Изображения страниц
PDF
EPUB

ἄθεοι ὄντες καὶ εἰδωλολάτραι, οὐκ ἐπὶ μίαν ἐξώκει- Α idolorumque cultores essent, non in unum impe

λαν πλάνην. Πλῆθος γὰρ ἦν αὐτῶν τῆς πολυθεΐας καὶ εἰδωλολατρείας καὶ ἀσθενείας. Αλλ' ἐπειδὴ ἐξ αὐτῶν ἐκείνων μεταβαλόντες διὰ τῆς σωτηρίου χάριτος γεγόνασιν ἅγιοι τοῦ Θεοῦ, διὰ τοῦτο λέλεκται· Τοῖς ἁγίοις τοῖς ἐν τῇ γῇ αὐτοῦ ἐθαυμάστωσε πάντα τὰ θελήματά μου ἐν αὐτοῖς· καὶ ἐπεὶ συνῆπται τό Ἐπληθύνθησαν εἴδωλα αὐτῶν (1), ἢ τὰ διαπονήματα αὐτῶν, ἢ ἀσθένειαι αὐτῶν. Ταῦτα γὰρ πάντα προσήν τοῖς ὕστερον ἁγίοις πρὸ τῆς ἀπὸ τῶν χειρόνων ἐπὶ τὰ κρείττω μεταβολῆς. Ἀλλὰ μετὰ ταῦτα ἐτάχυναν, οὐκ ἀμελήσαντες, οὐδὲ βραδύναντες, ἀλλὰ διὰ τάχους τὴν μετάνοιαν ἐνδειξάμενοι μετὰ τὴν εἰς αὐτοὺς γενομένην χάριν, δι' ἧς ἐθαυμαστώθη πάντα τοῦ Σωτῆρος θελήματα ἐν αὐτοῖς. "Οθεν συγχώρησιν προτέρων ἁμαρτημάτων διδοὺς αὐτοῖς φησιν· Οὐ μὴ συναγάγω τὰς συναγωγὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων κατὰ τὸν ̓Ακύλαν· Οὐ μὴ σπείσω σπονδὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων. Πάλαι μὲν γὰρ, φησί, σπονδὰς ἐποίουν ἐξ αἱμάτων, Ἰουδαῖοι μὲν κατὰ νόμον τῷ Θεῷ θυσίας προσφέροντες, Ἕλληνες δὲ, ὅτε τοῖς δαίμοσιν ἐλά τρευον. Ἐγὼ δὲ καινὰς αὐτοῖς θυσίας παραδούς, οὐκ ότι δέξομαι σπονδὰς αὐτῶν ἐξ αἱμάτων· οὐδὲ ταύτας σπείσω ἅτε ἀρχιερεὺς ἐκ τῶν χειρῶν αὐτῶν ἀποδε ξάμενος καὶ σπένδων· καινὰ δὲ μυστήρια παραδούς αὐτοῖς καὶ καινὰς θυσίας τὰς ἀναίμους καὶ ἀκάπνους, καὶ λογικάς, ταύταις χρῆσθαι διδάξω αὐτούς· ἀλλ' οὐδὲ μνημονεύσω διὰ τῶν χειλέων μου τῶν παλαιῶν αὐτῶν ὀνομάτων. Πάλαι μὲν γὰρ ἐπαξίως τῶν πρά ξεων ἐπήγοντο προσηγορίας οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν, βέβηλοι καὶ ἀκάθαρτοι, καὶ εἰδωλολάτραι, πολύθεοί τε καὶ ἄθεος ὀνομαζόμενοι· νῦν δὲ ἐκείνων μὲν οὐκέτι μνησθήσομαι τῶν ὀνομάτων, ἕτερα δὲ αὐτοῖς ἀντ' ἐκείνων ἑωρήσομαι· εὐσεβεῖς αὐτοὺς καὶ θεοσεβεῖς, καὶ ἁγίους, κλητούς τε καὶ ἐκλεκτούς, καὶ Χριστιανοὺς ὀνομά, ζων.

Β

gerant erroris genus. Inerat quippe ipsis deorum turba, multiplesque simulacrorum et infirmitatis species. At quia salutari interveniente gratia resipiscentes, sancti Dei effecti sunt, ideo dictum est: Sanctis qui sunt in terra ejus, mirificavit omnes voluntates meas in eis; ac deinde additum est, Multiplicata sunt idola eorum, sive labores ac infirmitates ipsorum. Isthæc enim omnia, antequam a pessimis illis moribus ad meliores commutati essent, iis qui postmodum sancti evaserunt, aderant. Verum postea acceleraverunt, ncque negligentia vel cunctatione usi, per illatam gratiam statim pœnitentiæ opera ediderunt: ac per eamdem gratiam mirabiles facta sunt Salvatoris voluntales in ipsis. Quamobrem concessa illis pristinoB rum scelerum venia, ait: Non congregabo conventicula eorum de sanguinibus; aut juxta Aquilam: Non libabo libamina eorum de sanguinibus. In more fuit olim, inquit, libamina ex sanguine facere ; nam cum Judæi hostias Deo secundum legem immolabant; tum Græci idem præstabant, cum denonas colerent. At ego postquam novum attuli sacrificiorum genus, non ultra admittam sacrificia cum sanguine oblata; neque, utpote summus Sacerdos, eadem ex eorum manibus accipiam ad libandum, sed novis traditis mysteriis, novis item sacrificiis incruentis, fumo ac nidore carentibus et rationalibus. Sed iis utantur commonebo, neque per labia mea vetera illorum nomina memorabo. Olim siquidem digna gestis suis nomina gentiles ferebant; atque profani, impuri, idololatræ, deorum multorum cultores et athei audiebant. Jam vero hujusmodi nominum nunquam recordabor; aliisque substitutis vocabulis, pios, religiosos, sanctos, vocatos, electos, Christianos compellabo.

