ οὗ ὁ Σύμμα chus clarius his verbis interpretatur : Consumma χος ἡρμήνευσε· Συλληφθήτωσαν μετὰ τῆς ὑπερin furore, absume ut non sint. Hæc Spiritus prophe ηφανίας αὐτῶν, ἀρὰν καὶ ψεῦδος λαλοῦντες. Εθ' ticus non diras imprecans iis qui hæc passuri ἑξῆς ἐπιλέγει· Ἐν συντελείᾳ, ἐν ὀργῇ σντεerant, sed tantum quæ futura sunt vaticinans, λείας, καὶ οὐ μὴ ὑπάρξωσιν. Ἀνθ ̓ οὗ πάλιν ὁ prænuntiat; cam enim mentem ejus esse sententia Σύμμαχος λευκότερον ἀπέδωκε φήσας· Συντέλεσον præfert. Ob delictum oris eorum, et sermonem ἐν θυμῷ, ἀνάλωσον ἵνα μὴ ὦσι. Ταῦτα δὲ τὸ labiorum ipsorum comprehendentur in superbia Πνεῦμα τὸ προφητικὸν οὐκ ἐπαρώμενον τοῖς ταύτα sua, et comprehendentur exsecrationem et menda- μέλλουσι πείσεσθαι προαναφωνεῖ, τὰ δὲ συμβησόμενα cium loquentes; eruntque in consummatione et in προαγορεῦον, τῆς διανοίας τοιοῦτον παριστώσης νοῦν, ira, quæ absumet eos ita ut non ultra exsistant, Διὰ τὴν ἁμαρτίαν τοῦ στόματος αὐτῶν, καὶ διὰ τὸν Secundum Aquilam vero dicitur, Confice in ira, λόγον τῶν χειλέων αὐτῶν συλληφθήσονται ἐν τῇ absume, et non exsistent; similiter, secundum ὑπερηφανίᾳ αὐτῶν, καὶ συλληφθήσονται ἀρὰν καὶ Symmachum, Consumma in furore, absume, ut non ψεῦδος λαλοῦντες· γενήσονταί τε ἐν συντελείᾳ καὶ sint. His porro vaticinatur, eos qui talia sunt ausi ἐν ὀργῇ ἀναλισκούσῃ αὐτοὺς ὡς μηκέθ' ὑπάρχειν. in memorata civitate non ulterius mansuros, ac Κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν εἴρηται· Τέλεσον ἐν χόλῳ, cultum illum divinum, antiquitus in civitate serva- τέλεσον, καὶ οὐχ ὑπάρξουσιν. Ὥσπερ οὖν καὶ tum, finem habiturum, necnon constitutum ibi κατὰ τὸν Σύμμαχον· Συντέλεσον ἐν θυμῷ, ἀν regnum, omniaque prius ipsis a Deo collata bona; άλωσον, ἵνα μὴ ὦσι. Θεσπίζει δὲ διὰ τούτων ὁ λόγος videlicet prophetarum præsentiam, angelorum con- μηκέτι ὑπάρχειν ἐν τῇ προλεχθείσῃ πόλει τοὺς spectus, ac reliquam, qua dignabatur cos, inspe- τὰ τοιαῦτα τετολμηκότας· τέλος δὲ λαβεῖν λοιπὸν ctionem. Quæ sane fiuem per illatam ipsis iram τὴν πάλαι σπουδαζομένην ἐν τῇ πόλει λατρείαν καὶ sortita sunt. Quod autem hac de re dicatur illud, τὴν ἐν αὐτῇ συνεστῶσαν βασιλείαν, καὶ πάντα τὰ confice in furore, absume ut non sint, ex sequenti πρότερον αὐτοῖς ὑπάρχοντα ἐκ Θεοῦ ἀγαθά, προ dicto palam. Quid illud est? Et scient quia Deus φητῶν δηλαδὴ παρουσίας, καὶ ἀγγέλων ἐπιφανείας καὶ Jacob dominabitur finium terra. Nam si de ipsa τὴν λοιπὴν ἐπισκοπήν· ἃ δὲ ἀληθῶς τέλους ἔτυχε gente de ipsisque viris illul, confice in furore, ab- διὰ τῆς ἐπενεχθείσης αὐτοῖς ὀργῆς. Ὅτι δὲ περὶ sume ut non sint, dictum fuisset; quomodo jam τούτων λέλεκται τὸ, Συντέλεσον ἐν θυμῷ, ἀνάλω confecti, nec ultra exsistentes, scire possent quia σον, ἵνα μὴ ὦσι, δῆλον ἀπὸ τοῦ λεγομένου ἐξῆς. Deus dominabitur finium terræ? cur superius di- Τί δὲ ἦν τοῦτο ; Καὶ γνώσονται, ὅτι ὁ Θεὸς δεσπό ctum fuisset, ne occidas eos? siquidem illud, ne oc- ζει τοῦ Ἰακὼβ τῶν περάτων τῆς γῆς. Εἰ γὰρ sidas eos, contrarium videretur his verbis, confice περὶ αὐτοῦ ἐλέγετο τοῦ ἔθνους καὶ περὶ αὐτῶν τῶν in furore, absume ut non sint. Verum non hic dici- ἀνδρῶν τό· Συντέλεσον ἐν θυμῷ, ἀνάλωσον, ἵνα tur, confice eos; sed indefinite, confice in furore, μὴ ὦσι, πῶς, συντελεσθέντες, καὶ μηκέθ' ὑπάρ absume ut non sint, subintelligendo scilicet ac sup- χοντες, ἐδύναντο γινώσκειν, ὅτι ὁ Θεὸς δεσπό piendo illud, ut non sint quales prius erant, et ut ζει τῶν περάτων τῆς γῆς; πῶς δὲ καὶ ἀνωτέρω ἐλέγετο. non exsistant pari atque olim apud Deum honore : Μὴ ἀποκτείνῃς αὐτούς, ἔδοξε γὰρ ἂν ἐναντίον quo sublato, et amotis iis quæ olim possidebant, εἶναι τὸ, Μὴ ἀποκτείνῃς αὐτοὺς, τῷ, Συντέλεσαν nudi relicti, a superbiae sublimitate dejecti, in om- ἐν θυμῷ, ἀνάλωσον, ἵνα μὴ ὦσιν. Αλλ' οὐκ εἴρη nes gentes dispersi, ipsis operibus agnovere, eum ται ἐνταῦθα, Συντέλεσον αὐτούς· ἀλλ' ἀορίστως, ipsum qui olim Deus Jacob vocabatur, dominari, Συντέλεσον ἐν θυμῷ, ἀνάλωσον, ἵνα μὴ ὦσιν, ἐπιnon ultra Jacobo nec Israeli, sed omnibus finibus νοούντων ἡμῶν καὶ προσυπακουόντων ἔξωθεν τὸ, ἵνα terræ. Deum vero Jacob hic opportune memoravit, μὴ ὦσιν ὁποῖοι καὶ ἦσαν πρότερον, καὶ ἵνα μὴ ὑπάρ Christum significans. Ipse namque erat qui in spe- χωσιν ἐν ᾗ ἐτύγχανον πάλαι παρὰ τῷ Θεῷ τιμῇ· ἧς cie ac forma hominis patriarchæ Jacob visus est, ἀφαιρεθείσης αὐτῶν, καὶ τῶν πάλαι ὑπαρχόντων quando quidam homo luctabatur cum eo, nomen- αὐτοῖς ἀρθέντων, γυμνοί καταλειφθέντες καὶ κατ que ipsius mutavit, dicens : Non ultra vocabitur no- ενεχθέντες ἀπὸ τοῦ ὕψους τῆς ὑπερηφανίας αὐτῶν, men tuum Jacob, sed Israel nomen tuum erit : quo- διασκορπισθέντες τε εἰς πάντα τὰ ἔθνη, ἔγνωσαν

