Изображения страниц
PDF
EPUB

Θῶς ἄξια τὰ κατὰ τοῦ Σωτῆρος δρώμενα θεωροῦντα. Α ac quædam terribilia cernentes, verbi gratia insequen

tes feras, vel reptilia, vel inimicos irruentes, animo turbamur et obstupescimus, terrore, concertatione ac sudore repleti. Eodem arbitror modo prophetæ animam, quæ nondum præsentium, sed futurarum rerum contemplationem expressam prophetici spiritus lumine in mentis oculis percipiebat, turbatam, atque ob malorum quæ videbat exsuperantiam, timore, melu terroreque repletam esse.

Νοήσεις δὲ τὰ λεγόμενα ἐκ παραδείγματος τῶν κατὰ τοὺς ὀνείρους ἡμῖν συμβαινόντων· ἐπεὶ πολλάκις ὀνειρώττοντες, κάπειτά τινα ὁρῶντες φοβερά, ἢ θῆρας διώκοντας, ἢ ἑρπετὰ, ἢ πολεμίους ἐπιόντας ἡμῖν, θορυβούμεθα τὴν ψυχὴν καὶ ἐξιστάμεθα, τρόμου καὶ ἀγωνίας, καὶ ἱδρῶτος ἐμπιπλάμενοι. Κατὰ τὸν αὐτὸν γὰρ, οἶμαι, τρόπον καὶ τὴν τοῦ προφήτου ψυχήν τῶν μηδέπω παρόντων, μελλόντων δὲ γίγνεσθαι πραγμάτων, τὴν θεωρίαν φωτὶ τοῦ προφητικοῦ πνεύματος τοῖς τῆς διανοίας ὀφθαλμοῖς ἐντυπουμένην ὁρῶντα τεταράχθαι, καὶ φόβου καὶ δειλίας, καὶ τρόμου πεπληρῶσθαι διὰ τὴν τῶν θεωρουμένων κακῶν ὑπερβολήν.

Εἶθ ̓ ὥσπερ μέσος ἀποληφθεὶς τῶν ταῦτα δρώντων, μηδεμίαν τε ἔχων ἀποφυγήν, μηδὲ ὅποι κλίνας ἑαυ τὸν ἐκτὸς τῶν κακῶν γένοιτο, εὔχεται μετέωρος ἀρ θῆναι, πτηνός τε δι' ἀέρος ἐκφυγεῖν. Διὸ ἐπιλέγει·

Deinde quasi medius interceptus ille inter talium facinorum auctores, cum nullum perfugium haberet, neque quo declinaret ab ingruentibus malis, precatur se sublimem elevari, atque volucris instar per aerem effugere. Quamobrem ait :