C

Κύριος μερὶς τῆς κληρονομίας μου καὶ τοῦ που τηρίου μου, σὺ εἶ ὁ ἀποκαθιστῶν τὴν κληρονος μίαν μου ἐμοί. ̓Αναμνησθῆναι προσήκει τῶν ἐν τῷ δευτέρῳ εἰρημένων ψαλμῷ. Καὶ γὰρ ἐκεῖ ἀνθρωπίνως πάλιν πρὸς αὐτὸν ἔλεγεν ὁ Πατήρ· Αἴτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου, καὶ τὴν κατάσχεσίν σου τὰ πέρατα τῆς γῆς. Καὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς Εὐαγγελίοις αὐτὸς πρὸς τὸν ἑαυτοῦ ἔφη Πατέρα περὶ τῶν ἱερῶν ἀποστόλων· Πάτερ, οὓς D * ωκάς μοι σοὶ ἦσαν, καὶ ἐμοὶ αὐτοὺς δέδωκας καὶ οὐδεὶς ἐξ αὐτῶν ἀπώλετο εἰ μὴ ὁ υἱὸς τῆς ἀπωλείας. Αλλ' ὥσπερ ἐνταῦθα ἀνθρωπίνως διαλέγεται λαβεῖν παρακαλῶν, οὕτως ἑτέρωθι δείκνυσι, ὡς αὐτός ἐστι τῶν ἁπάντων δεσπότης· Τὰ πρόβατα γὰρ τὰ ἐμὰ τῆς φωνῆς μου ἀκούει κἀγὼ γινώσκω αὐτὰ, καὶ ἀκολουθοῦσί μοι· κἀγὼ ζωὴν αἰώνιον δίδωμι αὐ τοῖς· καὶ πάλιν. Καὶ ἄλλα δὲ πρόβατα ἔχω, ἃ οὐκ ἔστιν ἐκ τῆς αὐλῆς ταύτης· κἀκεῖνά με δεῖ ἀγαγεῖν, καὶ τῆς φωνῆς μου ἀκούσουσι, καὶ γενήσεται μία ποίμνη, εἰς ποιμήν. Ἐν τῷ παρόντι μέντοι

VERS. 5. Dominus pars hæreditatis meæ et calicis mei, tu es qui restituis hareditatem meam mihi. Hic memoria repetenda sunt secundi psalmi verba. Nam illic humano item more sic eum Pater affatur : Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam, el possessionem tuam terminos terræ 39. Atque in sacris Evangeliis sic ille Patrem de sacris apostolis alloquitur : Pater, quos dedisti mihi tui erant, et mihi eos dedisti : et nemo ex iis periit, nisi filius perditionis 4. Sed quemadmodum hic humano loquitur modo, rogans ut accipiat; sic alibi sese omnium dominum exhibet: Nam, oves meæ vocem meam audiunt et ego cognosco eas, et sequuntur me, et vitam æternam do eis 41; ac rursum : Ει alias oves habeo quæ non sunt ex hoc ovili: et illas oportet me adducere, et vocem meam audient, et fiet unum ovile, et unus pastor. In præsenti itaque psalmo humane sic loquitur: Dominus pars hæreditatis meæ et calicis mei; hæreditatem vocans regnum in gentes; calicem vero, quam pro nobis

3 Psal. 11,
8. 40 Joan. XVII, 6,12. *1 Joan. x,27,28. ** ibid. 16.

(1) Είδωλα αὐτῶν. Sic vertit Symmachus, ut τὰ διαπονήματα αὐτῶν. Hebraicum exemplar habet, in duobus codicibus Regiis effertur. Aquila autem:

ρονομίας μου καὶ τοῦ ποτηρίου· κληρονομίαν καλῶν τὴν τῶν ἐθνῶν βασιλείαν· ποτήριον δὲ ἂν ὑπὲρ ἡμῶν ὑπέμεινε θάνατον. Οὕτω γὰρ καὶ ἐν τοῖς ἱεροῖς ἔλε γεν Εὐαγγελίοις· Πάτερ, εἰ δυνατόν, παρελθέτω τὸ Καὶ τῆς ἐμῆς Ἐκκλησίας, ἥτις ἐστὶν ἡ κληρονομία

passus est mortem. Sic enim in sacris Evangeliis Α ψαλμῷ, ἀνθρωπίνως λέγει· Κύριος μερὶς τῆς κληeffatur: Pater, si possibile est, transeat a me calix islets: ac si apertius diceret : Ecclesiæ meæ, que mea hæreditas, pars Dominus est; atque ipse calicis mei, id est mortis, pars effectus est. ποτήριον τοῦτο ἀπ' ἐμοῦ· ὡσεὶ σαφέστερον ἔλεγε· μου, μερίς ἐστιν ὁ Κύριος· ὁ αὐτὸς δὲ καὶ τοῦ ποτηρίου μου, τουτέστι τοῦ θανάτου, μερὶς γεγενημένος ὁ αὐτός.

Tu es qui restituis hæreditatem meam mihi. Alia, inquit, mihi olim fuit hæreditas, aliique funes. Nam quando dividebat Altissimus gentes, pars Domini facta est populus ejus Jacob, funiculus hæredilatis ejus 4 Israel. At tunc pars, bæreditas et funiculus, erat prior ille populus. Quo populo impietatis causa dejecto ac depulso, alia mihi hæreditas, alii funes, aliæ sortes priorum loco traditæ sunt in præclaris. Etenim hæc secunda hæreditas, inquit, praeclara probataque mihi est.