[ocr errors]

C

D

eris . Is ipse igitur qui Deus Jacob vocabatur, finibus terræ dominabitur, apudque omnes gentes Dominus princepsque vocabitur. Quod ut oculis percipiant i qui ipsum abnegarunt, necessario præmissum fuit illud: Ne occidas eos, nequando obliviscantur populi mei; hic vero, Et scient quia Deus Jacob dominabitur finium terræ. Convertentur ad vesperam, et famem patientur ut canis, el circuibunt civitatem. Nimirum ad confirmationem eorum, quæ supra dixerat, sermonem repetit, eam. demque prophetiam resumit, ac vaticinatur eos. non de medio hominum tollendos, neque occidendos, sed reversurros, id est ad sensum tandem et vespere redituros. Et famem patientur ut canis; Β sive, secundum Aquilam, tumultuabuntur ut canis; aut, secundum Symmachum, turbabuntur ut canes, et circuibunt civitatem. Hæc porro superius quoque prænuntiabantur: sed ibi postea causa subjungitur his verbis: Ecce loquentur in ore suo, et gladius in labiis eorum, et propter delictum oris eo rum, et sermonem labiorum ipsorum ; hic vero post illud, convertentur ad vesperam, et famem patientur ut canis, et circuibunt civitatem, adjicitur, ipsi dispergentur ad manducandum : si vero non fuerint saturati, et murmurabunt. Pro quo Symmachus hac ratione interpretatus est : Deflectantur in die, tumultuentur ut canes circumeuntes civitatem vagabundi, ne insatiali pernoctent. Dispersi itaque in omnes gentes, instar canum famelicorum escam quæritant : ac non reperto rationabili cibo, deficiunt. Quod si quando ex nuda divinarum Scripturarum lectione cibum capiant; attamen neque firmum ncque vivificum panem degustantes, insatiati manent: non saturati vero, murmurant, quemadmodum olim in deserto murmurarunt. Nam id ipsis in more fuit. Quare sic nos Apostolus alloquitur: Neque murmuraveritis, sicut quidam eorum murmuraverunt, et a serpentibus perierunt 89.