Καὶ εἶπα· Τίς δώσει μοι πτέρυγας ὡς περιστερᾶς, VERS. 7-12. Et dixi : Quis dabit mihi pennas sicκαὶ πετασθήσομαι, καὶ καταπαύσω; Περιστερᾶς ut columbæ, et volabo, et requiescam? Pennas instar γὰρ δίκην ἀκάκου πτέρυγας ἐκφεῖξαι καὶ πετασθή columbæ innoxiæ ad fugiendum et volandum peteναι, ὡς ἂν φύγοι τὰ κακὰ, ἠξίου. Οὐκοῦν καὶ περὶ bat, ut malis se proriperet. Ideoque superius hac τούτου ἀνωτέρω ἔλεγε τὸ, Ενώτισαι, ὁ Θεὸς, τὴν de causa dicebat, Exaudi, Deus, orationem meam, προσευχήν μου, ὡς ἂν τύχοι πτερύγων περιστερᾶς ut alas columbæ obtineret, et volaret : hoc quippe καὶ πετασθείη· μόνως γὰρ οὕτως, καὶ οὐδὲ ἄλλως, modo tantum, et non alio, a civitate impiorum proπόῤῥω γίνεσθαι τῆς τῶν ἀσεβῶν πόλεως οἷός τε ἦν. cul recedere poterat. Secundum Symmachum auΚατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον· Καὶ εἶπον· Τίς δώσει μοι tem Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut columbæ πτέρυγας ὡς περιστερᾶς, πετασθῆναι, καὶ ἑδρα ad volandum et insidendum? Longe fecissem secesσθῆναι; Πόῤῥω ἂν ἐποίησα τὴν ἀναχώρησίν μου, sionem meam, mansissem in solitudine. Confestim ηὐλιζόμην ἂν ἐν τῇ ἐρήμῳ. Ἐξαίφνης ἂν ἐποίησα efugissem elevante me spiritu; longe quippe fecis τὴν ἔκφευξίν μου ἀπὸ πνεύματος ἐπαίροντος· πόρρω @ sem secessionem meam, ait, si alas obtinuissem, γὰρ ἂν ἐποίησα, φησί, τὴν ἀναχώρησίν μου, εἰ ἔτυ fugiens ab iis qui jam dicta aggredi audebant, alχον πτερύγων, φεύγων τοὺς τὰ προλεχθέντα τολμῶν- que solitudines præfatæ civitati antetulissem. Sic in τας, καὶ τὰς ἐρήμους μᾶλλον τῆς εἰρημένης πόλεως deserto constitutus exspectabam eum, qui salvum προετίμων. Οὕτως τε ἐν τῇ ἐρήμῳ γεγονώς, προστ me facit a pusillanimitate quæ me invadebat, el a εδεχόμην ἂν τὸν σώζοντά με ἀπὸ τῆς γενομένης tempestate quæ me interceperat, Pracipita, Do μοι ὀλιγοψυχίας, καὶ ἀπὸ τῆς καταλαβούσης με mine, et divide linguas eorum, et cætera. Causam καταιγίδος. Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε aperit cur alas obtinere rogaverit ad volandum es τὰς γλώσσας αὐτῶν, καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν αἰτίαν δι ̓ ἣν effugiendum, et cur solitudinis habitationem memoηύξατο πτερύγων τυχεῖν, ὡς ἂν πετασθείη καὶ φύγοι, ratæ civitati antetulerit, his uteus verbis : Quoἔρημόν τε μᾶλλον οἰκεῖν ἑλέσθαι ἢ τὴν δηλουμένην niam hæc et illa ex prophetici spiritus præscientia πόλιν, διὰ τῶν προκειμένων διδάσκει λέγων· Ἐπειδὴ in civitate gerenda esse cognovi; ideo hinc effugere τάδε καὶ τάδε προγνώσει τοῦ προφητικοῦ πνεύματος et malorum multitudini me subducere cogitavi. Priἐθεασάμην πραχθησόμενα ἐν τῇ πόλει, τούτου χάριν mam enim impietatem futurorum ejusdem civitatis ἐντεῦθεν ἤδη φεύγειν διανενόημαι τὴν τῶν κακῶν incolarum, ex lingua eorum profecturam video. πληθύν. Πρῶτον γὰρ ἀσέβημα τῶν τὴν προλεχθεῖσαν D Omnes quippe in malo consentientes, linguam suam πόλιν οἰκησάντων ὁρῶ τὸ ἐκ τῆς γλώττης αὐτῶν. exacuerunt contra Filium Dei: quare impiam Πάντες γὰρ ὤξυναν ἑαυτῶν ἐπὶ κακῷ συμφωνήσαν- eorum et sceleratam concordiam non ferens, hæc τες τὰς γλώττας κατὰ τοῦ Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ· διδ, μὴ precor : O Domine, precipita et divide linguas eoφέρων αὐτῶν τὴν μοχθηράν ταύτην καὶ ἀσεβῆ συμ- rum; sive, secundum Symmachum, Fac demergi, φωνίαν, εὔχομαι λέγων· "Ω Κύριε, καταπόντισον Domine, et discordem pone linguam eorum. Nam sceκαὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν. Ἢ, κατὰ τὸν lerata concordia multo præstantior discordia fuerit, Σύμμαχον· Καταποντισθῆναι ποίησον, Δέσποτα, quæ infirmiorem debilioremque malitiam reddat. καὶ ἀσύμφωνον ποίησον τὴν γλῶσσαν αὐτῶν. Hoc primum malorum inerat ipsis. Nam magistrats Τῆς γὰρ μοχθηρᾶς συμφωνίας πολὺ κρεῖττον γένοιτ' gentis, legis doctores, principes sacerdotum ac reli ἂν ἡ ἀσυμφωνία, ἀτονωτέραν καὶ ἀσθενεστέραν και qui populi principes ad eum cum dolo adeuntes, ipsum κίαν ἀπεργαζομένη. Τοῦτο μὲν οὖν τὸ πρῶτον ἦν αὐτ tentare audebant, occasionem captantes, et insidias τῶν κακόν. Οἵ τε γὰρ τοῦ ἔθνους προεστῶτες, νομο- in eum struentes. Quod alius quoque subindicabat διδάσκαλοι καὶ ἀρχιερεῖς, καὶ λοιποὶ ἄρχοντες τοῦ psalmus, ex ejusdem persona talia fatus : Circum λαοῦ, δολίως αὐτῷ προσιόντες, πειράζειν αὐτὸν ἐτόλ dederunt me tauri multi, vituli pingues obsederunt

me. Aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens A μων, λαβὰς θηρώμενοι, καὶ ἐπιβουλὰς κατ' αὐτοῦ et rugiens **. Nam ibi quoque principes populi adumbrabat quamobrem rursus os eorum memorat, rb consilia et insidias eorum adversum se struclas.

συσκευαζόμενοι. Ο δὴ καὶ ἕτερος ηνίττετο ψαλμός ἐξ αὐτοῦ προσώπου φήσας· Περιεκύκλωσάν με ταιροι πολλοί, μόσχοι πίονες περιέσχον με. Ηνοιξαν ἐπ' ἐμὲ τὸ στόμα αὐτῶν ὡς λέων ἁρπάζων

καὶ ὠρυόμενος. Κἀκεῖ γὰρ τοὺς ἄρχοντας ᾐνίττετο τοῦ λαοῦ· διὸ πάλιν τοῦ στόματος αὐτῶν ἐμνημόνευε διὰ τὰς κατ' αὐτοῦ ἐπιβουλάς τε καὶ σκέψεις.

El sane cujusmodi voces ad Pontium Pilatum totus Judæorum populus contra eum ediderit, narrant Evangelia. Quod item in vicesimo primo psalmo declarabat dicens : Quoniam circumdederunt ine canes multi, concilium malignantium obsedit ine. Et hæc omnia in memorata urbe gerebantur: quare in praesenti dicitur, Precipita, Domine, et divide linguas eorum. Deinde subjungit : Quoniam vidi iniquitatem el contradictionem in civitate: die ac nocte circumdabit eam, et cætera; pro quibus Symmachus sic interpretatus est : Quoniam vidi violentam iniquitatem et injustitiam in civitate, die ac nocte circumdantem muros ejus, dolorem et miseriam intra ipsam, improbitates intra ipsam, inseparabile a plateis ejus damnum et insultum. Iniquitatis autem opera erant, admissa in Salvatorem scelera, et violenta vere iniquitas. Nam pro eo ut me diligerent, inquit, detrahebant mihi; et posuerunt adversum me mala pro bonis, et odium pro dilectione mea 9. Contradictio autem et injustitia apud illos erat, multis testibus contra eum accedentibus, nibilque verum aut consentaneum dicentibus. Hæc vero non die solum, sed noctu quoque gerebantur. Sic enim noctu quoque Petrus abnegat, quando Judas cum laternis et lampadibus accessit. Nox item erat cum modo ad Annam, modo ad Caipham adducebant eum, nullis non contumeliis afficientes. Mane autem facto, ligantes adduxerunt eum et tradiderunt Pilato 7, et cætera quæ passionem spectant, egerunt. Quæ omnia spiritu prospiciens propheta sic vociferabatur: Quoniam vidi iniquitatem et contradictionem in civitate, die ac nocte circumdantes ipsam, secundum Symmachum. Et hæc quidem in civitate. Circa muros ejus autem iniquitas et labor; sive secundum Symmachum, dolor et miseria : significa que ea quæ extra urbem gesta sunt, cum educentes ipsum adduxerunt in locum dictum Golgotha. Et quæ foris acta sunt talia erant, plena D Καὶ τὰ μὲν ἔξω τοιαῦτα ἦν, μεστὰ ἀληθῶς ὀδύνης καὶ