VERS. 8. Providebam Dominum in conspectu meo semper, quoniam a dextris est mihi, ne commovear. Vir sanctus cum Dominum in oculis suis semper esse secum reputet, nequaquam fluctuat; imo vero Dominus a dextris justi viri firmus consistit. E converso autem de Juda dicitur: Et diabolus stet a dextris ejus 45.

ORATIO DAVID XVI.

VERS. 1. Exaudi, Domine, justitiam meam, ixtende deprecationem meam. Auribus percipe orationem meam, non in labiis dolosis. Oratione sua supplicat, ut Deus exaudiat, non quidem vocem, non verba sua, sed virtutem ac si videlicet justitia sua ex gestis operibus clamitet, divinasque aures demulceat. Neque enim quispiam, improborum sibi conscius facinorum, talem facile proferret vocem. Illud porro : Intende deprecationem meam, jure dixerit vir ille probatus ac exercitatus, qui in orando dignas Deo emittit supplicationes, qui non parva quædam viliaque postulat, neque pro mortalibus humanisque rebus Deum precatur. Idipsum Salvator docuit talia fatus : Magna petite, et parva adjicientur vobis 46. Tertio autem precatur, ut ipsa orationis verba auribus percipiat, et, ut ita dicam, de ipsa voce judicet, quod non in labiis dolosis prolata sit. Plerumque enim præclara loquimur, ac verbis utimur ex Scriptura divina depromptis; sed non purgatis labiis. Et vero occurrunt sape homie nes, qui indiscriminatim conviciis, calumniis, mendaciis, fraudulentis verbis, perjuriis, obscoe nis dictis, aliisque absurdis vocibus usi, confestim mutato sermone, precibus Deum compellant. At solus vir sanctus, et linguam et labia vocemque ipsam ac verba vel usu tritiora expurgat; gnarus illius dicti: De omni verbo otioso rationem reddelis in die judicii s. Deus siquidem orationem, non labiis dolosis, sed purgata lingua, divinisque sermonibus meditandis assueta prolatam, auribus percipit. Quamobrem cum de justitia loquitur,

Σὺ εἶ ὁ ἀποκαθιστῶν τὴν κληρονομίαν μου ἐμοί. Πάλαι μὲν γὰρ, φησίν, ἄλλη τις ἦν κληρονομία μου, καὶ ἄλλα σχοινίσματά μου. Ὅτε γὰρ διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη, ἐγενήθη μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ. ̓Αλλὰ τότε μὲν μερὶς καὶ κληρονομία, καὶ σχοίνισμα ὁ πρότερος ἦν λαός· οὗ διαπεσόντος καὶ ἀποβλήτου γενομένου διὰ τὰς ἀσεβείας αὐτῶν, ἑτέρα μερὶς καὶ ἄλλα B σχοινία, καὶ ἕτεροι κλῆροι ἀντὶ τῶν προτέρων ἐκείνων ἐδόθησάν μοι ἐν τοῖς κρατίστοις. Αὕτη γάρ, φησίν, ἡ δευτέρα κρατίστη καὶ ἀρέσκουσά μοί ἐστιν.

Ο

D

Προωρώμην τὸν Κύριον ἐνώπιόν μου διὰ παντός· ὅτι ἐκ δεξιῶν μου ἐστὶν, ἵνα μὴ σαλευθώ. ̔Ο ἅγιος, ἀεὶ λογιζόμενος ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ εἶναι τὸν Κύριον, οὐ σαλεύεται· ἀλλὰ βέβαιος ἕστηκεν ὁ Κύριος ἐκ δεξιῶν τοῦ δικαίου. Περὶ δὲ τοῦ Ἰούδα, Ὁ διάβολος στήτω, φησὶν, ἐκ δεξιῶν αὐτοῦ.

ΠΡΟΣΕΥΧΗ ΤΩ ΔΑΥΙΔ Ι'.