αὐτοῖς ἔργοις, ὅτι ὁ πάλαι Θεὸς Ἰακὼβ χρηματίζων, A niam prævaluisti cum Deo, et cum hominibus potens οὗτος αὐτὸς δεσπόζει οὐκέτι τοῦ Ἰακώβ, οὐδὲ τοῦ Ἰσραήλ, ἀλλὰ πάντων τῶν περάτων τῆς γῆς. Θεὸν δὲ Ἰακὼβ καὶ νῦν εὐκαίρως ὠνόμασε, τὸν Χριστὸν δηλώσας· αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ ἐν ἀνθρώπου σχήματι τε καὶ μορφῇ τῷ πατριάρχῃ Ἰακὼβ ὀφθεὶς, ὅτε ἐπάλαιεν ἄνθρωπος μετ' αὐτοῦ. Μετονομάζει τε αὐτὸν λέγων· Οὐκέτι κληθήσεται τὸ ὄνομά σου Ἰακώβ, ἀλλ ̓ Ἰσραὴλ ἔσται τὸ ὄνομά σου· ὅτι ἐνίσχυσας μετὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ μετὰ ἀνθρώπων δυνατός. Αὐτὸς οὖν ἐκεῖνος ὁ τῷ Ἰακὼβ χρηματίσας Θεὸς τῶν περάτων τῆς γῆς ἄρξει κυριολογούμενος παρὰ πᾶσι τοῖς ἔθνεσι, δεσπότης τε καὶ Κύριος ὀνομαζόμενος. *Απερ ἵνα ὀφθαλμοῖς παραλάβωσιν οἱ ἀρνησάμενοι αὐτὸν, ἀναγκαίως προείρηται· Μὴ ἀποκτείνῃς αὐτ τοὺς, μήποτε ἐπιλάθωνται τοῦ λαοῦ μου· καὶ ἐνταῦθα· Καὶ γνώσονται, ὅτι δεσπόζει τῶν περάτων τῆς γῆς ὁ Θεὸς Ἰακώβ. Επιστρέψουσιν εἰς ἑσπέραν καὶ λιμώξουσιν ὡς κύων, καὶ κυκλώ σουσι πόλιν. Εἰς βεβαίωσιν τῶν προλεχθέντων δευτεροῖ τὸν λόγον, ἐπαναλαβὼν τὴν αὐτὴν προφητείαν, θεσπίζει τι, ὅτι οὐκ ἀφανισθήσονται ἐξ ἀνθρώπων οὐδὲ ἀποκτανθήσονται, ἐπιστρέψουσι δὲ, τουτέστιν, εἰς συναίσθησιν ἐλεύσονται ἐψέ ποτε καὶ ἑσπέραν Λιμώξουσί τε ὡς κύων· ἢ, κατὰ τὸν Ἀκύλαν, Ὀχλάσουσιν ὡς κύων· ἢ, κατὰ τὸν Σύμμαχον, θορυβηθήσονται ὡς κύνες, καὶ περικυκλώσουσι πόλιν. Ταῦτα δὲ καὶ διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἐθεσπίζετο· ἀλλ' ἐκεῖ μὲν ἀνεφέρετο ἑξῆς ἡ αἰτία ἐν τῷ, Ἰδοὺ ἀποφθέγξονται τῷ στόματι αὐτῶν, καὶ ῥομφαία ἐν τοῖς χείλεσιν αὐτῶν, καὶ δι' ἁμαρτίαν στόμα- C τος αὐτῶν, καὶ λόγον χειλέων αὐτῶν· ἐνταῦθα δὲ μετὰ τὸν Ἐπιστρέψουσιν εἰς ἑσπέραν, καὶ λιμώξουσιν ὡς κύων, καὶ κυκλώσουσι πόλιν, ἐπενήνεκται· Αὐτοὶ διασκορπισθήσονται τοῦ φαγεῖν· ἐὰν δὲ μὴ χορτασθῶσι καὶ γογγύσουσιν. Ανθ ̓ οὗ ὁ Σύμμαχος τοῦτον ἡρμήνευσε τὸν τρόπον Ανακαμπτέτωσαν εἰς ἡμέραν, θορυβείτωσαν ὡς κύνες, περιερχόμενοι πόλιν ρεμβόμενοι, ἵνα μὴ ἀχόρταστοι αυλισθῶσι. Διασκορπισθέντες γοῦν εἰς πάντα τὰ ἔθνη δίκην κυνῶν λιμωττόντων ζητοῦσε τοῦ φαγεῖν· μὴ εὑρίσκοντες δὲ τροφὴν λογικὴν, ἐκλείπουσιν. Εἰ δὲ καί ποτε ἀπὸ ψιλῆς τῶν θείων Γραφῶν ἀναγνώσεως μεταλάβοιεν τροφῆς, ὅμως, οὐδενὸς στεῤῥοῦ μεταλαμβάνοντες οὔτε ζωοποιοῦ ἄρτου ἀπογευόμενοι, ἀχόρταστοι διαμένουσι· μὴ χορταζόμενοι δὲ, καταγογγύζουσιν, ὥσπερ οὖν κατεγόγγυσαν ποτε ἐπὶ τῆς ἐρήμου. Τοῦτο γὰρ αὐτοῖς ποιεῖν σύνηθες. Διὸ πρὸς ἡμᾶς φησιν ὁ ̓Απόστολος Μηδὲ γογγύζητε, καθὼς τινὲς αὐτῶν ἐγόγγυσαν, καὶ ἀπώλοντο ὑπὸ τῶν ὄψεων.

Ἐγὼ δὲ ᾄσομαι την δύναμίν σου, καὶ ἀγαλ- D λιάσομαι τῷ πρωὶ τὸ ἔλεός σου· ὅτι ἐγενήθης ἀντιλήπτωρ μου καὶ καταφυγή μου ἐν ἡμέρᾳ θλίψεώς μου. Βοηθός μου, σοὶ ψαλῶ, ὅτι Θεὸς ἀντιλήπτωρ μου εἶ, ὁ Θεός μου τὸ ἔλεός μου. Ταῦτα μὲν οὖν οἱ ἐπαναστάντες μοι πείσονται· ἐγὼ δὲ τὴν δύναμίν σου τοῦ ἐμοῦ Πατρὸς ᾄσομαι. Λέγε ται δὲ ταῦτα ἐκ προσώπου τοῦ Σωτῆρος προφητικῷ πνεύματι, ὡς καὶ ἐν ἑτέροις ἐλέγετο ἐξ αὐτοῦ· Ἀπαγγελῶ τὸ ὄνομά σου τοῖς ἀδελφοῖς μου, ἐν μέσῳ Εκκλησίας ὑμνήσω σε. Καὶ ἀγαλλιάσομαι δέ, φησί, τῷ πρωὶ τὸ ἔλεός σου· ὅπερ ὁ Σύμμαχος

VERS. 17, 18. Ego autem cantabo fortitudinem tuam, et exsultabo mane misericordiam tuam, quia factus es susceptor meus, et refugium meum in die tribulationis meæ. Adjutor meus tibi psallam, quia Deus susceptor meus es, Deus meus misericordia mea. Hæc itaque patientur qui insurrexerunt in me. Ego vero tuam Patris mei misericordiam cantabo. Quæ prophetico spiritu ex persona Salvatoris dicuntur; ut et alibi ex ejusdem persona dicebatur : Narrabo nomen tuum fratribus meis, in medio Ecclesiæ laudabo te 90. Et exsultabo, inquit, mane misericordiam tuam : quod ita Symmachus interpe