Καὶ ὁ πᾶς δὲ τῶν Ἰουδαίων λαὸς ὁποίας ἐπὶ τοῦ Πο τίου Πιλάτου κατ' αὐτοῦ προσήκατο φωνάς, ἱστορεῖ τὰ Εὐαγγέλια. Ο δὴ καὶ αὐτὸ παρίστη ἐν κα' ψαλμῷ ὁ εἰπών· "Οτι ἐκύκλωσάν με κύνες πολλοὶ, συναγωγή πονηρευομένων περιέσχον με. Καὶ ταῦτα πάντα ἐν τῇ δηλουμένῃ ἐπράττετο πόλει· διὸ λέλεκται ἐν τοῖς προκειμένοις· Καταπόντισον, Κύριε, καὶ καταδίελε τὰς γλώσσας αὐτῶν. Εἶτ' ἐπιλέγει· Ότι B εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογίαν ἐν τῇ πόλει ἡμέ ρας καὶ νυκτὸς κυκλώσει αὐτὴν, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀνθ' ὧν ὁ Σύμμαχος τοῦτον ἡρμήνευσε τὸν τρόπον· Οτι ἐθεώρησα βίαιον ἀδικίαν καὶ ἀδικασίαν ἐν τῇ πόλει, ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυκλοῦντα αὐτῆς τὰ τείχη, ὀδύνην καὶ ταλαιπωρίαν ἔνδον αὐτῆς, ἐπηρείας ἔνδον αὐτῆς, ἀχώριστον ἀπὸ τῶν πλατειών αὐτῆς ζημίαν καὶ ἐπίθεσιν. Ανομίας δὲ ἔργα εν τὰ κατὰ τοῦ Σωτῆρος τολμώμενα, καὶ βίαιος ὡς ἀλη θῶς ἀδικία. Ἀντὶ γὰρ τοῦ ἀγαπᾷν, φησὶν, ἐνδιέβαλ λόν με· καὶ ἔθεντο κατ' ἐμοῦ κακὰ ἀντὶ ἀγαθῶν, καὶ μῖσος ἀντὶ τῆς ἀγαπήσεώς μου. 'Αντιλογία δὲ ἦν ἐν αὐτοῖς καὶ ἀδικασία, πολλῶν μαρτύρων παριόντων κατ' αὐτοῦ, καὶ μηδὲν ἀληθὲς σύμφωνον λεγόντων. Καὶ ταῦτα ἐπράττετο οὐ δι' ἡμέρας μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ νυκτός. Οὕτω γὰρ ἐν νυκτὶ Πέτρος ἀρνεῖται, ὅτε Ἰού δας μετὰ φανῶν καὶ λαμπάδων ἐπῄει. ̓Αλλὰ καὶ νύξ ἦν ὅτε ἀπῆγον αὐτὸν ποτὲ μὲν πρὸς ̓́Ανναν, ποτὲ δὲ καὶ πρὸς Καϊάφαν, ὕβρεσι παντοίαις ἀτιμάζοντες. Πρωίας τε γενομένης, δήσαντες αὐτὸν ἤγαγον καὶ παρέδωκαν Πιλάτῳ, τά τε κατὰ τὸ πάθος ἐνήργουν. "Α δὴ πάντα τῷ πνεύματι προϊδὼν ὁ προφήτης, ἀν εφώνει λέγων· "Οτι εἶδον ἀνομίαν καὶ ἀντιλογία ἐν τῇ πόλει ἡμέρας καὶ νυκτὸς κυκλοῦντα αὐτὴν κατὰ τὸν Σύμμαχον. Καὶ ταῦτα μὲν ἐν τῇ πόλει· περὶ δὲ τὰ τείχη αὐτῆς ἀνομία καὶ κόπος, ἢ, κατὰ τὸν Σύμ μαχον, ὀδύνη καὶ ταλαιπωρία. Σημαίνει δὲ τὰ ἐκτὸς τῆς πόλεως πεπραγμένα, όπηνίκα κατεξαγαγόν τες αὐτὸν ἤγαγον εἰς τὸν λεγόμενον τόπον Γολγοθά.

sane dolore ac miseria : quæ vero intus, improbitate, inquit, damno et insultu repleta vidi; injustitia item in medio ejus, et non defecit ex plateis ejus usura et dolus; pro quo Aquila, debitum et insultum interpretatus est ; Symmachus vero, damnum et insultum. Omni quippe malorum genere implebantur qui insidias in Salvatorem nostrum struxerunt.

VERS. 13-15. Quoniam si inimicus meus maledixisset mihi, sustinuissem utique; et si is, qui oderat me, super me magna locutus fuisset, abscondissem me forsitan ab eo. Tu vero, homo unanimis, dur

** Psal. xx1, 13, 14. es ibid. 47.

[ocr errors]

ταλαιπωρίας· πάλιν δὲ τὰ ἔνδον αὐτῆς, ἐπηρείας, φησί καὶ ζημίας καὶ ἐπιθέσεως εἶδον μεστά· ἀδικία τε ἦν ἐν μέσῳ αὐτῆς, καὶ οὐκ ἐξέλιπεν ἐκ τῶν πλατειῶν αὐτῆς τόκος καὶ δόλος· ἀνθ ̓ οὗ ὁ μὲν ̓Ακύλας, ἔφλημα καὶ ἐπίθεσιν, ἡρμήνευσεν· ὁ δὲ Σύμμαχος, ζημίαν καὶ ἐπίθεσιν. Πάντων γὰρ πεπλήρωντο κακῶν οἱ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἐπιβουλὴν συσκευα σάμενοι.