Εἰσάκουσον, Κύριε, δικαιοσύνης μου, πρόσχες τῇ δεήσει μου. Ενώτισαι τὴν προσευχήν μου οὐκ ἐν χείλεσι δολίοις. Ικετεύει διὰ τῆς προσευ χῆς τὸν Θεὸν ἀκροατὴν γενέσθαι, οὐ τῆς φωνῆς, οὐδὲ τῶν ῥημάτων αὐτοῦ, ἀλλ ̓ αὐτῆς τῆς ἐν αὐτῷ ἀρετῆς, ὥσπερ βοώσης διὰ τῶν πράξεων τῆς δικαιοσύνης καὶ δυσωπούσης τὴν θείαν ἀκοήν. Οὐκ ἂν γάρ τις, ἑαυτῷ φαῦλα συνειδὼς, ῥᾳδίως ἂν τοιαύτην ἀφῆκε φωνήν. Τὸ δὲ, Πρόσχες τῇ δεήσει μου, εἴποι ἂν ἐκεῖνος ὁ βεβασανισμένος καὶ πρεπούσας Θεῷ ἐν τῇ προσευχή ἀναπέμπων δεήσεις, ὁ μὴ ἐπὶ μικροῖς καὶ τοῖς τυ χοῦσιν αἰτήμασι, μηδ' ἐπὶ θνητοῖς καὶ ἀνθρωπίνοις παρακαλῶν τὸν Θεόν. Τοῦτο γοῦν καὶ ὁ Σωτὴρ ἐδίδα σκε λέγων· Αἰτεῖτε τὰ μεγάλα, καὶ τὰ μικρὰ προστεθήσεται ὑμῖν. Καὶ τρίτον δὲ ἱκετεύει, καὶ αὐτὰ τὰ ῥήματα τῆς προσευχῆς ἐνωτίσασθαι, κρῖναί τε, ὡς εἰπεῖν, καὶ αὐτὴν τὴν φωνὴν, ὅτι μὴ ἐν χείλεσι δι λίοις προφέρεται. Πολλάκις γὰρ σεμνὰ φθεγγόμεθα, καὶ λόγοις χρώμεθα τοῖς ἀπὸ τῶν θείων Γραφῶν, οὐ κεκαθαρμένοις τοῖς χείλεσιν. Ηδη δέ τινες, ἀδιαφόρως λοιδορίαις κατά τινων χρησάμενοι, ἢ διαβολαῖς, ἢ ψευδολογίαις, ἢ ἀπάταις, ἢ ἐπιορκίαις, ἢ αἰσχροφ ῥημοσύναις, ἢ ἄλλοις τισὶν ἀτόποις φωναῖς, ἀθρόως μεταβάλλοντες ἐν τῇ προσευχῇ τὸν Θεὸν ἐπικαλοῦνται. Μόνος δὲ ὁ ἅγιος καὶ τὴν γλῶτταν αὐτοῦ καὶ τὰ χείλη, καὶ τὴν φωνὴν αὐτὴν, καὶ τὰ κοινὰ ῥήματα και θαίρει· εἰδὼς εἰρημένον· Περὶ παντὸς ἀργοῦ ῥήμα της δώσετε λόγον ἐν ἡμέρᾳ κρίσεως. Προσευχῆς γὰρ οὐ διὰ χειλέων δολίων προσφερομένης, διὰ δὲ γλώττης κεκαθαρμένης, καὶ τὰ θεῖα λόγια μελετᾷν εἰθισμένης, ἐνωτίζεται ὁ Θεός. Διὸ ἐπὶ μὲν τῆς δι

48 Matth. xxvi, 59. 64 Deut. XXXII, 8, 9. us Psal. cur, 6. 46 Matth. vi, 33. 47 Matth. x1, 56.

Α

καιοσύνης, εἰσάκουσον, ἐλέγετο, ἐπὶ δὲ τῆς δεήσεως, A exaudi, inquit; cum de deprecatione, intende ; cum πρόσχες· ἐπὶ δὲ τῆς διὰ χειλέων προφερομένης φωνῆς, ἐνώτισαι. Τρία γοῦν ᾐτήσατο διὰ τῶν προκει μένων, προτάξας τῶν δύο τὸ κρεῖττον.

Ἐδοκίμασας τὴν καρδίαν μου, ἐπεσκέψω νυκτός· ἐπύρωσάς με, καὶ οὐχ εὑρέθη ἐν ἐμοὶ ἀδικία. Ως τὴν ἀνθρωπίνην ἀσθένειαν ὑπερβαίνει ἡ τῶν προκειμένων διάνοια ! Τίς γὰρ καυχήσεται ἁγνὴν ἔχειν καρδίαν ; καὶ τίς παῤῥησιάζεται λέγων καθαρὸς εἶναι ἀπὸ ἁμαρτιῶν ; Μόνῳ τοιγαροῦν ἁρμόζοι αὐτῷ Χριστῷ λέγειν τὰ προκείμενα. Μήποτε δὲ τὴν εἰς τὸν ἅδην κάθοδον, καὶ τὸν ἐν τῷ θανάτῳ χῶρον, νύκτα κέκληκεν ἐπὶ τοῦ πάροντος; Εἰ γὰρ καὶ ἐν νυκτὶ γέγονεν ἐν τῷ καιρῷ τῶν πειρατηρίων καὶ ἐν τῷ σκοτεινῷ καὶ ἀφεγγεῖ τόπῳ τοῦ θανάτου· ἀλλὰ δοκιμασθεὶς, ἐπισκοπῆς τῆς παρὰ τοῦ Πατρὸς ἠξίωται διὰ τῆς ἀναστάσεως, καὶ Β ταύτης τετύχηκεν. Επειδήπερ, οἷα χρυσὸς ἐν πυρὶ βληθείς, λαμπρὸς καὶ καθαρὸς διαμεμένηκεν. Ἐπει δὴ μόνος τῶν ἐξ αἰῶνος ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος, κατὰ τὸν Ἡσαΐαν, ἐν τῷ στό γιατι αὐτοῦ.

Οπως ἂν μὴ λαλήσῃ τὸ στόμα μου τὰ ἔργα τῶν ἀνθρώπων, διὰ τοὺς λόγους τῶν χειλέων σου ἐγὼ ἐφύλαξα ὁδοὺς σκληράς. Ὁ δὲ Σύμμαχος εἰ πών· Ἐγὼ ἐφυλαξάμην ὁδοὺς παραβάτου, ἑτέραν παρέστησε διάνοιαν· ὡς τοῦ τὴν εὐχὴν διαπέμποντος πάντα ἄνθρωπον παραβάτην φεύγοντος, καὶ πάσας τὰς τῶν τοιούτων ὁδοὺς, διὰ τὸ χαλεπὰς εἶναι καὶ ἀποσκλήρους πάσας τὰς κατὰ κακίαν πράξεις.

