Изображения страниц
PDF
EPUB

meæ dum oro ad te. Quam vero mentem deprecatio- Α δέεσθαί με πρὸς σέ. Τίνα δὲ διάνοιαν περιέχει ὁ τῆς

[ocr errors]

nis series præferat, age accurate perpendamus. Cla-
mare se dicit ad Dominum, atque illum ut proprium
sibi Deum invocare. Tu enim, ait, dignatus es nun-
cupari Deus meus, ut promissionem illam sanctis
viris datam assereres: Et ero illorum Deus, et ipsi
erunt mihi populus *3*. Excipe deprecationem meam,
et ne sileas a me, nequando taceas a me, et assi-
milabor descendentibus in lacum. Hæc dicebat in
certamine constitutus ne iis qui post mortalis
hujusce vitæ exitum in mortis lacum descendunt,
similis fieret. Etiamsi enim in superiori psalmo
dixerit Credo videre bona Domini in terra viven-
tium ss; attamen ut homo adhuc carne circumdatus,
ob vitæ debilitatem ac volubilitatem decertabat. Si-
quidem et ipse Apostolus decertabat, ne aliis prædi-
B
cans ipse reprobus inveniretur. Lacum autem so-
lent divini libri nuncupare animarum domicilium in
inferno, ut vocare consueverunt. Quod etiam ipse
David declarat, dum non longe hinc in xxix psal-
mo talia fatur : Domine Deus meus, clamavi ad te,
et sanasti me: Domine, eduxisti ex inferno animam
meam ; salvasti me a descendentibus in lacum. Vi-
den' quomodo eodem in loco infernum et lacum una
copulavit? Sed in præsenti quidem psalmo clamo-
rem ad Deum emittit, rogans non assimilari descen-
dentibus in lacum; at in nono et vigesimo oratio-
nem sibi bene cessisse testificatur, sic aiens : Do-
mine, clamavi ad te, et sanasti me; salvasti me a
descendentibus in lacum 5%, Opportune autem lacus
dicitur animarum in inferno domicilium. Quemad-
modum enim lacus receptaculum est aquarum de-
super ac e sublimi istuc decidentium, sic et mortis
regio, cui nomen infernus, eas quæ a supernis ex
humana vita istuc decidunt animas excipiens, jure
lacus appellatur. Rogat itaque ut ne in memoratum
lacum una cum aliis detrahatur. Et hoc sane mihi
continget, ait, si reliquis hominibus similis evadam
qui abs te non exaudiuntur, quod est aversionis et
odii tui signum. Loco autem hujus, ne sileas a me,
Symmachus, ne taceas ex me, habet; ne forte te
procul me quiescente, similis sim descendentibus
in lacum.

δεήσεως λόγος, φέρε κατανοήσωμεν. Βοᾷν φησὶ πρὸς Κύριον, ἐπικαλεῖσθαί τε αὐτὸν ὡς ἴδιον αὐτοῦ Θεόν. Σὺ γὰρ, φησὶν, ὁ καταξιώσας ἐμὸς χρηματίσαι Θεός, καθ ̓ ἣν περιποιῆσαι πρὸς τοὺς ἁγίους ἐπαγγελίαν εἰπών· Καὶ ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονται μοι λαός. Παράδεξαι μου τὴν δέησιν. Καὶ μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, μήποτε παρασιωπήσης ἀπ' ἐμοῦ, καὶ ὁμοιωθήσομαι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον. Ταῦτα δ ̓ ἔφασκεν ἐν ἀγωνίᾳ καθεστώς· μή πη ἄρα τοῖς μετὰ τὴν ἀνάλυσιν τοῦ θνητοῦ βίου καταβαίνουσιν εἰς τὸν τοῦ θανάτου λάκκον παρομοιω θείη. Εἰ γὰρ τὰ μάλιστα ἐν τῷ πρὸ τούτου ἔλεγε ψαλμῷ· Πιστεύω τοῦ ἰδεῖν τὰ ἀγαθὰ Κυρίου ἐν γῇ ζώντων· ἀλλ' ὅμως ὡς ἄνθρωπος, ἔτι σάρκα περι κείμενος, ήγωνία διὰ τὸ σαθρὸν καὶ εὐμετάβολον τοῦ βίου. Ἐπεὶ καὶ ὁ ̓Απόστολος ἡγωνία, μήπως, ἄλλοις κηρύξας, αὐτὸς ἀδόκιμος γένηται. Λάκκον δὲ εἰώθασιν οἱ θεῖοι λόγοι ὀνομάζειν τὸ τῶν ψυχῶν οἰκητήριον τὸ ἐν τῷ καλουμένῳ ᾅδῃ· ὃ δὴ παρίστησιν αὐτὸς ὁ Δαυΐδ οὐκ εἰς μακρὰν ἐν τῷ κθ' ψαλμῷ λέγων· Κύριε ὁ Θεός μου, ἐκέκραξα πρὸς σέ, καὶ ἰάσω με· Κύριε, ἀνήγαγες ἐξ ᾅδου τὴν ψυχήν μου· ἔκωσάς με ἀπὸ τῶν καταβαινόντων εἰς λάκκον. Ὁρᾷς ὅπως τὸν ἅδην καὶ τὸν λάκκον ἐν ταὐτῷ διὰ τούτων συνῆψεν; Αλλ' ἐν μὲν τῷ μετὰ χεῖρας βοὰς πρὸς τὸν Θεὸν ἀφίησιν, παρακαλῶν μὴ ὁμοιωθῆναι τοῖς καταβαίνουσιν εἰς λάκκον· ἐν δὲ τῷ ἐννάτῳ καὶ εἰκοστῷ κατωρθῶσθαι αὑτῷ τὰ τῆς εὐχῆς διδάσκει λέγων· Κύριε, ἐκέκραξα πρὸς σέ, καὶ ἰάσω με· ἔσωσάς με ἀπὸ τῶν καταC βαινόντων εἰς λάκκον. Προσφυῶς δὲ λάκκος ὠνό μασται τὸ ἐν τῷ ᾅδῃ τῶν ψυχῶν οἰκητήριον. Ὡς γὰρ ὁ λάκκος δοχεῖόν ἐστι τῶν ἄνωθεν καὶ ἐξ ὕψους εἰς αὐτὸν καταφερομένων ὑδάτων· τὸν αὐτὸν τρόπον καὶ ὁ τοῦ θανάτου χῶρος, ὁ καλούμενος ᾅδης τὰς ἄνωθεν ἀπὸ τοῦ τῶν ἀνθρώπων βίου εἰς αὐτὸν καταφερομέ νας ψυχὰς ὑποδεχόμενος, προσφυῶς λάκκος ὠνόμα σται. Παρακαλεῖ τοίνυν μὴ συνελκυσθῆναι εἰς τὸν δεδηλωμένον λάκκον. Τοῦτο δέ, φησὶν, ἔσται, εἰ ὅμοιος γενοίμην τοῖς λοιποῖς ἀνθρώποις τοῖς μὴ εἰσακουομένοις ὑπὸ σοῦ· ὃ δὴ σημεῖον τυγχάνει τῆς σῆς ἀποστρο φῆς. Ἀντὶ δὲ τοῦ· Μὴ παρασιωπήσῃς ἀπ' ἐμοῦ, ὁ Σύμμαχος, μὴ σιγήσῃς ἐξ ἐμοῦ, φησί· μήποτε, ήσυ χάσαντός σου ἀποθέν μου, ὁμοιωθῶ τοῖς καταβαίνου σιν εἰς λάκκον.