43 Gen. xxx 1, 28. 89 [ Cǝr. x, 10, 90 Psal. xxi, 93,

tatus est, et celebrabo diluculo misericordiam tuam. A ἡρμήνευσε· Καὶ ὑμνήσω κατ' ὄρθρον τὸ ἔλεύς His porro cultum in Ecclesia ejus, Dominica die per totum orbem diluculo celebrari solitum, prophetice indicat. Nam cum dicitur, in medio Ecclesiæ laudabo te, locus significatur in quo se Patrem celebraturum Christus pollicebatur; his autem verbis, et celebrabo diluculo misericordiam tuam, tempus declaratur quo paternam misericordiam per omnes gentes effusam Unigenitus ejus per populum suum, de illa gaudens exsultansque, celebrat. Et haec, inquit, omnia reddam tibi : quia factus es susceptor meus el refugium meum in die tribulationis meæ. His quippe omnibus a Patre beneficiis ornatus, jure celebrabo misericordiam tuam, egoque ipse tibi psallam, quia factus es susceptor meus, Deus meus et misericordia mea. Ex inferioribus Β quippe nemo porrigere mihi manum poterat : sed tu solus Pater, qui supra me es. Quare me abs te pendere fateor, virtutem cantabo tuam, teque unum susceptorem ac refugium mihi ascribam. Hæ porro Salvatoris voces fuerint, queis pietatem erga Patrem suum omnes edoceat.

1.2 IN FINEM, PRO IIS QUI IMMUTABUNTUR,
IN TITULI INSCRIPTIONEM IPSI DAVID IN
DOCTRINAM, CUM SUCCENDIT MESOPOTA-
MIAM SYRIÆ ET SYRIAM SOBAL, ET CON-
VERSUS JOAB PERCUSSIT VALLEM SALI-
NARUM DUODECIM MILLIA LIX.

91

92

σου. Σημαίνει δὲ διὰ τούτου προφητικῶς τὴν κατ'
ὄρθρον καὶ καθ' ἑκάστην πρωίαν τῆς ἀναστασίμου ἡ μέσ
ρας καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἐν τῇ Ἐκκλησίᾳ αὐτοῦ
συντελουμένην λατρείαν. Ἐν μὲν γὰρ τῷ λέγεσθαι, Ἐν
μέσῳ Ἐκκλησίας ὑμνήσω σε, ὁ τόπος ἐδηλοῦτο
καθ ̓ ὃν ὑμνήσειν τὸν Πατέρα ὁ Χριστὸς ἐπηγγέλλετο
ἐν δὲ τῷ, καὶ ὑμνήσω κατ' ὄρθρον τὸ ἔλεός σου,
ο χρόνος παρίσταται, ἐν ᾧ τὸ ἔλεος τὸ πατρικὸν τὸ εἰς
πάντα χυθὲν τὰ ἔθνη ὁ Μονογενὴς αὐτοῦ διὰ τοῦ ἰδίου
λαοῦ ὑμνεῖ χαίρων καὶ ἀγαλλιώμενος ἐπὶ τούτῳ. Και
ταῦτα δὲ πάντα ἀποδώσω σοι, φησίν· ὅτι ἐγενήθης
ἀντιλήπτωρ μου καὶ καταφυγή μου ἐν ἡμέρᾳ θλί-
ψεώς μου. Τούτων γὰρ ἁπάντων παρὰ τοῦ Πατρὸ;
τυχὼν, εἰκότως κατ' ὄρθρον ὑμνήσω τὸν ἔλεός σου,
καί σοι ψαλῶ αὐτὸς ἐγώ· ὅτι γέγονας μου ἀντι-
λήπτωρ, καὶ Θεός μου καὶ ἔλεός μου. Οὐδεὶς γὰρ
τῶν ὑποβεβηκότων οἷός τε ἦν ἐμοὶ ὀρέγειν χεῖρα θ
σὺ μόνος ὁ ὑπὲρ μὲ Πατήρ. Διό καί σου ἀνηρτῆσθαι
ὁμολογῶ, καὶ τὴν δύναμίν σου ᾄσομαι, ἀντιλήπτορα
καὶ καταφυγὴν ἐμαυτοῦ σὲ μόνον ἐπιγραφόμενος.
Εἶεν δ ̓ ἂν αὗται αἱ φωναὶ τοῦ Σωτῆρος, διδάσκοντος
τοὺς πάντας εὐσεβεῖν εἰς τὸν αὐτοῦ Πατέρα.

ΕΙΣ ΤΟ ΤΕΛΟΣ, ΤΟΙΣ ΑΛΛΟΙΩΘΗΣΟΜΕΝΟΙΣ ΕΙΣ
ΣΤΗΛΟΓΡΑΦΙΑΝ, ΤΩ ΔΑΥΙΔ ΕΙΣ ΔΙΔΑΧΗΝ,
ΟΠΟΤΕ ΕΝΕΠΥΡΙΣΕ ΤΗΝ ΜΕΣΟΠΟΤΑΜΙΑΝ
ΣΥΡΙΑΣ, ΚΑΙ ΤΗΝ ΣΥΡΙΑΝ ΣΩΒΑΛ, ΚΑΙ ΑΠΕΣ-
ΤΡΕΨΕ ΙΩΑΒ ΚΑΙ ΕΠΑΤΑΞΕ ΤΗΝ ΦΑΡΑΓΓΑ
ΤΩΝ ΑΛΩΝ ΔΩΔΕΚΑ ΧΙΛΙΑΔΑΣ ΝΘ'.