Κατάρτισαι τὰ διαβήματά μου ἐν ταῖς τρίβοις σου, ἵνα μὴ σαλευθῶσι τὰ διαβήματά μου. Υπογραμμὸν ἡμῖν καὶ διὰ τούτων παρέσχεν ὁ Σωτὴρ, παιδεύων μήποτε ἐπιτρίβεσθαι, μηδὲ μέγα ἐφ' ἑαυ τοῖς φρονεῖν. Εὖ δὲ καὶ ἀκριβῶς πεπεῖσθαι, ὡς πάν τοτε τῆς παρὰ τοῦ Θεοῦ δεόμεθα βοηθείας, ἵνα μὴ σα λευθῇ ἡμῶν τὰ διαβήματα, καὶ εἰς τὸ ἐφαρμόσαι ταῖς ἑαυτοῦ τρίβοις τοὺς ἡμετέρους πόδας.

C

Θαυμάστωσον τὰ ἐλέη σου ὁ σώζων τοὺς ἐλπίζοντας ἐπὶ σέ. Σώζων δὲ εἴρηται τοὺς ἐλπίζοντας εἰς αὐτὸν, οὐ τοὺς ἐκ σπέρματος Ἰσραήλ, οὐδὲ τοὺς κατὰ τὸν νόμον Μωϋσέως βιοῦντας· ἀλλ ̓ ὥσπερ και νὴν ὁδὸν εὑράμενος, σώζων ἀνεφάνη τοὺς εἰς αὐτὸν Αλπικότας. Μένει γάρ, φησὶν ὁ ̓Απόστολος, πίστις, ἐλπὶς, ἀγάπη· τὰ τρία ταῦτα συμπέπλεκται, ὥσπερ ὑφ' ἑνὶ δεσμῷ κατεσφιγμένα. Διὸ τὴν πίστιν τῇ ἐλ- D πίδι συνάπτει λέγων· Εστι δὲ πίστις ἐλπιζομένων ὑπόστασις πραγμάτων, ἔλεγχος οὐ βλεπομένων ταῦτα δ' ἐξ ἀγάπης τῆς πρὸς τὸν Θεὸν φύεται· καὶ δι' αὐτῶν πάλιν ἡ εἰς Θεὸν ἀγάπη κρατύνεται.

[blocks in formation]

de voce labiis prolata, auribus percipe. Tria itaque dictis hujusmodi postulat, et quod præstantius erat duobus aliis præmisit.

VERS. 5. Probasti cor meum et visitasti nocte, igne me examinasti, et non est inventa in me iniquitas. Quantum humanam infirmitatem exsuperat hujusmodi verborum sententia ! Quis enim de ca stitate cordis gloriabitur? Quis confidenter dicat : Purus sum a peccatis ? Hæc sane unus Christus vere ac congruenter dicere valeat. Annon suum ad inferos descensum, atque locum illum in regione mortis, noctem in praesenti vocavit ? Quamvis enim in nocte fuerit ac in tempore tentationum, inque tenebrosis caliginosisque mortis regionibus, attamen probatus, paterna visitatione dignus habitus est per resurrectionem quam obtinuit. Quoniam ceu aurum igni traditum, splendidus purusque permansit. Solus enim ex iis qui a sæculo fuerunt peccatum non fecit, neque, secundum Isaiam, inventus est dolus in ore ejus *8.

48

VERS. 4. Ut non loquatur os meum opera hominum, propter verba labiorum tuorum ego custodivi vias duras. Symmachus cum ait: Ego observavi vias prævaricatoris, aliam præfert sententiam, quasi scilicet is qui orationem emittit, ab omni homine prævaricatore declinet ; atque omnes talium virorum semitas, pravaque opera, utpote duca et aspera aversetur.

VERS. 5. Perfice gressus meos in semitis tuis, ut non moveantur vestigia mea. Exemplar nobis hisce verbis admovet Salvator; admonetque, cum ut ne animo frangamur, tum ne magnum de nobis ipsis sapiamus, planeque compertum ac persuasum habeamus, nos divino semper egere auxilio, ut non moveantur vestigia nostra, utque pedes nostros in semitis ejus recte componamus.

49

VERS. 7. Mirifica misericordias tuas, qui salvos facis sperantes in te. Qui salvos facit, inquit, sperantes in se, non eos qui ex semine Israelis sunt, neque eos qui secundum Moysis legem vitam agunt, sed, quasi nova reperta via, salutem sperantibus in se conferre compertus est. Manent enim, inquit Apostolus, fides, spes, charitas 4 : tria hac ceu vinculo eodem astricta connectuntur. Quapropter fidem spei copulat, dum ait : Est autem fides sperandarum substantia rerum, argumentum non apparen▾ lium 50. Hæc porro ex una erga Deum charitate oriuntur; iisque vicissim charitas erga Deum roboratur.

VERS. 8, 9. A resistentibus dexteræ tuæ custodi me, Domine, ut pupillam oculi. Sub umbra alarum tuarum proteges me, a facie impiorum qui me affixerunt. Justus quilibet, cum precatur, a Deo obnixe postulet uti se custodia sua dignetur; fatea turque se, præ adversariorum multitudine, ad custodiam sui minime idoneum esse: roget item uti

Bo Hebr. xi, 1.

Deus se custodial quasi pupillam oculi ; cum scili- Α ἀνθεστηκότων αὐτῷ· φυλαχθῆναι τε ἑαυτὸν, ὥσπερ

cet videat inimicos dexteræ Dei obsistentes, itemque adversarios animæ suæ oculo insidias struentes, sibique cæcitatem inferre cupientes. Verum quia impiorum bene multi calamitatem ipsi inferre ac in ærumnas ipsum conjicere student, telaque in ipsum emittunt; sub alas Dei confugiat, postuletque ejus se protectione muniri. Sed etiam ipse Salvator pro Ecclesia sua, quæ suum corpus est, easdem ad Patrem suum emittebat voces. Per alas autem virtutes providentiæ illius intelligas.