Ὅτι, εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, ὑπήνεγκα ἂν, καὶ εἰ ὁ μισῶν με ἐπ' ἐμὲ ἐμεγαλοῤῥημόνησεν, ἐκρύ Την ἂν ἀπ' αὐτοῦ. Σὺ δὲ, ἄνθρωπε ἰσόψυχε, ἡγε μών μου καὶ γνωστέ μου, ὃς ἐπὶ τὸ αὐτὸ ἐλίπα·

[blocks in formation]

B

bas cibos, in domo Dei ambulavimus cum consensu. Ad sui personam referens Propheta admittendos contra Salvatorem nostrum ausus, jure ait se turbatum et formidine mortis repletum esse. Et vero tota, inquit, civitas iniquitate et contradictione plena erat, non die solum, sed etiam nocte. Quæ autem extra civitatem, circa muros ejus, iniquitate, dolore et miseria repleta erant; imo etiam eorum omnium animæ damno et insultu refertæ. At quod omnium pessimum erat, unus ex iis qui unanimes et admodum noti mihi erant, talibus contra me debacchatus est, quæ intolerabilia et nullatenus ferenda sint. Etenim ab inimicis et iis qui se palam adversarios et infensos esse profitentur, ferenda forsitan essent, quia inimicos cavere ab iisque se occultare in promptu est, atque opprobria inimici non pro re aliena et inusitata habentur. At cum is qui amicus unanimis, cum is qui a me honore et electione dignatus est, cum mensæ consors discipulus, qui in domum Dei sæpe mecum ingressus est, atque una precatus, mystico cibo usus, qui arcana de regno cœlorum verba acceperat, talia contra me egerit; ea sane non ferenda. Hæc porro conséquenter post ea quæ de facinoribus in civitate admissis prædicta sunt, de proditore Juda speciatim vaticinabatur. Quæ Symmachus hoc pacto interpretatus est : Non inimicus vituperavit me, μι feram; neque per odium mei magnificavit super me supplantationem, ut abscondar ab eo. Sed tu 'homo unius moris, familiaris et notus mihi, qui dulce colloquium miscebamus : in domo Dei versamur simul viventes.

νάς μοι ἐδέσματα, ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ ἐπο- A meus et notus meus : qui simul mecum dulces capieρεύθημεν ἐν ὁμονοίᾳ. Εἰς ἑαυτοῦ πρόσωπον ἀναλα δὼν ὁ Προφήτης τὰ κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν τολμη θησόμενα, εἰκότως ἔφασκε τεταράχθαι καὶ δειλίας θανάτου πεπληρῶσθαι. Μάλιστα μὲν γὰρ καὶ πᾶσα, φησὶν, ἡ πόλις πεπλήρωτο ἀνομίας καὶ ἀντιλογίας, οὐ δι' ἡμέρας μόνον, ἀλλὰ καὶ διὰ νυκτός· τὰ δ' ἐκτὸς τῆς πόλεως ἀμφὶ τὰ τείχη αὐτῆς ἀνομίας ἔμπλεα ἦν καὶ ὀδύνης καὶ ταλαιπωρίας· οὐ μὴν ἀλλὰ καὶ πάν των αὐτῶν αἱ ψυχαὶ ζημίας ἐτύγχανον καὶ ἐπιθέσεως μεσταί. Τὸ δὲ πάντων χείριστον, ὅτι καὶ τῶν ἐμῶν ἰσοψύχων εἷς, τῶν τε σφόδρα γνωρίμων καὶ γνωστῶν ἐμοὶ, τοιαῦτα κατ' ἐμου πεπαρώνηκεν, ὡς ἀφόρητα εἶναι, καὶ οὐκ οἱστά. Τὰ μὲν γὰρ ὑπ' ἐχθρῶν καὶ ὁμολογούντων ἐναντιοῦσθαι καὶ μισεῖν ἐκ τοῦ προφα νοῦς, οἱστὰ ἂν γένοιντό ποτε· ἐπεὶ καὶ προφυλάττεσθαι τοὺς ἐχθροὺς κρύπτεσθαί τε ἀπ' αὐτῶν δυνατὸν, καὶ μηδὲν ξένον ἡγεῖσθαι τοὺς τῶν ἐχθρῶν ὀνειδισμούς· ὅταν δὲ φίλος ἰσόψυχος, ὅταν ὁ τῆς παρ' ἐμοὶ τιμῆς τε καὶ ἐκλογῆς κατηξιωμένος, ὅταν ὁμοτράπεζος μαθητὴς, ὅταν ὁ συνεισελθὼν ἐμοὶ πολλάκις εἰς τὸν τοῦ Θεοῦ οἶκον, συμπροσευξάμενός τε καὶ μυστικῆς ἀπολαύσας τροφῆς, λόγων τε ἀποῤῥήτων τῶν περὶ τῆς βασιλείας τῶν οὐρανῶν μετασχών, τοιαῦτα κατ ̓ ἐμοῦ ὁρῶν, οὐκέτ ̓ ἂν γένοιτο ἀνεκτά. Ταῦτα δὲ ἀκολούθως μετὰ τὰ προλεχθέντα περὶ τῶν ἐν τῇ πόλει τετολμη μένων, ἰδίως περὶ τοῦ προδότου Ιούδα ἐθεσπίζετο. "Α δὴ καὶ αὐτὰ τοῦτον ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσε τὸν τρόπου Οὐ γὰρ ἐχθρὸς προεπηλάκισέ με, ἵνα βαστάξω· οὐδὲ διὰ μίσους μοι ἐπ' ἐμὲ ἐμεγάλυνε c πτερνισμὸν, ἵνα κρύβωμαι αὐτόν. Ἀλλὰ σὺ, ἄν θρωπε, ὁμοιότροπός μοι, συνήθης καὶ γνώριμος μοι, οἵτινες ἐκοινολογούμεθα γλυκεῖαν ὁμιλίαν ἐν τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ ἀναστρεφόμεθα συνδιαιτώμενοι.