VERS. 5-6. Deus, repulisti nos et destruxisti C nos, iratus es, et misertus es nobis. » Hic quoque & sermo in tituli inscriptionem est, quæ tamen non eodem quo priores tempore pronuntiata fuit. Illæ quippe superstite Saule, necdum regnante Davide, prolatæ sunt. Prima scilicet, cum tenuerunt eum Allophyli in Geth ; secunda, cum fugeret a facie Saulis in speluncam ; » postrema, c cum misit Saul et custodivit domum ejus, ut interficeret eum . . Hanc autem post Saulis obitum, cum jam regnum teneret, exactoque jam regni tempore bene multo, numine afflatus David edidit. Quod ipse titulus indicat his verbis: Cum succendit MesopoLamiam Syriæ, et Syriam Sobal, et conversus Joab percussit vallem Salinarum duodecim millia. storiam autem invenies in secundo libro Regnorum D ταξε την φάραγγα τῶν Αλῶν δώδεκα χιλιάδας. » sic descriptum : • Et percussit David Adrazar filium Jaab regem Soba, cum profectus est ut manum imponeret ad fluvium Euphratem, et præripuit illi David mille currus, et septem millia equorum, et viginti millia peditum. Et enervavit David omnes currus, et reservati sun! ei ex ipsis centum currus. Venit quoque Syria Damasci in auxilium Adrazar regi Soba. Et percussit Syro viginti duo millia virorum. Et posuit David praesidium in Syria Da masci. Et factus est Syrus in servum Davidi ferens tributa. Servavitque Dominus David in omnibus ad quacunque profectus est . . Sub hæc autem pau

. Ὁ Θεὸς, ἀπώσω ἡμᾶς καὶ καθεῖλες ἡμᾶς, ὠργίσθης καὶ ᾠκτείρησας ἡμᾶς. » Εἰς στηλογραφίαν μέν ἐστι καὶ ὁ παρὼν λόγος, οὐ μὴν κατὰ τοὺς αὐτοὺς εἴρηται χρό νους ταῖς πρὸ αὐτῆς. Ἐκεῖναι μὲν γὰρ ἔτι ζῶντος Σαούλ καὶ πρὸ τοῦ βασιλεῦσαι τὸν Δαυῒὸ ἐλέχθησαν· ἡ μὲν πρώτη, « ὁπότε ἐκράτησαν αὐτὸν οἱ ̓Αλλόφυλοι ἐν Γέθ · › ἡ δὲ δευτέρα, « ἐν τῷ ἀποδιδράσκειν ἀπὸ προσώπου Σαούλ εἰς τὸ σπήλαιον · ι ἡ δὲ τελευταία, • ὅτε ἀπέστειλε Σαούλ καὶ ἐφύλαξε τὸν οἶκον αὐτοῦ, τοῦ θανατῶσαι αὐτόν. » Τὴν δὲ μετὰ χεῖρας μετὰ τὸν θάνατον Σαούλ, τὴν ἀρχὴν ἤδη τῆς βασιλείας διέπων, πολύν τε ἐν αὐτῇ χρόνον διαγενόμενος, ὁ Δαυΐδ θεσπί ζει. Τοῦτο δὲ ἐπισημαίνεται ἡ προγραφὴ φάσκουσα • Οπότε ενεπύρισε την Μεσοποταμίαν Συρίας, καὶ Hi- τὴν Συρίαν Σωβα, καὶ ἐπέστρεψεν Ἰωάβ, καὶ ἐπά

[ocr errors]
[blocks in formation]

Εὕροις δ ̓ ἂν τὴν ἱστορίαν ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασι λειῶν, ἐν ᾗ γέγραπται· ι Καὶ ἐπάταξε Δαυΐδ τὸν Αδραζὰρ υἱὸν Ἰα αβ βασιλέα Σωβά, πορευομένου αὐτοῦ ἐπιστῆσαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν Εὐφράτην. Καὶ προκατελάβετο Δαυΐδ τῶν αὐτοῦ χίλια ἄρματα, καὶ ἑπτὰ χιλιάδας ἱππέων, καὶ εἴκοσι χιλιά δας ἀνδρῶν πεζῶν. Καὶ παρέλυσε Δαυΐδ πάντα τὰ ἄρματα, καὶ ὑπελείπετο αὐτῷ ἐξ αὐτῶν ἑκατὸν ἄρματα. Καὶ παραγίνεται Συρία Δαμασκοῦ βοηθῆσαι τῷ ̓Αδραζὰρ βασιλεῖ Σωβά. Καὶ ἐπάταξε τῷ Σύρω εἴκοσι δύο χιλιάδας ἀνδρῶν. Καὶ ἔθετο Δαυΐδ φρον ρὰν ἐν Συρίᾳ τῇ κατὰ Δαμασκόν. Καὶ ἐγένετο ὁ Σύ

94 II Reg. vIII, 3-5.

ρος τῷ Δαυΐδ εἰς δούλους φέροντας ξένια. Καὶ ἔσωσε Α cis interjectis additur : Et regnavit David in

[ocr errors]