VERS. 10-12. Inimici mei animam meam circumdederunt, adipem suum concluserunt, os eorum locutum est superbiam. Projicientes me nunc circumdederunt me: oculos suos statuerunt declinare in terram. Susceperunt me sicut leo paratus ad prædam, et sicut catulus leonis habitans in abditis. Hujus auita tem loco, Projicientes me circumdederunt me, Symmachus interpretatur: Beatum prædicantes me, statim circumdederunt me, et oculos, inquit, suos posuerunt contra me, ut declinare me facerent. Nam id satagebant, ut me a statu illo et a profectu secundum Deum avellerent et amoverent, adversarium nostrum diabolum æmulati, qui tanquam leo rugiens circuit quærens quem devoret 31. Et me ipsum susceperunt sicut leo paratus ad prædam, et sicut catulus leonis habitans in abditis. Neque enim hæc machinamenta palam adversum me conflabant: sed pccultas insidias parabant.

B

τινὰ κόρην ὀφθαλμοῦ παρακαλείτω· ὁρῶν τοὺς ἀνθ εστηκότας τῇ δεξιᾷ τοῦ Θεοῦ ἐχθρούς τινας, καὶ που λεμίους τῷ τῆς ψυχῆς αὐτοῦ ὀφθαλμῷ ἐπιβουλεύον τας, καὶ τυφλῶσαι αὐτὸν θέλοντας. Ἀλλὰ καὶ πολλῶν ὄντων ἀσεβῶν τῶν ταλαιπωριζόντων αὐτὸν (1), τουτέστι ταλαίπωρον αὐτὸν ἀποφαινόντων, βέλη τε κατ' αὐτοῦ πεμπόντων, ὑπὸ τὰς πτέρυγας καταφεύ γων τοῦ Θεοῦ, σκέπης τῆς ὑπ' αὐτῷ τυχεῖν ἀξιούτω. ̓Αλλὰ καὶ ὁ Σωτὴρ ὑπὲρ τῆς αὐτοῦ Ἐκκλησίας, ἥτις ἐστὶν αὐτοῦ σῶμα, ταύτας ἀνέπεμπε πρὸς τὸν Πατέρα τὰς φωνάς. Πτέρυγας δὲ νοήσεις τὰς τῆς προνοίας αὐτοῦ δυνάμεις.

Οἱ ἐχθροί μου τὴν ψυχήν μου περιέσχον, τὸ στέαρ αὐτῶν συνέκλεισαν, τὸ στόμα αὐτῶν ἐλάλησεν ὑπερηφανίαν. Εκβάλλοντές με νυνὶ περιεκύκλωσαν με· τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἔθεντο ἐκκλῖναι ἐν τῇ γῇ. Υπέλαβόν με ὡσεὶ λέων ἔτοιμος εἰς θήραν, καὶ ὡσεὶ σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύφοις. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Εκβάλλοντες με περιεκύ κλωσάν με, ὁ Σύμμαχος οὕτως ἡρμήνευσε· Μακα ρίζοντές με παραχρῆμα περιεκύκλουν με, καὶ τοὺς ὀφθαλμοὺς δὲ αὐτῶν, φησίν, ἔθεντο κατ' ἐμοῦ τοῦ παρακλίναί με. Παρασαλεῦσαι γάρ με καὶ ἀποκι νῆσαι τῆς στάσεως καὶ τῆς κατὰ Θεὸν προκοπῆς ἐσπούδαζον· μιμούμενοι τὸν ἀντίδικον ἡμῶν διάβο λον, ὃς ὡς λέων ωρυόμενος περιπατεί ζητῶν τίνα καταπίῃ. Ὑπέλαβόν με καὶ αὐτὸν ὡς λέων ἔτος μας εἰς θήραν, καὶ ὡς σκύμνος οἰκῶν ἐν ἀποκρύ φοις. Οὐδὲ γὰρ ἐκ τοῦ προφανοῦς ἐποιοῦντο τὴν κατ' Ο ἐμοῦ συσκευήν, ἀλλὰ λαθραίως ἐνεδρεύοντες.

VERS. 15, 14. Exsurge, Domine, præveni eos et supplanta eos: eripe animam meam ab impio, frámeam tuam ab inimicis manus tuæ. Domine, a paucis de terra divide eos in vita eorum; de absconditis tuis adimpletus est venter eorum. Saturati sunt filiis, et dimiserunt reliquias suas parvulis suis. In ca quoque re aliquid capiam utilitatis. Sed frameam tuam, inquit, eripias de manu inimicorum ; nam metuendum alias esset, ne frameam illam tuam, cui ego confisus adversarios oppugno, e manu eripiant mea, meque sic exarmatum eadem ipsa framea adoriantur. Fuerit autem illa sermo Dei eficax et penetrabilior omni gladio ancipiti 52, qui animee, frameæ loco, ad propulsandos inimicos traditus est. Quod saepe contingit, quando inimici Dei D divinarum Scripturarum dicta, detorta atque in pravam sententiam conversa, simplicioribus animis objiciunt, eosque ita debellant. Hæc causa est quod ipse precetur, ut framea Dei eripiatur ab mimicis Dei, et a paucis de terra, cujus loco Aquila edidit, a mortuis ex immersione, Symmachus vero, a mortuis ab iis qui occiderunt. Nam liberari se

5 1 Petr. v, 8. 53 Hebr. IV, 12.