C

Ἐλθέτω θάνατος ἐπ' αὐτοὺς, καὶ καταβήτωσαν εἰς ᾅδου ζῶντες· ὅτι πονηρία ἐν ταῖς παροικίαις αὐτῶν, ἐν μέσῳ αὐτῶν. Ηδη πολλάκις ἡμῖν καὶ διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἀποδέδεικται, ὅτι τὰ προῤῥητικὰ προστακτικῷ τρόπῳ ἔθος τῇ θείᾳ Γραφῇ προφέρεσθαι· καὶ ἐνταῦθα τοίνυν ἀντὶ τοῦ, Ἐλεύσεται θάνατος ἐπ' αὐτοὺς, καὶ καταβήσονται εἰς ᾅδου ζῶντες, προστακτικῶς εἴρηται τὰ προκείμενα. Θεσπίζει δὲ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον τὰ συμβησόμενα τοῖς τὰ προλεχθέντα τετολμηκόσιν. Ὁ γοῦν Ακύλας ὀρθότερον D ἡρμήνευσεν εἰπών· Ἐπάξει θάνατον ἐπ' αὐτούς. Τίς δὲ θάνατον ἐπάξει ἐπ' αὐτοὺς ἢ τὰ ἔργα αὐτῶν; Αὐτὰ γὰρ αὐτοῖς αἴτια γεγένηται θανάτου, ἢ ὁ κρίνας αὐτοὺς θανάτου ἀξίους διὰ τὰς ἀσεβεῖς πράξεις αὐτῶν. Θάνατος δὲ τοὺς ἀσεβεῖς μετερχόμενος οὐχ ὁ κοινὸς ἂν λέγοιτο· οὗτος γὰρ καὶ τοὺς δικαίους ἅπαντας με τῆλθεν· οἱ καὶ μετὰ τὸν κοινὸν θάνατον ζῶσι παρὰ τῷ Θεῷ· ὥσπερ οὖν ἐδίδαξεν ὁ Σωτὴρ εἰπών· Ὁ Θεὸς Αβραάμ, καὶ ὁ Θεὸς Ἰσαάκ, καὶ ὁ Θεὸς Ἰακώβ, οὐκ ἔστι Θεὸς νεκρῶν, ἀλλὰ ζώντων· ψυχῶν δὲ θάνατος καὶ παρὰ τῷ Ἐζεκιήλ δεδήλωται φάσκοντι· Ψυχὴ ἁμαρτάνουσα, αὕτη ἀποθανεῖται. Ἐπεὶ

98 Matth. XXI, 32. 99 Ezech. xvi, 4.

VERS. 16. Veniat mors super illos, et descendant in infernum viventes: quoniam nequitia in habitationibus eorum, in medio eorum. Jam superius a nobis plerumque demonstratum est, futura imperativo modo divinam Scripturam proferre solere; hic igitur loco illius, Veniet mors super illos, et descendent in infernum viventes, eadem imperativo modo dicta sunt. Vaticinatur porro Spiritus sanctus quæ eventura sint iis, qui supra memorata aggredi ausi sunt. Aquila certe rectius interpretatus est his verbis: Inducet mortem super eos. Quis inducet mortem super eos, nisi opera ipsorum? Hæc enim ipsis mortis causa erunt potius, quam is qui ob impia gesta morte dignos judicavit. Mors autem impios invadens, non communis æstimanda; nam ea justos quoque omnes adiit, qui etiam post communem mortem vivunt apud Deum; quemadmodum docuit Salvator dicens: Deus Abraham, Deus Isaac, et Deus Jacob, non est Deus mortuorum, sed vivorum : et apud Ezechielem mors animarum declaratur his verbis: Anima quæ peccaverit, ipsa morietur 9. Quoniam igitur ii, de quibus supra, a