VERS. 5. Quoniam non intellexerunt opera Domi- D ni, et in opera manuum ejus, destrues illos, et non edificabis eos. Opera Domini dixeris conditarum omnium rerum substantiam, quam ex non exstantibus ad exsistentiam deduxit universorum opifex Deus opera autem manuum ejus, rerum factarum administrationem, qua prospicit ac dispensat, Providentiæ suæ virtutibus ceu manibus omnia guber

nans.

VERS. 6, 7. Benedictus Deus, quoniam exaudivit vocem deprecationis meæ. Dominus adjutor meus et protector meus : in ipso speravit cor meum, et adju

Ὅτι οὐ συνῆκαν εἰς τὰ ἔργα Κυρίου, καὶ εἰς τὰ ἔργα τῶν χειρῶν αὐτοῦ, καθελεῖς αὐτοὺς, καὶ οὐ μὴ οἰκοδομήσεις αὐτούς. Ἔργα δὲ Κυρίου εἴποις ἂν τὴν τῶν γενητῶν πάντων ὑπόστασιν, καθ ̓ ἣν ἐξ οὐκ ὄντων εἰς τὸ εἶναι τὰ πάντα παρήγαγεν ὁ τῶν πάντων ποιητὴς Θεός· ἔργα δὲ χειρῶν αὐτοῦ τὴν τῶν γενομένων διοίκησιν, καθ ̓ ἣν προνοεῖ καὶ διέπει ώσπερεί χερσὶ ταῖς ἑαυτοῦ προνοητικαῖς δυνάμεσ διακυβερνῶν τὰ πάντα.

*** Jer. vii, 23. Psal. xxvi, 13. ** I Cor. ix, 27.

Εὐλογητὸς ὁ Θεός, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου. Κύριος βοηθός μου καὶ ὑπερασπιστής μου· ἐπ' αὐτῷ ἤ λπισεν ἡ καρδία μου

[blocks in formation]

καὶ ἐβοηθήθην. Καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου, καὶ ἐκ A tus sum. Et refloruit caro mea, et ex voluntate mea θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. ̔Ο ἀψευδής Θεός, πιστούμενος ἑαυτοῦ τὰς ὑποσχέσεις, δι' ὧν ἐπήγγελται λέγων· Ἔτι λαλοῦντός σου ἐρῶ· Ἰδοὺ πάρειμι· ὡς ἐγγὺς ἑστὼς τῶν καθαρῶς αὐτὸν ἐπικαλουμένων, καὶ ὡς οὐ πόῤῥω τυγχάνων τοῦ τὰ πραχθέντα [προλεχθέντα] δεηθέντος, ἐπήκοον ἑαυτὸν παρέσχε ταῖς προλεχθείσαις ικετηρίαις. Εἶθ' ὥσπερ σημεῖον δίδωσι διὰ τοῦ προφητικοῦ πνεύματος τῇ τοῦ δεηθέντος ψυχῇ, περὶ τοῦ εἰσηκοῦσθαι αὐτήν. Η δὲ, συναισθομένη, μεταβάλλει μὲν τὰς ἱκετηρίους φωνὰς εἰς εὐχαριστίαν, εγνωκέναι δὲ ὁμολογεῖ τὴν γενομένην αὐτῇ εὐεργεσίαν· διό φησιν· Εὐλογητὸς Κύριος, ὅτι εἰσήκουσε τῆς φωνῆς τῆς δεήσεώς μου Κύριος βοηθός μου καὶ ὑπασπιστής μου, ἐπ' αὐτῷ ἤλπισεν ἡ καρδία μου, καὶ ἐβοηθή- Β θην. Συνήσθετο γὰρ τῆς δεξιᾶς τοῦ Θεοῦ ἐκταθείσης μέχρις αὐτῆς καὶ ἀντιλαμβανομένης αὐτῆς πρὸς τὸ μὴ καθελκυσθῆναι εἰς τὸν δηλωθέντα λάκκον. Ἐξ ὑπερβαλλούσης δὲ χαρᾶς ὁ προφήτης οὐ τὴν ψυχήν μόνον, ἀλλὰ καὶ τὴν σάρκα αὐτοῦ φησὶ γεγηθέναι καὶ ἀνανεῶσθαι διὰ τὴν καὶ αὐτῷ σώματι ἐπηγγελμένην ἀγαθὴν ἐλπίδα κατὰ τὴν τῶν νεκρῶν ἀνάστασιν· διὸ ἐπιλέγει· Καὶ ἀνέβαλεν ἡ σάρξ μου· οἷς ἐπισυν ἀπτει· Καὶ ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ· ὅπερ ὅμοιον εἶναί μοι δοκεῖ τῷ· Ἑκουσίως θύσω σοι. Ἀντὶ δὲ τοῦ, καὶ ἀνέθαλεν ἡ σάρξ μου, ὁ μὲν Σύμμαχος, ἄνθησαι, φησίν, ἡ καρδία μου· ὁ δὲ Ακύλας, ἐγαυριάσατο ἡ καρδία μου· ὁ δὲ Θεοδο τίων, καὶ ἀνέβαλεν ἡ καρδία μου· ἡ δὲ πέμπτη