̓Ανάστηθι, Κύριε, πρόφθασον αὐτοὺς καὶ ὑποσκέλισον αὐτούς· ῥῦσαι τὴν ψυχήν μου ἀπὸ ἀσε θοῦς, ῥομφαίαν σου ἀπὸ ἐχθρῶν τῆς χειρός σου. Κύριε, ἀπὸ ὀλίγων ἀπὸ γῆς διαμέρισον αὐτοὺς ἐν τῇ ζωῇ αὐτῶν, καὶ τῶν κεκρυμμένων σου ἐπλήσθη ἡ γαστὴρ αὐτῶν. Ἐχορτάσθησαν υἱῶν, καὶ ἀφῆκαν τὰ κατάλοιπα τοῖς νηπίοις αὐτῶν. Καὶ κατὰ τοῦτο ὠφεληθείην· ἀλλὰ καὶ τὴν ῥομφαίαν σου, φησί, οῦσαι ἀπὸ τῆς χειρὸς τῶν ἐχθρῶν· δέος γὰρ μήποτε τὴν σὴν ῥομφαίαν, ᾗ πεποιθὼς ἐγὼ κέ χρημαι κατ' αὐτῶν, τῆς ἐμῆς χειρὸς ἁρπάσαντες οἱ πολέμιοι, καὶ ἀφελόμενοί μου αὐτὴν, χρήσωνται αὐτῇ κατ' ἐμοῦ. Εἴη δ' ἂν ὁ τοῦ Θεοῦ λόγος ὁ ένερ γῆς καὶ τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον,' ὁ τῇ ψυχῇ δεδομένος ἀντὶ ῥομφαίας πρὸς ἄμυναν τῶν ἐχθρῶν· ὅπερ συμβαίνει πολλάκις, ἐπειδὰν οἱ ἐχθροί τοῦ Θεοῦ, τὰς ἀπὸ τῶν θείων Γραφῶν λέξεις καὶ τὰ ἀναγνώσματα ἀποβαλόντες καὶ ἀνατρέψαντες, ἐξ αὐτ τῶν καν, δι' αὐτῶν τὰς ἀκεραίους καταπαλαίωσι ψυχάς. Διὸ εὔχεται ἀπὸ τῶν ἐχθρῶν τοῦ Θεοῦ ῥυσθῆναι τὴν ῥομφαίαν αὐτοῦ, καὶ ἀπὸ ὀλίγων ἀπὸ γῆς ἀνθ' οὗ ὁ μὲν Ἀκύλας ἐξέδωκεν· ἀπὸ τεθνηκότων

(1) Hæc Latine exprimi nequeunt; in textu Græco, necnon in omnibus mss. Bibliorum, legitur ταλαιπω ρησάντων, non ταλαιπωριζόντων.

ἐκ καταδύσεως· ὁ δὲ Σύμμαχος· (1) ̓Απὸ νεκρῶν A precatur etiam ab iis qui jam inter mortuos com

ἀπὸ ἐνδεδυκότων. Ρυσθῆναι γὰρ εἴχεται καὶ ἀπὸ τῶν ἐν νεκροῖς ἤδη λελογισμένων διὰ τὸ πάμπαν ἐστερῆσθαι τῆς κατὰ Θεὸν ζωῆς. Ἀντὶ δὲ τοῦ, δια μέρισον αὐτοὺς, ὁ μὲν ̓Ακύλας ἡρμήνευσεν, μέρος αὐτῶν ἐν ζωῇ· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἡ μερὶς αὐτῶν ἐν ζώσιν. Διδάσκει δὲ διὰ τούτων, ὡς τῶν μὲν ἀσεβῶν καὶ τῶν πολλάκις ὠνομασμένων ἐχθρῶν τοῦ Θεοῦ ἡ μερὶς, καὶ ὁ κλῆρος, καὶ πᾶσα ἡ περιουσία ἐν τῇ παρούσῃ ζωῇ τυγχάνει καὶ ἐν τῷ θνητῷ βίῳ· ἐν ᾧ καὶ ἐπλήσθη ἡ γαστὴρ αὐτῶν πάσης τροφῆς, καὶ πάσης ἀπολαύσεως, καὶ τρυφῆς. Ἀλλὰ καὶ τῶν κεκρυμμένων σου φησίν· ἀνθ ̓ οὗ ὁ Σύμμαχος ἡρμήνευσεν, καὶ τῶν ἀποθέτων. "Οσα γάρ ἐστιν ἐν τῷ θνητῷ βίῳ καὶ τῇ θνητῇ ζωῇ τίμια, τῶν νομιζομένων ἀποθέτων καὶ ἀποκρύφων, ἐσχήκασιν.