Israel: faciebat quoque David judicium et justitiam omni populo suo. Joab autem filius Sarviæ erat super exercitum. » Rursumque postea dicitur : « Et miserunt filii Ammon, et conduxerunt mercede Syriam Roob et Syriam Sobal, viginti millia peditum, et a rege Machaa mille viros, et Istob duodecim millia virorum. Quod cum audisset David, misit exercitum et fortes [viros]. Et egressi sunt filii Ammon, et direxerunt aciem ad januam portæ Syriz Soba et Roob et Istob. Videns autem Joab quod esset sibi prælium ex adverso et a tergo, elegit ex omnibus juvenibus Israel, et instruxit aciem contra Syriam 95.96, et cætera. Quibus deinde subjungitur : c Et viderunt servi Adrazar quod cecidisset a facie Israel, et transfugerunt ad Israel, et servierunt ipsis 97. His historia, Sobal, Syriam, Joab et duodecim millia memorat, narratque Davidem inimicos omnes debellasse, ac ducem exercitus ejus Joab instructa contra allophylos acie, ipsos captivos egisse. Eosdem itaque his attritos cladibus indicat præsens tituli inscriptio. Secundum Symmachum autem sic titulus habet: ‹ Triumphale pro floribus humilis et inculpati Davidis, ad doctrinam, cum incensa Syria Mesopotamie, et Syria Sobal, reversus Joab percussit Edom in valle Salis duodecim millia. › Ex temporis porro nota deprchenditur hæc dicta fuisse, cum David regnans prospere ageret, resque magnas perpetraret, ante Bersabee historiam; cum probe et ex voto res ipsi cederent, ipseque Deo et omnibus spectabilis esset; ita ut, Scriptura teste, faceret judicium et justitiam in Israel. Verum hic quæstionem movere consenta neum est, cur in tali conditione rerum, sic tituli inscriptionem ordiatur : e Deus, repulisti nos et de struxisti nos. Atqui post tropæa de hostibus erecta, et victoriam de inimicis partam, oportuit hac de re triumphalia cantica emittere, Deoque in gratiarum actionem immolare. At ille nihil præstat hujusmodi; imo vero res adversas deplorat his verbis : e Deus, repulisti nos et destruxisti nos, iratus es, et misertus es nobis. Pro illo autem, « et misertus es nobis, Symmachus, et circumduxisti nos, interpretatus est; quinta vero editio, « et D circumdederunt nos; » Aquila, t iratus convertisti nobis. » Subdit post hæc : « Ostendisti populo tuo dura : potasti nos vino compunctionis. Haec porro videri possint inconcinne dicta, nec congruere cum iis quæ in titulo notantur. Sed æstimo titulum non sine prævio scopo nos ad finem remittere, nec sine causa « pro iis qui immutabuntur, inscriptumn esse, atque sermones istos tituli inscriptionem vocatos fuisse. Nam in finem, dicitur, quia ea, qua in vaticinio feruntur, in consummatione sæculorum implenda sunt. Necessario additur, pro iis qui immutabuntur, propter immutationem illius temporis rebus inferendam. Siquidem cum hæc dice