confitebor ei. Deus mendacii expers, ut promissa sua confirmet his verbis expressa, Adhuc te loquente dicam: Ecce adsum * , utpote qui prope sit omnibus qui se puro corde invocant, et non procul sit eo qui supra dicto ritu supplicat; præmissis deprecationibus se propitium exhibuit. Deinde vero per propheticum spiritum supplicanti animæ ceu signum dat, quo se exauditam fuisse noverit. Illa vero hæc animadvertens, supplices voces in gratiarum actionem convertit, ac beneficium sibi collatum agnoscere se confitetur. Quamobrem ait, Benedictus Dominus, quoniam exaudivit vocem deprecationis me. Dominus adjutor meus el protector meus in ipso speravit cor meum, et adjutus sum. Sentiebat enim dexteram Dei porrectam sibi, patrocinio esse, ut ne in memoratum lacum detruderetur. Ex gaudii porro vehementia Propheta non animam tantum, sed etiam carnem suam gavisam et renovatam esse testificatur, ob spem illam bonam vel ipsi corpori in resurrectione mortuorum factam ; quare subdit, et refloruit caro mea : quibus et adjunxit, et ex voluntate mea confitebor ei. Quod mihi perquam simile videtur huic Voluntarie sacrificabo tibi. Loco autem dicti illius, et refloruit caro mea, Symmachus, efloresce, inquit, cor meum; Aquila vero, gloriatum est cor meum; Theodotio, et refloruit cor meum; quinta editio, roboratum est cor mcum. Rur sumque illius loco, ex voluntate mea confitebor ei, Symmachus, in canticis meis celebrabo ipsum, edi

έκδοσις, ἐκρατύνθη ἡ καρδία μου. Καὶ πάλιν ἀντι G dit ; Aquila vero, et a cantico meo confitebor ei. τοῦ, ἐκ θελήματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ, ὁ μὲν Σύμμαχος· Καὶ ἐν ᾠδαῖς μου ὑμνήσω αὐτὸν, ἐξέδωκεν· ὁ δὲ Ἀκύλας, καὶ ἀπὸ ᾄσματός μου ἐξομολογήσομαι αὐτῷ. Κύριος κραταίωμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ, καὶ ὑπερασπιστὴς τῶν σωτηρίων τοῦ Χριστοῦ αὐτοῦ ἐστι. Σαφῶς οὖν ἐν τούτοις τοῦ Χριστοῦ καὶ τῶν ὑπ' αὐτοῦ σωζομένων ἐμνημόνευσεν ἡ προφητεία, εὐκαίρως ἐξ ἑνὸς τοῦ Δαυΐδ τοὺς πάντας χαρακτηρίσασα. Ωσπερ γὰρ, φησίν, ἐκεῖνον δεηθέντα ἔσωσεν, οὕτως, φησὶν, καὶ παντὸς τοῦ ἰδίου λαοῦ κραταίωμα ἔσται.

Σῶσον τὸν λαόν σου, καὶ εὐλόγησον τὴν κλη ρονομίαν σου, καὶ ποίμανον αὐτοὺς καὶ ἔπαρον αὐτ τοὺς ἕως τοῦ αἰῶνος. Ποία δὲ τοῦ Χριστοῦ ἡ κληρονο μία δείκνυται ἐν τῷ δευτέρῳ ψαλμῷ· Αἴτησαι γὰρ, φησὶν, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου,καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις καὶ τοὺς ἐν τῷ προτέρῳ λαῷ θεοφιλεῖς καὶ προφήτας καὶ δικαίους ἄνδρας τῆς τοῦ Χριστοῦ γε- D γονέναι κληρονομίας εἰπὼν, καὶ τῶν σωτηρίων αὐ τοῦ μετεσχηκέναι. Οὐδὲ γὰρ τὰ πλήθη καὶ τοὺς ἀναξίως παραβαλόντας τῇ Ἐκκλησίᾳ τοῦ Θεοῦ προσήκει λαὸν ἀποφαίνειν αὐτοῦ, ἀλλ ̓ ἢ μόνως τοὺς ἀρεσκόντως αὐτῷ βιοῦντας, περὶ ὧν εἴποι ἄν· Καὶ ἔσομαι αὐτῶν Θεὸς, καὶ αὐτοὶ ἔσονταί μοι λαός. Καὶ ποίμανον αὐτοὺς, καὶ ἔπαρον ἕως τοῦ αἰῶνος. Ποιμαίνει δὲ αὐτοὺς ἐνταῦθα, τὴν ψυχὴν αὐτοῦ τιθεὶς ὑπὲρ αὐτῶν, ὥς φησιν ἐν Εὐαγγελίοις· Ὁ ποιμὴν ὁ

Ba Isa. LVIII, 9. 7 Psal. LIII, 8.