98

vita seipsos segregarunt, Salvatorque noster vita A τοίνυν ἑαυτοὺς τῆς ζωῆς οἱ δηλούμενοι κεχωρίκασιν, erat ; nam quod factum est in ipso vita erat, et vita ἦν δὲ ὁ Σωτὴρ ἡμῶν ἡ ζωή· “Ο γέγονε γὰρ ἐν αὐτῷ erat lux hominum '; jure cum sese ab ipso separa- ζωὴ ἦν, καὶ ἡ ζωὴ ἦν τὸ φῶς τῶν ἀνθρώπων· verint, morti animæ traditi sunt : non quod ipsa εἰκότως, ἀποτμηθέντες αὐτοῦ, τῷ τῆς ψυχῆς θανάτῳ corrumpatur aut deleatur, in nihilum redacta; sed παρεδόθησαν· οὐχ ὥστε φθαρῆναι αὐτὴν καὶ ἀφανισθῆ quod vivens illa et immortali natura prædita, in ναι εἰς τὸ μὴ ὂν χωρήσασαν, ἀλλ ̓ ὥστε ζῶσαν αὐτὴν prædicta morte versetur. Quare dictum est : Et de- καὶ ἀθάνατον τὴν οὐσίαν κεκτημένην ἐν τῷ λεχθέντι scendant in infernum viventes. Non enim animarum θανάτῳ διάγειν. Διὸ λέλεκται· Καὶ καταβήτωσαν destructionem his significabat: Veniat mors super εἰς ᾅδου ζῶντες. Οὐ τὸν ἀφανισμὸν ψυχῶν ἐδήλου illos; sed separationem a vita, quæ secundum λέγων· Ἐλθέτω θάνατος ἐπ' αὐτοὺς, ἀλλὰ τὸν ἀπὸ Deum est, et habitationem in inferno. Num forte τῆς κατὰ Θεὸν ζωῆς χωρισμὸν, καὶ τὴν εἰς τὸν ᾅδην dicatur, alio modo viventes ipsos in inferuum de- κατοίκησιν. Μήποτε δὲ καὶ ἄλλως ζῶντες εἰς ᾅδου scendisse, in notitia scilicet peccantes, ac scientes κατῄεσαν, ἐν γνώσει ἁμαρτάνοντες, καὶ εἰδότες μὲν quidem Salvatorem esse Christum Dei, sed non τὸν Σωτῆρα ὡς αὐτὸς εἶ ὁ Χριστὸς τοῦ Θεοῦ, προσ esse simulantes? Quare perinde atque Dathan et ποιούμενοι δὲ μὴ εἶναι ; Διὸ καὶ ὁμοίως τοῖς περὶ ΔαAbirons ipsos deglutiendos, atque in infernum vi- Β θὰν καὶ ̓Αβηρὼν καταποθήσεσθαι καὶ αὐτοὺς, εἰς ventes descensuros esse prænuntiat. Pro illo au- ᾅδου τε ζῶντας καταβήσεσθαι προαγορεύει. Αντὶ δὲ tem, Nequitiæ in habitationibus eorum, in medio eo- τοῦ, Πονηρίαι ἐν ταῖς παροικίαις αὐτῶν ἐν μέσῳ rum; nam conventus et concilia adversus Salvato- αὐτῶν· τῶν γὰρ κατὰ τοῦ Σωτῆρος γενομένων αἱ rem improba fuere, Aquila dicit : Quoniam nequi- συστάσεις καὶ αἱ κατὰ τὸ αὐτὸ σύνοδοι πονηραί γεtiæ in conversatione eorum. Quia ergo non pro bono γόνασι, διὸ καὶ ὁ ̓Ακύλας φησίν· Ὅτι πονηρίαι ἐν conveniebant, et conversationes conciliaque im- συστροφῇ αὐτῶν. Ἐπεὶ τοίνυν οὐκ ἐπὶ καλῷ proba inibant, jure vaticinatur qui finis eos exce- συνήρχοντο, συστροφάς τε καὶ συστάσεις πονηράς plurus sit. ἐποιοῦντο, εἰκότως ἐθέσπισεν ὁποῖον αὐτοὺς διακ λήψεται τέλος.

Ἐγὼ πρὸς Θεὸν ἐκέκραξα, καὶ ὁ Κύριος ἔσωτέ με, καὶ τὰ ἑξῆς. Εἰ καὶ τὰ μάλιστα, φησὶ, τῷ πνεύ ματι τῷ προφητικῷ τὴν μέλλουσαν γενήσεσθαι ἀναμίαν ἐν τῇ προλεχθείσῃ πόλει θεασάμενος, ἐλυπήθη, ἐν τῇ ἀδολεσχίᾳ μου, καὶ ἐταράχθην· ὅμως δ' οὖν, τὰ τέλη συνιδὼν τῶν πραγμάτων, εὖ οἶδ ̓, ὅτι, βοή σας πρὸς τὸν Θεὸν, οὐ καταλειφθήσομαι, τεύξομαι δὲ σωτηρίας, τῆς τοῦ κοινοῦ Σωτῆρος χάριτος καὶ μέχρις ἐμοῦ διαβησομένης. Λέγει δὲ ταῦτα ὁ προφή της, κατὰ μὲν τοὺς Ἑβδομήκοντα, τὸ μέλλον ἔσεσθαι ὡς παρωχηκὸς ἑρμηνεύων· διὸ λέλεκται· Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν ἐκέκραξα, καὶ ὁ Κύριος ἔσωσέ με· κατά δὲ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνευτὰς, μελλητικῶς προφητεύει καὶ ταῦτα. Ο γοῦν Ἀκύλας φησίν· Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν καλέσω, καὶ Κύριος σώσει με· καὶ ὁ Θεοδοτίων· Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν κεκράξομαι, καὶ Κύριος σώσει με. Τῶν γὰρ κατὰ τοῦ Σωτῆρος τολμηθησομένων τοιούτων ὄντων, ἐγὼ ὁ πρότερον εἰρηκώς, Ἡ καρδία μου ἐταράχθη ἐν ἐμοὶ, καὶ δειλία θανάτου ἐπέπεσεν ἐπ' ἐμέ· φόβος καὶ τρόμος ἦλθεν ἐπ' ἐμὲ, καὶ

VERS. 17-20. Ego ad Deum clamavi, et Dominus salvavit me, et cætera. Etiamsi, inquit, spiritu prophetico illustrante, futuram in memorata civitate iniquitatem prospiciens, admodum contristatus in exercitatione mea, et conturbatus sim; attamen finem exitumque rerum conspicatus, bene novi me C clamantem ad Deum, non derelictum iri ; sed communis Salvatoris gratia ad me usque perveniente, salutem assequar. Hæc autem Propheta secundum LXX dicit, quod futurum erat quasi præteritum explicans ; quare dictum est : Ego ad Deum clamavi, et Dominus salvavit me at secundum reliquos interpretes, hæc futura vaticinatur. Aquila certe ait : Ego ad Deum vocabo, et Dominus salvabit me; Theodotio autem Ego ad Deum clamabo, et Dominus salvabit me. Cum enim talia contra Salvatorem perpetranda sint, ego qui prius dixeram, Cor meum conturbatum est in me, et formido mortis cecidit super me : timor el tremor venerunt super me, el contexerunt me tenebræ; hæc passus ob speculationem revelatarum rerum, ad Deum clamavi. Ille vero D ἐκάλυψέ με σκότος, ταῦτα παθὼν διὰ τὴν τῶν ἀπο·

non despiciens, dignatus est haec mihi conspicua ponere, ut tristiora prius declaraverat, sic lætiora jam obtulit; nempe Salvatoris resurrectionem, et ejus apud Patrem gloriam. Atque hæc videns, salutem nactus sum : quare dico, Ego ad Deum clamari, et Dominus salvavit me. Salutem vero nactus, nondum tamen quiesco, neque cessare possum ; sed prædico omnibusque hominibus annuntio, narrans singulis diebus et horis, atque omnibus renuntians mirabilia et stupenda, quæ in sancto et prophetico spiritu contemplatus sum. Quamobrem 9.1