Κύριος τὸν Δαυΐδ ἐν πᾶσιν οἷς ἐπορεύετο. » Τούτοις ἑξῆς μετὰ βραχέα ἐπιλέγεται· ι Καὶ ἐβασίλευσε Δαυΐδ ἐπὶ Ἰσραήλ· καὶ ἦν Δαυΐδ ποιῶν κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐπὶ πάντα τὸν λαὸν αὐτοῦ. Καὶ Ἰωάβ υἱὸς Σαρουΐας ἐπὶ τῆς στρατείας. » Καὶ αὖθις μεθ' ἕτερα εἴρηται· ι Καὶ ἀπέστειλαν οἱ υἱοὶ Ἀμμών, καὶ ἐμισθώσαντο τὴν Συρίαν Ροὼβ καὶ τὴν Συρίαν Σοβὰλ εἴκοσι χιλιάδας πεζῶν, καὶ τὸν βασιλέα Μαχαὰ χιλίους ἄνδρας, καὶ Εἰστὼβ 16' χιλιάδας ἀνδρῶν. Καὶ ἤκουσε Δαυΐδ, καὶ ἀπέστειλε την δύναμιν, τοὺς δυνατούς. Καὶ ἐξῆλθον υἱοὶ Ἀμμών, καὶ παρετάξαντο πόλεμον παρὰ τῇ θύρᾳ τῆς πύλης Συρίας Σωβᾶ καὶ Ῥοὼβ καὶ Εἰστών. Καὶ εἶδεν Ἰωὰ6, ὅτι ἐγενήθη πρὸς αὐτὸν ἀντιπρόσωπον τοῦ πολέμου ἐκ τοῦ κατὰ πρόσωπον· καὶ ἐπέλεξεν ἐκ πάντων τῶν νεανίσκων Ίσ- Β ραήλ, καὶ παρετάξαντο ἐξεναντίας Συρίας, » καὶ τὰ τούτοις ἑξῆς. Οἷς ἑξῆς ἐπιφέρεται· ι Καὶ εἶδον οἱ δοῦλοι Αδραζάρ, ὅτι ἔπταισεν ἔμπροσθεν Ἰσραὴλ, καὶ ηὐτομόλησαν μετὰ Ἰσραήλ, καὶ ἐδούλευσαν αὐτ τοῖς. » Διὰ τούτων ἡ ἱστορία καὶ τοῦ Εὐφράτου και τῆς Σωβὰλ καὶ τῆς Συρίας καὶ τοῦ Ἰωάβ, καὶ τῶν τξ χιλιάδων ἐμνημόνευσε, καὶ ὡς τῶν πολεμίων ἁπάντων περικρατής γέγονεν ὁ Δαυΐδ· ὅπως τε ὁ ἀρχιστράτηγος αὐτοῦ Ἰωάβ, παραταξάμενος τοῖς ἀλλοφύλοις, ὑποχειρίους αὐτοὺς εἰλήφει. Αὐτοὺς δὴ οὖν ἐκείνους, καθ' οὓς ταῦτα ἐπράττετο, σημαίνει ἡ μετὰ χεῖρας στηλογραφία. Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον τὰ τῆς προγραφῆς οὕτως ἔχει· Ἐπινίκιον ὑπὲρ τῶν ἀνθῶν τοῦ ταπεινόφρονος καὶ ἀμώμου τοῦ Δαυΐδ, εἰς διαδοχὴν, ὁπότε, ἐμπρήσας την Συρίαν τῆς Μεσοπο ταμίας, καὶ τὴν Συρίαν Σωβάλ, καὶ ἀνέστρεψε Ἰωάβ, καὶ ἐπάταξε τὸν Ἐδὲμ ἐν τῇ φάραγγι του Αλὸς τα χιλιάδας. • Δηλοῖ δὲ ὁ χρόνος εἰρῆσθαι τὰ προ κείμενα, ἐν τῷ διαπρέπειν καὶ τὰ μεγάλα κατορθούν βασιλεύοντα τὸν Δαυΐδ, πρὸ τῆς κατὰ τὴν Βηθσαβεέ ἱστορίας, ὅτε καλῶς αὐτῷ τὰ πράγματα προυχώρει εὐδοκιμοῦντι παρὰ τῷ Θεῷ καὶ παρὰ τοῖς πᾶσιν· ὡς μαρτυρεῖσθαι, ὅτι ἦν ποιῶν κρίμα καὶ δικαιοσύνην ἐν τῷ Ἰσραήλ. Ἀλλὰ γὰρ ἄξιον ἐν τούτοις ἀπορῆσαι, πῶς, ἐν τοιαύτῃ τυγχάνων καταστάσει, ἀρχό μενος τῆς στηλογραφίας φάσκει· ι Ο Θεός, ἀπώσω ἡμᾶς καὶ καθεῖλες ἡμᾶς. » Καὶ μὴν τρόπαια κατ' ἐχθρῶν ἀνίστη, καὶ νίκας κατὰ πολεμίων ᾑρητο δέον οὖν ἐπὶ τούτοις ᾠδὰς ἐπινικίους ᾅδειν, θύειν τε εὐχαριστήρια τῷ Θεῷ. Ὁ δὲ τούτων μὲν οὐδὲν πράττει, τἀναντία δὲ ἀπολοφύρεται λέγων· . Ὁ Θεὸς, ἀπώσω ἡμᾶς καὶ καθεῖλες ἡμᾶς, ὠργίσθης, καὶ ᾠκ τείρησας ἡμᾶς. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ε καὶ ᾠκτείρησας ἡμᾶς,» ι καὶ περιήγαγες ἡμᾶς, ν ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσεν· ἡ δὲ πέμπτη ἔκδοσις, ο καὶ περιεκύκλωσαν ἡμᾶς·, ὁ δὲ ̓Ακύλας, « θυμωθείς μετέστρεψας ἡμῖν. » Εἶτα ἐπιλέγει ἑξῆς· ο Εδειξας τῷ λαῷ σου σκληρά ἐπότισας ἡμᾶς οἶνον κατανύξεως. » Ταῦτα δὲ ἀκατ άλληλα καὶ ἀνάρμοστα δόξαι ἂν εἶναι τοῖς ἐν τῇ προ γραφῇ δηλουμένοις. ̓Αλλὰ γὰρ οὐκ ἀσκόπως ἡγοῦμαι τὴν προγραφὴν εἰς τὸ τέλος ἡμᾶς ἀναπέμπειν, καὶ