58 Psal. 11, 8.

VERS. 8. Dominus fortitudo plebis sum, et prole clor salvationum Christi sui est. Ilic aperte prophetia Christum et eos qui illius ope salutem obtineat memoravit, opportuneque per unum Davidem universos exprimit. Sicut enim, inquit, deprecantem ipsum servavit, ita totius sibi proprii populi fortitudo erit.

VERS. 9. Salvum fac populum tuum, et benedic hæreditati tuæ, el pasce eos et extolle illos usque in æternum. Quænam sit Christi hæreditas in secundo psalmo declaratur; nam, Postula a me, inquit, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, et possessionem tuam terminos terra 58. Neque a vero aberraveris, si religiosos illos in priori populo viros, prophetas, et justos, ad Christi hæreditatem pertinuisse dixeris, atque salvationum ejus participes fuisse. Neque multitudinem populi, ac eos qui indigne Ecclesiæ Dei accesserunt, populum ejus pronuntiare par fuit; sed solum eos qui ipsi probatam et placitam vitam duxerunt, de quibus ipse dixerit : Ero illorum Deus, et ipsi erunt mihi populus 59.— Et pasce eos et extolle illos usque in æternum. Hic autem pascit illos, qui animam suam pro iis posuit, ut in Evangeliis ait: Bonus pastor animam suam ponit pro

69 Jerem. vii, 25.

60

61.

ovibus ; ac rursum : Oves me vocem meam au- A καλὸς τὴν ψυχὴν αὐτοῦ τίθησιν ὑπὲρ τῶν προdiunt ; iterumque : Ero vobiscum usque ad consummationem sæculi 62. In tempore autem opportuno ipsas in sublime elatas, cœlesti regno donabit.

PSALMUS DAVID XXVIII.

In exitu tabernaculi.

VERS. 1, 2. Aferte Domino, filii Dei, afferte Domino filios arietum. Afferte Domino gloriam et honorem, afferte Domino gloriam nomini ejus, adorate Dominum in atrio sancto ejus. Ilis prorsus similia quoad sententiam arbitror ea quæ in nonagesimo quinto psalmo de vocatione gentium feruntur, quæ hoc modo se habent: Cantate Domino canticum novum, cantate Domino omnis terra. Cantate Do- Β mino, benedicite nomini ejus, annuntiate de die in Aiem salutare ejus. Annuntiate in gentibus gloriam ejus, in omnibus populis mirabilia ejus. Quoniam magnus Dominus et laudabilis valde, terribilis est super omnes deos 63. Deinceps ita subsumit: Afferte Domino gloriam nomini ejus. Tollite hostias et introite in atria ejus, adorate Dominum in aula sancta ejus. Quibus sane evangelicam gratiam, in omnes totius orbis nationes diffusam, prænuntians, postquam canticum novum, videlicet novi Testamenti, memoravit, deinde precipit ut afferant Domino gloriam et honorem, et cetera. Hæc autem afferre jubet, non Judæos, sed familias gentium, aut secundum reliquos interpretes, ac Hebraicam veritatem, cognationes populorum. Hæc itaque in quinto el nonagesimo psalmo de gentibus divinitus prænuntiata sunt. In presenti vero ea ipsa jubentur Domino afferre filii arietum, quos æstimo nihil differre a familiis gentium, aut cognationibus poputorum. Neque enim ipsi arietes hæc Domino afferre jubentur, sed filii arietum. Id vero dico secundum Hebraicam sententiam, in qua neutiquam effertur illud : Aferte Domino, filii Dei. Quare hæc in Septuaginta interpretibus obelo notantur, quod neque in Hebraico exemplari, nec apud reliquos interpretes compareant. Quod si omnino Septuaginta interpretum lectio spectanda sit, dico præcipi filiis [Dei] ut afferant Domino, non arietes, sed filios arietum, gloriam et honorem cæteraque his adjun- D cla. Quæ sane ex comparatione quinti et nonagesimi psalmi, de conversione gentium prænuntiari dixerim.

C

καὶ τὰ ἑξῆς ἐπιλεγόμενα· ἃ δὴ ἀπὸ τῆς παραθέσεως ἐθνῶν ἐπιστροφῆς εἴποιμι ἂν προφητεύεσθαι.

Neque a scopo deflectemus, si pronuntiaverimus bic per Filios Dei, Salvatoris nostri discipulos apostolosque significari, a quibus liquet factam esse

βάτων· καὶ πάλιν· Τὰ ἐμὰ πρόβατα τῆς φωνῆς μου ἀκούει· καὶ πάλιν· Εσομαι μεθ' ὑμῶν ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος· καιρῷ δὲ ἐπιτηδείῳ ἐπάρας αὐτοὺς εἰς ὕψος, τῆς οὐρανίου βασιλείας καταξιώσει. ΨΑΛΜΟΣ ΤΩ ΔΑΥΙΔ ΚΗ'.

Ἐξοδίου σκηνῆς (1).

Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, υἱοὶ Θεοῦ, ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ υἱοὺς κριῶν. Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνό ματι αὐτοῦ. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Τούτοις ἰσοδυναμεῖν ἡγοῦμαι κατὰ τὴν διάνοιαν τὰ ἐν πέμπτῳ καὶ ἐνενηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τῆς τῶν ἐθνῶν κλήσεως τοῦτον λελεγμένα τὸν τρόπον· "Ασατε τῷ Κυρίῳ ᾆσμα καινόν· ᾄσατε τῷ Κυρίῳ, πᾶσα ἡ γῆ. "Ασατε τῷ Κυρίῳ, εὐλογήσατε ὄνομα αὐτοῦ, εὐαγγελίσασθε ἡμέραν ἐξ ἡμέρας τὸ σωτήριον αὐτοῦ. Ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὴν δόξαν αὐτοῦ, ἐν πᾶσι τοῖς λαοῖς τὰ θαυμάσια αυτ τοῦ. "Οτι μέγας Κύριος καὶ αἰνετὸς σφόδρα, τοβερός ἐστιν ἐπὶ πάντας τοὺς θεούς· οἷς ἑξῆς ἐπι λέγεται· Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν ὀνόματι αυ τοῦ. "Αρατε θυσίας καὶ εἰσπορεύεσθε εἰς τὰς αὐ λὰς αὐτοῦ. Προσκυνήσατε τῷ Κυρίῳ ἐν αὐτῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Ἐν οἷς ὁ λόγος, τὴν εὐαγγελικὴν χάριν τὴν εἰς πάντα χυθεῖσαν τὰ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης ἔθνη προευαγγελισάμενος, καὶ τοῦ καινοῦ ἄσματος, δηλαδὴ τῆς καινῆς Διαθήκης μνημονεύσας, ἑξῆς προστάττει κομίζειν τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμὴν, καὶ τὰ ἑξῆς. Ταῦτά τε κομίζειν παρακελεύεται οὐκ ἴουδαίοις, ἀλλὰ ταῖς πατριαῖς τῶν ἐθνῶν, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνευτὰς, καὶ κατὰ τὴν Ἑβραϊκὴν ἀκρί βειαν, ταῖς συγγενείαις τῶν λαῶν. Ταῦτα μὲνοὖν τα φῶς ἐν τῷ πέμπτῳ καὶ ἐνενηκοστῷ ψαλμῷ περὶ τῶν ἐθνῶν ἐθεσπίζετο· ἐν δὲ τῷ μετὰ χεῖρας ὁ λόγος τὰ αὐτὰ τῷ Κυρίῳ προσφέρειν τοῖς υἱοῖς τῶν κριῶν κελεύει· οὓς νομίζω μηδὲν διαφέρειν τῶν πατριῶν τῶν ἐθνῶν, ἢ τῶν συγγενειῶν τῶν λαῶν. Οὐ γὰρ αὐτοὶ οἱ κριοὶ προστάττονται προσφέρειν τὰ κεκελευσμένα, ἀλλ' οἱ υἱοὶ τῶν κριῶν. Καὶ ταῦτά (2) φημι κατὰ τὴν Ἑβραίων ἀνάμνησιν, καθ ̓ ἣν οὐκ ἐκφέρεται τό· Ἐνέγκατε τῷ Κυρίῳ, υἱοὶ Θεοῦ. Διὸ καὶ ὠβέλισται παρὰ τοῖς Εβδομήκοντα, ὡς μὴ κείμενον μήτε ἐν τῷ Εβραϊκῷ μήτε παρὰ τοῖς λοιποῖς ἑρμηνευταῖς. Εἰ δὲ χρὴ καὶ εἰς τὴν τῶν Ἑβδομήκοντα θεωρῆσαι ἔκδοσιν, φημί τὸν λόγον προστάττειν τοῖς υἱοῖς τοῦ φέρειν τῷ Κυ ρίῳ οὐ κριούς, ἀλλὰ υἱοὺς κριῶν· καὶ δόξαν καὶ τιμὴν τοῦ πέμπτου καὶ ἐνενηκοστοῦ ψαλμοῦ περὶ τῆς τῶν

Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοιμεν τοὺς ἐνταῦθα υἱοὺς Θεού λεγομένους τοὺς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν μαθητὰς καὶ ἀποστόλους καὶ εὐαγγελιστὰς εἶναι ἀποφηνάμενοι,

vs Joan. x, 11. 61 Joan. x, 27. 62 Matth. ΧΧVΙΙ, 20. 63 Psui. xcv,

(1) Haec, εξοδίου σκηνῆς, non leguntur in Hebraico exemplari, neque, Theodoreto teste, in Hexaplo feTebantur. In Chaldaico textu tamen legitur. Alii le

1-4.

gunt, ἐξόδου σκηνῆς, quod idipsum significat.

(2) Haec pluribus explananda in Hexaplorum col lectione.

δι' ὧν ἡ κλῆσις τῶν ἐθνῶν φαίνεται κατωρθωμένη· A gentium vocationem. Eos scilicet hic psalmus Ju

[ocr errors]

bet afferre, primo quidem et ante omnia filios arietum, non arietes, quoniam in psalmo quadragesimo quarto Ecclesiæ ex gentibus coactæ dieitur: Pro patribus tuis nati sunt tibi filii . Eidemque præcipitur ut patrum suorum obliviscatur his verbis : Audi, filia, et vide, et inclina aurem tuam, et obliviscere populum tuum, et domum patris tui : et concupiscet Rex decorem tuum, quia ipse est Dominus tuus 65. Hæc enim non alii quam Christi Ecclesiæ dicta sunt, cohortante illam Spiritu divino, ut obliviscatur priorem populum suum et domum patris sui; nimirum ob multiplicium deorum errorem, ac patrum suorum superstitionem. Deinde quia illam patres oblivisci suos jusserat, necessario infert his verbis : Pro patribus tuis nati sunt tibi filii. Hos

filios arietum vocat ob rationis defectum. Postea subjungit : Αferte Domino gloriam et honorem. Cujus sententiam ex hoc Salvatoris nostri ad discipulos monito intelligas : Luceant opera vestra coram hominibus, ut videntes bona opera vestra, glorificent Patrem vestrum qui in cœlis est 66.