1 Joan. 1, 3, 4. • Num. XXVI,

[ocr errors]

καλυφθέντων μοι θέαν, πρὸς τὸν Θεὸν ἐκέκραξα. Ο δὲ, μὴ παριδών με, κατηξίωσε φανερά μοι καταστή σαι, ὥσπερ τὰ σκυθρωπὰ πρότερον ἐδείκνυ, οὕτω καὶ τὰ φαιδρότερα· λέγω δὲ καὶ τὴν ἀνάστασιν τοῦ Σωτῆρος καὶ τὴν παρὰ τῷ Πατρὶ δόξαν. Καὶ ταῦτα δὲ ἰδὼν, ἐσώθην· διό φημι· Ἐγὼ πρὸς τὸν Θεὸν ἐκέ κραξα, καὶ Κύριος έσωσέ με. Σωθεὶς δὲ οὐκέτι ἠρε μῶ, οὐδὲ ἡσυχίαν ἄγειν δύναμαι· ἀλλὰ κηρύττω καὶ πάντας ἀνθρώπους εὐαγγελίζομαι, διηγούμενος ἐφ' ἑκάστης ἡμέρας καὶ ὥρας, ἀπαγγέλλων τε εἰς πάν τας ἅπερ ἐν ἁγίῳ πνεύματι τῷ προφητικῷ τεθέαμαι

486

tiabo. Me autem talia omnibus clamante ex hac hora usque ad vesperam, atque in splendidissima luce et in meridie salutarem finem prædicante, exaudiet vocem meam, qui tali me notitia dignatus est neque sinet ultra turbari in me cor meum, neque formidinem mortis instare mihi. His porro omnibus abductis et dissipatis ex anima mea, redimet eam in pace ab iis qui eam conturbare voluerint. Quare dico: Redimet in pace animam meam ab iis, qui appropinquant mihi; quoniam inter multos erant mecum.Pro quo Symmachus edidit : Multi enim accedebant ad me. Nam qui turbare volebant animam meam, minimi quidam erant, quos Deus, qui ante sacula est, humiliabit, clamorem meum

θαυμαστὰ καὶ παράδοξα. Διό φημι· Ἑσπέρας καὶ A dico : Vespere et mane et meridie, narrabo et annunπρωὶ καὶ μεσημβρίας διηγήσομαι καὶ ἀπαγγελῶ. Ἐμοῦ δὲ ταῦτα βοῶντος εἰς πάντας ἐξότε καὶ μέχρις ἑσπέρας, ἐν αὐτῷ τε τῷ ἀκμαιοτάτῳ φωτὶ τῆς μετ σημβρινῆς ἡμέρας τὰ σωτήρια τέλη κηρύττοντος, εἰσακούσεται τῆς φωνῆς μου ὁ ταύτης τῆς γνώσεως καταξιώσας· καὶ οὐκέτι μὲν ταράττεσθαι ἐν ἐμοὶ ἐάσει τὴν καρδίαν μου, οὐδὲ τὴν δειλίαν τοῦ θανάτου ἐπισ κεῖσθαί μοι. Ταῦτα δὲ πάντα παραγαγὼν, καὶ διασκε δάσας τῆς ἐμῆς ψυχῆς, λυτρώσεται αὐτὴν ἐν εἰρήνῃ ἀπὸ τῶν θορυβεῖν αὐτὴν ἐθελόντων. Διό φημι· Λυτρώ σεται τὴν ψυχήν μου ἐν εἰρήνῃ ἀπὸ τῶν ἐγγιζόν των μοι· ὅτι ἐν πολλοῖς ἦσαν σὺν ἐμοί· ἀνθ ̓ οὗ ἐξέδωκεν ὁ Σύμμαχος· Πολλοστοὶ γὰρ ἐγένοντο πρὸς ἐμέ. Οἱ γὰρ θορυβεῖν ἐθέλοντές μου τὴν ψυχήν, μου βραχεῖς τινες ἦσαν, οὓς ὁ Θεὸς ὁ πρὸ τῶν αἰώνων ὑπάρχων ταπεινώσει, τῆς ἐμῆς κραυγῆς ἐπακούσας.