95_96 ][ Reg. X,
6-9. 97 ibid. 19.
PATROL. GR. XXIII.

C

[ocr errors]

18

98

rentur, allophylos vincebat Israel, inimicisque su- Α ι τοῖς ἀλλοιωθησομένοις ο ἐπιγράφειν, καὶ στηλογρα perior erat. Sed futurum tempus erat, quo muta- φίαν τοὺς λόγους ἀποκαλεῖν. Εἰς » μὲν γὰρ « τὸ τέλος, tionem rerum subiret, inimicisque subditus esset. διὰ τὸ ἐπὶ συντελείᾳ τῶν αἰώνων μέλλειν πληροῦσθαι Quare sic habet titulus: In finem, pro iis qui τὰ προφητευόμενα, εἴρηται· πρόσκειται δὲ, ι τοῖς immutabuntur ; . Symmachus vero, 4 pro floribus; ἀλλοιωθησομένοις, ν ἀναγκαίως διὰ τὴν μέλλουσαν Aquila, « super lilia. » Sicut enim lilia agri et fe- διαλήψεσθαι ἀλλοίωσιν τὴν κατάστασιν τῶν τότε num, ad breve quidem tempus speciosa esse viden- πραγμάτων. Ὅτε μὲν γὰρ ταῦτ' ἐλέγετο, ἐκράτει tur, sed repente immutantur et corrumpuntur; sic τῶν ἀλλοφύλων ὁ Ἰσραήλ, καὶ τῶν πολεμίων κρείτο res populi tunc florentes, brevi immutandæ erant. των ἐτύγχανεν. Ἔμελλε δὲ ἄρα καιρῷ τινι ἀλλοίωσιν Quare in doctrina sua Servator ait: Considerate ὑπομένειν, καὶ ὑπὸ τοῖς ἐχθροῖς γίνεσθαι. Διό φησιν lilia agri es;, ac rursum : c Quod si fenum agri, ἡ προγραφή· « Εἰς τὸ τέλος τοῖς ἀλλοιωθησομένοις· quod hodie est, et cras in clibanum mittitur 99; › ὁ δὲ Σύμμαχος, « Ὑπὲρ τῶν ἀνθῶν· ὁ δὲ Ἀκύλας, imo etiam: Omnis caro fenum, et omnis gloria • Ἐπὶ κρίνων. » Ὡς γὰρ τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ καὶ ὁ ejus quasi flos feni. Exsiccatum est fenum, et flos χόρτος δοκεῖ μέν τινα πρὸς βραχύ φαίνεσθαι ὡραῖα, decidit; Verbum autem Domini manet in æter- ὅσον δὲ οὔπω μεταβάλλει καὶ φθείρεται· οὕτως καὶ num ';, quibus propheta secundum reliquos in- Β τὰ πράγματα τοῦ λαοῦ, ἀνθοῦντα τότε, ἔμελλεν ὅσον terpretes hæc addit : • Vere fenum populus, exsic- οὔπω μεταβάλλειν. Διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ ἐν ταῖς διδαcatum est fenum, decidit flos ',, Judaicam gentem σκαλίαις ἔλεγε· « Καταμάθετε τὰ κρίνα τοῦ ἀγροῦ· nec obscure significans. Eadem ipsa jam Spiritus καὶ πάλιν· « Εἰ δὲ τὸν χόρτον τοῦ ἀγροῦ σήμερον sanctus per Davidem testificatur, præmissa illa po- ὄντα, καὶ αὔριον εἰς κλίβανον βαλλόμενον· ἡ ἀλλὰ καὶ, puli futura inversione et mutatione. Quare secun- • Πᾶσα σὰρξ χόρτος, καὶ πᾶσα δόξα αὐτῆς ὡς ἄνθος dum Aquilam dictum est, Super lilia testimonii ;, χόρτου. Ἐξηράνθη ὁ χόρτος, καὶ τὸ ἄνθος ἐξέπεσε· secundum Symmachum autem, ‹ Pro floribus te- τὸ δὲ ῥῆμα Κυρίου μένει εἰς τὸν αἰῶνα· ν οἷς ὁ Προstimonium ; » secundum LXX vero Interpretes, Pro φήτης κατὰ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνευτὰς προστίθησι λέ iis qui immutabuntur, in tituli inscriptionem : γων· . Αληθῶς χόρτος ὁ λαός· ἐξηράνθη ὁ χόρτος, quæ magnam habeant cum dictis in præcedenti ἐξέπεσε τὸ ἄνθος,» ἀκαλύπτως τὸ Ἰουδαίων ἔθνος δη psalmo affinitatem. Nam ille populi abjectionem in- λώσας. Αὐτὰ δὴ οὖν ταῦτα καὶ νῦν τὸ Πνεῦμα τὸ dicavit his verbis: Convertentur ad vesperam et ἅγιον διὰ τοῦ Δαυΐδ μαρτύρεται, προαναφωνοῦν τὴν famem patientur ut canes,et circuibunt civitatem3, › μέλλουσαν ἔσεσθαι τοῦ λαοῦ ἀλλοίωσιν καὶ μεταβο et catera. Quibus hæc de vocatione gentium subjun- ~ λήν. Διὸ κατὰ τὸν ̓Ακύλαν εἴρηται, ο Ἐπὶ κρίνων C gis : e Et tu, Domine Deus virtutum, Deus Israel, μαρτυρίας· κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, « Ὑπὲρ τῶν ἀν intende ad visitandas omnes gentes. Tituli vero θῶν μαρτυρία· ν κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα, « Τοῖς inscriptionem in præsenti ut et alias Aquila, hu- ἀλλοιωθησομένοις εἰς στηλογραφίαν, » Πολλὴν δὲ ἀκοmilis, perfecti Davidis;, Symmachus vero, c hu- λουθίαν ἔχοι ἂν πρὸς τὰ ἐν τῷ πρὸ τούτου λελεγμένα. milis Davidis et inculpati, interpretati sunt. Nam Ἐπεὶ κἀκεῖνος τὴν τοῦ ἔθνους ἀποβολὴν ἐδήλου λέ cippo digna erat tanti regis modestia. Cum enim γων· « Επιστρέψουσιν εἰς ἑσπέραν, καὶ λιμώξουσιν 1ot bella feliciter gessisset, et populos usque ad ὡς κύων, καὶ κυκλώσουσι πόλιν, » καὶ τὰ ἐπιφερό Mesopotamiam subegisset vectigalesque fecisset, μενα. Οἷς ἑξῆς περὶ τῆς κλήσεως τῶν ἐθνῶν ἔφασκε· consuetum servabat morem, quo exornatus erat • Καὶ σὺ, Κύριε ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, ὁ Θεὸς Ἰσcum a Saule pelleretur, ac perfugus in desertis age- ραήλ, πρόσχες τοῦ ἐπισκέψασθαι πάντα τὰ ἔθνη. » ret. Nam tunc quoque, ut humilis, perfectus, hu- Τὴν δὲ στηλογραφίαν καὶ νῦν ὡς καὶ ἐν τοῖς ἔμπρο militer sentiens et inculpatus, æternis cippis a di- σθεν ὁ μὲν ̓Ακύλας, ο ταπεινοῦ τελείου τοῦ Δαυΐδ' ο vina Scriptura dignatus est. Nunc autem cum re- ὁ δὲ Σύμμαχος, ο ταπεινόφρονος τοῦ Δαυΐδ καὶ ἀμώ gnans tot inimicos invaderet, omniumque divitias μου, ὁ ἡρμήνευσαν. Στήλης γὰρ ἦν ἀξία ἡ τοῦ τοσού colligeret, in eodem affectu perseverabat; quare D του βασιλέως μετριοφροσύνη. Τοσούτων γὰρ πολέμων et ituli inscriptione et spiritu prophetico dignatus περιγενόμενος, καὶ τοὺς μέχρι τῆς Μέσης τῶν ποταμῶν ὑποτάξας, ὑποφόρους τε αὐτοὺς καταστησάμενος,

est.

[ocr errors]

ἐν τῷ οἰκείῳ διέμενεν ἤθει, ἐν ᾧ καὶ ὅτε ἐλαύνετο ὑπὸ τοῦ Σαούλ, καὶ τὰς ἐρήμους φεύγων κατῴκει, διέπρεπε. Καὶ τότε γὰρ ὑπὸ τῆς θείας Γραφῆς, ὡς ταπεινὸς τέλειος, ἢ ταπεινόφρων καὶ ἄμωμος στηλῶν αἰωνίων Αξιοῦτο· καὶ νῦν δ' ὅτε βασιλεύων τοσούτοις ἐπεξῄει πολεμίοις, καὶ τὸν ἁπάντων συνῆγε πλοῦτον, ἐπὶ τῆς αὐτῆς διέμενε προαιρέσεως· διὸ στηλογραφίας ἠξιοῦτο, καὶ πνεύματος ἠξιοῦτο προφητικού.

[blocks in formation]
« ПредыдущаяПродолжить »