εἷς ὁ μετὰ χεῖρας λόγος προστάττει φέρειν τῷ Κυρίῳ πρῶτον μὲν ἀπάντων υἱοὺς κριῶν, ἀλλ' οὐ κριούς· ἐπειδήπερ πρὸς τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν ἐλέγετο ἐν τῷ τεσσαρακοστῷ τετάρτῳ ψαλμῷ· Ἀντὶ τῶν πατέρων σου ἐγενήθησαν υἱοί σου. Τῶν δὲ πατέρων λήθην ποιήσασθαι παρεκελεύσατο αὐτῇ ὁ λόγος εἰπών· Ακουσον, θύγατερ, καὶ ἴδε, καὶ κλῖνον τὸ οὖς σου, καὶ ἐπιλάθου τοῦ λαοῦ σου, καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου· καὶ ἐπιθυμήσει ὁ βασιλεὺς τοῦ κάλλους σου· ὅτι αὐτός ἐστι Κύριός σου. Ταῦτα γὰρ οὐδὲ πρὸς ἄλλην ἢ πρὸς μόνην τὴν Ἐκκλησίαν τοῦ Χριστοῦ ἐλέγετο· παραινοῦντος αὐτῇ τοῦ θείου Πνεύματος λήθην ποιήσασθαι τοῦ προτέρου αὐτῆς λαοῦ, καὶ τοῦ οἴκου τοῦ πατρὸς αὐτῆς διὰ τὴν πολύθεον πλάνην, καὶ τὴν τῶν πατέρων αὐτῆς δεισιδαιμονίαν. Εἶτ ̓ ἐπειδὴ τῶν πατέρων ἐπιλαθέσθαι αὐτῇ παρεκελεύσατο, ἀναγκαίως ἐπάγει λέγων· Ἀντὶ τῶν πατέρων σου ἐγενήθησαν οἱ υἱοί σου. Τούτους υἱοὺς κριῶν διὰ τὸ ἄλογον ἀποκαλεῖ. Εἶτ' ἐπιλέγει· Ενέγκατε τῷ Κυρίῳ δόξαν καὶ τιμήν· δ δὴ νοήσεις ἀπὸ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν πρὸς τοὺς μαθητὰς παρακελεύσεως, δι' ἧς παραινεῖ λέγων αὐτοῖς· Λαμψάτω τὰ ἔργα ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀν θρώπων, ὅπως, βλέποντες τὰ καλὰ ὑμῶν ἔργα, δοξάσωσι τὸν Πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Καὶ τρίτον ὅτι πρὸς τούτοις, φέρειν τῷ Κυρίῳ προστάττει συμφώνως ὁ μετὰ χεῖρας ψαλμὸς, καὶ ὁ ἐνενηκοστός πέμπτος, δόξαν ὀνόματι αὐτοῦ. Αὐτῷ μὲν γὰρ προσφέρομεν δόξαν διὰ δογμάτων ἐῤῥωμένων· ἀλλὰ καὶ τιμὴν αὐτῷ προσφέρομεν, πειθαρ γοῦντες προστάγματι λέγοντι· Τίμα τὸν Κύριον ἀπὸ σῶν δικαίων πόνων, καὶ ἀπάρχου αὐτῷ ἀπὸ σῶν καρπῶν δικαιοσύνης. Τῷ δὲ ὀνόματι αὐτοῦ δόξαν περιάπτομεν, ἐπειδὰν λάμπῃ ἡμῶν τὰ ἔργα ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων· ὥστε ὁρῶντας αὐτοὺς δοξάζειν τὸν Πατέρα ἡμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. Οπως δὲ παρὰ τοῖς ἔθνεσι τὸ ὄνομα αὐτοῦ δοξάζεται, καὶ ὁ διὰ τοῦ προφήτου παρίστησι λόγος πρὸς τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἀποτεινόμενος καὶ λέγων· Οὐκ ἔστι μου θέλημα ἐν ὑμῖν, λέγει Κύριος παντοκράτωρ, καὶ θυσίαν οὐ προσδέξομαι ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν· διότι ἀπὸ ἀνατολῶν ἡλίου μέχρι δυσμῶν δεδόξασται τὸ ὄνομά μου ἐν τοῖς ἔθνεσι· καὶ ἐν παντὶ τόπῳ θυμίαμα προσφέρεται τῷ ὀνόματί μου καὶ θυσία καθαρά διότι μέγα τὸ ὄνομά D μου ἐν τοῖς ἔθνεσιν· ὑμεῖς δὲ βεβηλοῦντες αὐτό. Πρὸς τούτοις ἅπασιν οἱ δηλωθέντες υἱοὶ τοῦ Θεοῦ, ἢ υἱοὶ τῶν κριῶν κελεύονται προσκυνεῖν τῷ Κυρίῳ ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ. Οὐ γὰρ ἔξω τῆς αὐλῆς βούλεται, οὐδὲ ἀνακεχωρημένως ἰδιάζοντας προσκυνεῖν αὐτῷ, ἀλλ ̓ ἀπαντῶντας εἰς τὴν Ἐκκλησίαν αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἐν αὐλῇ ἁγίᾳ αὐτοῦ, ὁ μὲν Ἀκύλας, ἐν διαπρεπείᾳ ἡγιασμένῃ, ἐξέδωκεν· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐν διαπρεπείᾳ ἁγίᾳ. Βούλεται γὰρ ἡμᾶς ὁ λόγος μετὰ τοῦ πρέποντος κόσμου, καὶ τῆς τῷ Θεῷ προσφιλούς δικαιοσύνης την προσκύνησιν ποιεῖσθαι, ὅλους αὐ τοὺς ἐν ἁγιασμῷ γενομένους καὶ ἐν εὐπρεπείᾳ.