Ταῦτα μὲν οὖν ὡς τοῦ Προφήτου ἐξ οἰκείου προσώπου τὰς προκειμένας φωνὰς προενηνεγμένου. Εἰ δὲ ἐξ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ταῦτα λέγοιτο διὰ τοῦ προφη τικοῦ πνεύματος, ἐπειδήπερ ἐξ αὐτοῦ ἐλέγετο τὸ, Εἰ ἐχθρὸς ὠνείδισέ με, ὑπήνεγκα ἂν, καὶ τὰ ἑξῆς, ἀκολούθως καὶ ταῦτα φήσειεν ἂν ὁ Σωτήρ· Ὅτι ὁ μὲν οὐκ ἐχθρὸς, ἀλλὰ φίλος· καὶ οὐχ ὁ μισῶν, ἀλλ ̓ ὁ μικρῷ πρόσθεν ἀγαπῶν, τοιαῦτα κατ ̓ ἐμοῦ τετόλμηκεν. Ἐγὼ δὲ πλέον οὐδὲν ἔπραττον, ἀλλ' ἐβόων πρὸς τὸν Θεόν· εἶχόν τε αὐτὸν οἷα Πατέρα ἐπήκοον. ̓Αλλὰ καὶ οἱ μὲν ἐπεβούλευον ἐμοὶ, ὁ δὲ ἔσωζέ με· διὸ οὐ παύσομαι ἑσπέρας καὶ πρωὶ καὶ μεσημβρίας τὰς τοῦ Πατρὸς ἀρετὰς διηγούμενος εἰς πάντας, εἰσακουστόν τε πᾶσιν ἀνθρώποις κηρύττων τὸ σωτήριον Εὐαγγέλιον· καὶ ταύτης μου τῆς φωνῆς ἐπακούσας ὁ Πατὴρ, λυτρώσεται ἐν εἰρήνῃ τὴν ψυχήν μου ἀπὸ τῶν ἐγγιζόντων μοι, τουτέστιν ἀπὸ τῶν ἐγγύθεν καὶ οὐ πόῤῥωθέν με πολεμούντων· οἵτινες ἦσαν πολλοστοί· οὓς καὶ ταπεινώσει ὁ προϋπάρχων πρὸ τῶν αἰώνων Θεός. Οὐδὲ γὰρ ἡ πρὸς ὀλίγον αὐτοῖς γενομένη εὐκαι ρία, καθ ̓ ἣν ἐμεγαλαύχησαν, καὶ ἐπλήρωσαν τὴν ἑαυτῶν πόλιν ἀνομίας καὶ ἀντιλογίας, παραμενεῖ αὐτοῖς· ὅσον δὲ οὔπω ταπεινωθήσονται, τῆς ἐκ Θεοῦ ὀργῆς μετελευσομένης αὐτοὺς καὶ τὴν πόλιν αὐτῶν, ὡς καὶ τὸν ἐν αὐτῇ διαβόητον νεῶν ἀφανισθῆναι καὶ πᾶσαν τὴν ἐν αὐτῷ ἐπιτελουμένην λατρείαν καταλυ θῆναι. Οὕτως οὖν, τῆς ἐμῆς ἐπακούσας ὁ Θεὸς βοῆς, ταπεινώσει αὐτούς.

Οὐ γάρ ἐστιν αὐτοῖς ἀντάλλαγμα, καὶ οὐκ ἐφοβήθησαν τὸν Θεὸν, καὶ τὰ ἑξῆς. Ταπεινώσει τοὺς προλεχθέντας ἀσεβεῖς ὁ προϋπάρχων πρὸ τῶν αἰώνων Θεός· ἔσονταί τε ταπεινοὶ καὶ διαμενοῦσιν ἐπὶ μήκιστον τοιοῦτοι· ἐπεὶ μηδεὶς ἔσται ὁ ὑπὲρ αὐτ τῶν διδοὺς ἀντάλλαγμα. Απαξ γὰρ ὁ Υἱὸς τοῦ Θεοῦ λύτρον ἑαυτὸν διδοὺς καὶ ἀντάλλαγμα ὑπὲρ τῶν ἁμαρτωλῶν, τοὺς μὲν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότας ἐξηγόρασε, πάντων τε αὐτοὺς τῶν προτέρων ἁμαρτημάτων ἠλευθέρωσεν· τοὺς δὲ εἴασε ταπεινοὺς, ἐπεὶ μὴ προσήκαντο τὴν ὑπὲρ αὐτῶν δοθεῖσαν τιμὴν, μηδὲ ἐπίσ στευσαν εἰς τὸ τίμιον αἷμα τοῦ πάντων ἀνθρώπων Λυτρωτοῦ καὶ Σωτῆρος. Διό φησι περὶ αὐτῶν ὁ λό

Β

[ocr errors]

exaudiens.

Hæc itaque quasi a Propheta dicta fuerint, ceu ex propria persona voces propositas proferente. Quod si ab ipso Salvatore per propheticum spiritum hæc dicta fuerint; siquidem ex ipsius persona dicebatur illud, Si inimicus maledixisset mihi, sustinuissem utique, et cætera; consequenter sane hæc Salvator dixerit : Quoniam non inimicus, sed amicus; non qui odio haberet. sed qui paulo ante diligeret, talia contra me ausus est. Ego autem nihil plus agebam, quam quod clamabam ad Deum; eumque utpote Patrem, propitium habebam. Sed illi quidem insidiabantur mihi; hic vero salvum faciebat me: quare vespere, mane et meridie non finem faciam Patris virtutės enarrandi omnibus; atque salutare Evangelium ad aures universorum hominum prædicandi eamque vocem exaudiens Pater, redimet in pace animam meam ab iis, qui appropinquant mihi, id est ab iis qui proxime, non procul, impugnant me; multi sane numero, quos humiliabit qui est ante sæcula Deus. Neque en:m illa ad breve tempus ipsis data opportunitas, in qua gloriati sunt, et civitatem suam iniquitate et contradictione repleverunt, diu permanebit; sed propediem humiliabuntur, ira Dei ipsos et civitatem eorum invadente, ita ut templum illud insigne in ea positum diruatur, et cultus ibidem persolvi solitus de medio tollatur. Sic itaque Deus ne exaudiens humiliabit eos.

VERS. 21, 22. Non enim est illis commutatio, et non timuerunt Deum, et cætera. Memoratos impios humiliabit qui est ante sæcula Deus, eruntque humiles, ac tales diu permanebunt, quia nullus erit qui det pro illis commutationem. Nam cum semel Dei Filius sese dederit in redemptionem et commutationem pro peccatoribus; eos quidem qui in se crediderunt exemit, atque a pristinis delictis omnibus liberavit; alios vero reliquit abjectos, quia pretium pro se datum non ad:niserunt, neque crediderunt in pretiosum sanguinem Redemptoris et Salvatoris ominium hominum. Quamobrem de illis dicitur: Non enim est illis commutatio. Quare autem

[ocr errors]
« ПредыдущаяПродолжить »