C

Ad hæc tertio, præsens psalmus, cui consonat nonagesimus quintus, præcipit afferre Domino gloriam nomini ejus. Ipsi namque, per doctrinam sanam, gloriam afferimus; sed et honorem ipsi afferimus, si huic ejus præcepto pareamus: Honora Dominum de tuis justis laboribus, et primitias offer ipsi de tuis justitie fructibus. Nomini autem ejus gloriam conciliamus, si quando luceant opera nostra coram hominibus, ita ut videntes ipsi glorificent Patrem nostrum qui in colis est. Quo pacto autem etiam apud gentes nomini ejus gloria referatur, hic prophetæ sermo declarat, qui Judaicam gentem respicit, et sic habet: Non est voluntas mea in vobis, dicit Dominus omnipotens, et sacrificium non accipiam de manibus vestris; ab ortu enim solis usque ad occasum glorificatum est nomen meum in gentibus, et in omni loco thymiama offertur nomini meo, et sacrificium mundum. Quia magnum est nomen meum in gentibus : et vos polluistis illud 68. Ad hæc omnia ii, qui filii Dei esse declarantur, scilicet filii arietum, jubentur adorare Dominum in aula sancta ejus. (1) Non vult enim extra aulam, neque in secessu, aut semotos adorare ipsum; sed accedere jubet ad Ecclesiam suam. Loco autem illius, in aula sancta ejus, Aquila, in decore sanctificato; Symmachus vero, in decore sancto, edidit. Vult enim nos cum debito ornatu, ac Deo dilecta justitia adorationem peragere, sanctitati prorsus deditos ac decori.

Psal. XLIV, 17. 98 ibid. 11. 66 Matth. v, 16. 67 Prov. III, 9.

(1) Idipsum fere Basilius dixit, qua de re in præfatione videsis.

65 Malach. 1, 10-12.

69

Φωνή Κυρίου ἐπὶ τῶν ὑδάτων, ὁ Θεὸς τῆς δό ξης ἐβρόντησε· Κύριος ἐπὶ ὑδάτων πολλῶν. "Οτι, αἰθρίας οὔσης ἐπὶ τὴν κορυφὴν τοῦ Καρμή λου, ἤκουε φωνὴν ὑδάτων πολλῶν. Καὶ ὅλως, συναγαγών τις τὰ ἐν τῇ Παλαιᾷ περὶ ὑδάτων ἀναγεγραμμένα, καὶ ὡς τὸ Πνεῦμα τοῦ Θεοῦ ἐπεφέρετο ἐπάνω τοῦ ὕδατος· καὶ τό· Ἐξαγαγέτω τὰ ὕδατα ἑρπετὰ ψυχῶν ζωσῶν καὶ πετεινὰ πετόμενα· τά τε ἐν τῷ κατακλυσμῷ, ὡς, ἁπάντων ὑποβρυχίων για νομένων, μόνος ὁ Νῶς καὶ οἱ σὺν αὐτῷ διεσώζοντο ἐν τῇ κιβωτῷ· καὶ τὰ ἐπὶ τῆς Αἰγύπτου, καὶ τὰ ἐν τῇ Ἐρυθρᾷ θαλάσσῃ, καὶ τὰ ἐν τῷ Ἰορδάνῃ, ὅπως ἀβρόχῳ ποδι διεβίβασαν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ, ὄψεται.

VERS. 3. Vox Domini super aquas, Deus maje· A statis intonuit; Dominus super aquas multas. Quia cum in vertice Carmeli aer serenus esset, audiebat vocem aquarum multarum. Ac si quis summatim omnia colligat quæ in Veteri Testamento de aquis feruntur, is sane videbit illud: Spiritus Dei ferebatur super aquam ; et illud: Educant aquæ reptilia animarum viventium, et volatilia 7°; ea item deprehendet quæ in diluvio gesta sunt, quomodo videlicet, cum omnia aquis submersa essent, solus Noe cum iis qui in arca erant salvus evaserit, ea etiam quæ in Agypto, et in mari Rubro, et quæ in Jordane, qua ratione filii Israel sicco pede transierint.

70

Φωνή Κυρίου ἐν ἰσχύϊ. Ο γὰρ πάντα ἰσχύων ἐν

VERS. 4. Vox Domini in virtute. Nam qui omnia potest in Christo qui se confortat, is præcepta Β τῷ ἐνδυναμοῦντι αὐτὸν Χριστῷ, οὗτος ἀκούει τῶν

Domini audit, et ea exsequitur. Vox ergo Domini non in debili ac soluta anima, sed in robusta que naviter bonum operatur. Vox Domini in magnifcentia. Non per ea solum, inquit, quæ de aquis dicta nobis sunt, vox Domini declaratur, sed etiam per virtutem et magnificentiam ejus, quam oculis deprehendere potest, quisquis confertim mundum totum quaquaversum, et partes ejus sigillatim contemplatur, necnon inenarrabilem magnitudinem, irelabilem pulchritudinem, ac multa varietate spectabilem, quæ ipsis inest, sapientiam. Quæ nimirum potestatem virtutemque universorum opificis aperte commonstrant. Hinc est quod sermones prophetici Dei scientiam a magnitudine eperum ejus mutuati sint. Quamobrem apud Jeremiam dictum est: Dominus qui fecit terram in fortitudine sua ", et ca

tera.

C

VERS. 5, 6. Vox Domini confringentis cedros : et confringet Dominus cedros Libani, et comminuet eas tanquam vitulum Libani, et dilectus quemadmoaum filius unicornium. Hoc item modo interpreteris : per vitulum Libani, filium unicornium, videtur Hierosolymam indicare, atque illum pridem dilectum filium unicornium. Nam ex sanctis patribus orti sunt, qui olim unicornes vocitabantur, quia uno Deo veluti cornu sunt usi : qua de re gloriabantur his verbis: In te inimicos nostros ventilabimus cornu 78. Quorum filii fuere, duces Sarion ex circumcisione, sic enim in aliis editionibus vocan- D tur, qua voce principes significantur. Eos comminatione contrivit sua, una cum Hierosolyma quam vitulum et Libanum nuncupat. Id enim aperte Ezechiel propheta significavit his verbis: Hæc dicit: Aquila grandis magnarum alarum, longo membrorum ductu, plena unguibus, ductumque habet ut ingrediatur in Libanum, et tulit selecta cedri, summitates frondium tenerarum, et detulit ea in terram Chaldæorum [Chanaan] 73. Quæ ipse in sequentibus interpretatur dicens: Cum venerit Rex Babylonis

69 Genes. 1, 2. 7e ibid. 20. 71 Jerem. x, 12.

ἐντολῶν Κυρίου, καὶ ποιεῖ. Φωνή οὖν Κυρίου οὐκ ἐν τῇ ἀσθενεῖ καὶ λελυμένῃ ψυχῇ, ἀλλ' ἐν τῇ εὐτόνῳ ἰσχυρῶς κατεργαζομένῃ τὸ ἀγαθόν. Φωνή Κυρίου ἐν μεγαλοπρεπείᾳ. Οὐ διὰ μόνων, φησί, τῶν εἰρημένων ἡμῖν περὶ ὑδάτων ἡ φωνὴ παρίσταται τοῦ Κυ ρίου· ἀλλὰ καὶ διὰ τῆς ἰσχύος αὐτοῦ καὶ τῆς μεγαλοπρεπείας, ἣν ἔστιν ὀφθαλμοῖς κατανοῆσαι ἀθρόως τὸν σύμπαντα κόσμον ἀπείρατα, ἰδίως τε τὰ τούτου μέρη θεασάμενον, τά τε μεγέθη τὰ ἀνεκδιήγητα καὶ τὰ ἀνέκφραστα κάλλη, τήν τε ἐν αὐτοῖς ὁρωμένην πολυποίκιλον σοφίαν· ἃ δὴ τυγχάνει παραστατικά τῆς τοῦ συστησαμένου τὰ πάντα δυνάμεώς τε καὶ ἰσχύος. Ἔνθεν οἱ προφητικοί λόγοι τὴν θεολογίαν ἀπὸ τῆς μεγαλουργίας αὐτοῦ παρελάμβανον. Διὸ εἴρηται παρὰ τῷ Ἱερεμίᾳ· Κύριος ὁ ποιήσας τὴν γῆν ἐν τῇ ἰσχύϊ αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς.

Φωνή Κυρίου συντρίβοντος κέδρους· συντρί ψει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου· καὶ λεπτυνεῖ αὐτὰς ὡς τὸν μόσχον τοῦ Λιβάνου (sic) καὶ ὁ ἠγαπημένος ὡς υἱὸς μονοκερώτων. Ἢ καὶ οὕτως· Μόσχον ἔοικε Λιβάνου, τὸν υἱὸν μονοκερώτων, τὴν Ἱερουσαλὴμ λέγειν, καὶ τὸν πάλαι ἡγαπη μένον υἱὸν μονοκερώτων. Ἐπεὶ πατέρων γεγόνασιν ἁγίων, οἵτινες ἐλέγοντο μονοκέρωτες, διὰ τὸ μόνῳ Θεῷ κέρατι κεχρῆσθαι, ὡς ἐπ' αὐτῷ σεμνύνεσθαι καὶ λέγειν· Ἐν σοὶ τοὺς ἐχθροὺς ἡμῶν κερατιοῦμεν. Τῶν υἱοὶ γεγόνασιν οἱ ἡγούμενοι τῶν ἐκ περιτομῆς Σαρίων (1) ἐνταῦθα κεκλημένοι κατὰ τὰς ἄλλας ἐκδόσεις, ὅ ἑρμηνεύεται ἄρχοντες, οὓς ἀπειλῇ συνέτριψε μετὰ τῆς Ἱερουσαλήμ, ἢν μόσχον ἔφη καὶ Λίβανον, Σαφῶς γὰρ Ἰεζεκιήλ ὁ προφήτης τοῦτο παρέστησε φήσας· Τάδε λέγει· Ὁ ἀετὸς ὁ μέγας ὁ μεγα λοπτέρυγος, ὁ μακρὸς τῇ ἐκτάσει, πλήρης ἐνύχων ὃς ἔχει τὸ ἤγημα εἰσελθεῖν εἰς τὸν Λίβανον, καὶ ἔλαβε τὰ ἐπίλεκτα τῆς κέδρου, τὰ ἄκρα τῆς ἀπαλότητος, καὶ ἤνεγκεν αὐτὰ εἰς γῆν Χαλ δαίων· ἃ καὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἡρμήνευσε λέγων· "Οταν ἔλθῃ βασιλεὺς Βαβυλῶνος ἐπὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ 79 Psal. XLIII, 6. 73 Ezech. xvi, 5.

(1) Vox Σαρίων, a reliquis interpretibus expressa, ex Hebraico Sirion confecta est; Septuaginta vero Interpretes ηγαπημένον, dilectum, transtulere.

« ПредыдущаяПродолжить »