Αὐτοὶ γοῦν καὶ χρυσὸν καὶ ἄργυρον καὶ πάντα γῆς μέταλλα περιειργάσαντο, λίθους τε παντοίους τιμίους καὶ πολυτελεῖς ἐξηρεύνησαν, καὶ τούτων ἁπάντων ἐπλήσθησαν· τέκνων δὲ καὶ υἱῶν, καὶ θυγα τέρων ἐνεφορήθησαν. Διὸ ἐπιλέγει· Ἐχορτάσθησαν υἱῶν. Καὶ οὐ μόνον γε αὐτοὶ τούτων ἐχορτάσθησαν, ἀλλ' ἐμπλησθέντες αὐτοί τε πρότεροι, κλήρους καὶ διαδοχὰς τοῖς μετ' αὐτοὺς ἐγγόνοις καταλελοίπασιν. "Αλλος φησίν· Εἰ καὶ τῷ θανάτῳ τούτους παραπέμ ψαι σοὶ ῥᾴδιον, ὦ Δέσποτα· ἀλλ ̓ οὖν ἱκετεύω ζῶντας αὐτοὺς σκεδασθῆναι, καὶ τὴν κακὴν αὐτῶν συμφω νίαν διαλυθῆναι, καὶ τῶν ἀποκειμένων σοι τιμωριών μετασχεῖν. Οὕτω γὰρ ἐν τῇ μεγάλη ᾠδῇ τοῦ Μωϋσέως αὐτὸς ὁ Θεός φησιν· Οὐκ ἰδοὺ ταῦτα πάντα συνῆκται παρ' ἐμοὶ, καὶ ἐσφράγισται ἐν τοῖς θηταυροῖς μου· ἐν ἡμέρᾳ ἐκδικήσεως ἀνταποδώσω, ἐν καιρῷ ὅταν σφαλῇ ὁ ποῖς αὐτῶν. Καὶ τοῦτο δὲ ὁ Σύμμαχος οὕτως ἡρμήνευσε· Χορτασθήσονται νἱοὶ, καὶ ἀφήσουσι τὰ λείψανα αὐτῶν τοῖς νηπίοις αὐτῶν. Οἶδα, φησίν, ὅτι τὴν δικαίαν σου τι μωρίαν οὐ μόνον αὐτοῖς ἐπάξεις, ἀλλὰ καὶ τοῖς υἱέσε καὶ τοῖς ἐγγόνοις τῶν προγόνων πονηρίαν μιμησα μένοις. Τὸ δὲ, χορτασθήσονται, ἀντὶ τοῦ, εἰς κόρον μεθέξουσι τῶν κακῶν.

Ἐγὼ δὲ ἐν δικαιοσύνῃ ὀφθήσομαι τῷ προσώπῳ σου χορτασθήσομαι ἐν τῷ ὀρθῆναι μοι τὴν δόξαν σου. Ἐκεῖνοι μὲν τοιαύτας δώσουσι δίκας· ἐγὼ δὲ τοῖς παρὰ τῆς δικαίας προνοίας ἀγαθοῖς ἐντρυφήσω, πεῖραν μεγίστην τῆς σῆς εὐεργεσίας δε ξάμενος. Ἐγὼ δὲ τῇ πορισθείσῃ μοι δικαιοσύνῃ τε καὶ ἀρετῇ θαῤῥῶν πεπαῤῥησιασμένως ὀφθήσομαι τῷ προσώπῳ σου. Καὶ αὕτη μοί ἐστιν ἐλπὶς, καὶ οὗτος μέγας κλῆρος· οὗ ποτε πληρωθήσομαι, καὶ χορτασθήσομαι πάσης τρυφῆς, ἐν τῷ ὀφθῆναι τὴν δόξαν σου ἐν τῇ τῶν οὐρανῶν βασιλείᾳ.

ΨΑΛΜΟΣ ΙΖ'.

Εἰς τὸ τέλος τῷ παιδὶ Κυρίου τῷ Δαυΐδ, ἃ ἐλά 1ησε τῷ Κυρίῳ τοὺς λόγους τῆς ᾠδῆς ταύτης,

63 Deut. xxxi, 34.

[merged small][ocr errors][merged small]

putantur, quia vita illa, quæ secundum Deum est, penitus privantur. Illud autem, divide eos, Aquila, pars eorum in vita, interpretatur; Symmachus autem, pars eorum in viventibus. His porro docet, impiorum et inimicorum Dei, qui in his plerumque memorantur, portionem, sortem omnesque facultates in hac præsenti et mortali vita sitas esse, ubi venter eorum omni ciborum genere, omni felicitate ac voluptate repletur. Imo etiam de absconditis tuis; cujus loco Symmachus interpretatur, et repositis tuis. Siquidem corum omnium quæ in hac mortali vita occurrunt pretiosorum, quæ inter recondita et abdita computantur, potiti sunt.

Illi itaque aurum, argentum, omniaque terræ metalla sumina cura perquisiverunt, lapides pretiosos vel rarissimos cujusvis generis pervestigarunt, iisque omnibus adimpleti sunt : filiis mascullis feminisve saturati sunt. Quamobrem subjungit, saturati sunt filiis. Neque illi tantum iis saturati sunt; sed postquam ipsi priores ad satietatem us que iis sunt usi, hæreditatem successionemque nepotibus transmisere suis. Alius sic interpretatur: Etiamsi, inquit, perfacile tibi sit, Domine, ipsos morte afficere: at, quæso te, homines dum hac vita fruuntur disjungas, improbamque illam concordiam dissipes, ut a te repositas sceleribus suis pœnas luant. Ita enim in magno Moysis cantico Deus ipse loquitur : Annon ecce hac omnia congregata sunt apud me, et signata in thesauris meis: in die ultionis retribuam, quo tempore labetur pes eorum 53. Hæc ita Symmachus interpretatur, saturabuntur fi liis, et dimittent reliquias suas parvulis suis. Novi, inquit, te non modo debitum iis supplicium illatused etiam filiis ac nepotibus eorum, si quidem avorum nequitiam imitentur. Illud autem, saturabuntur, id est, ad satietatem et fastidium usque malis sesc dedent.

ΓΙΝΗ,

VERS. 15. Ego autem in justitia apparebo conspectui tuo, satiabor cum apparuerit mihi gloria tua. Illi quidem hujusmodi pœnas dabunt. Ego autem paratis a justa providentia tua fruar bonis, maxi. mumque beneficentiæ tuæ sumam experimentum. Ego sane justitiæ atque virtuti, cujus auctor mihi fuisti, confisus, tuta conscientia apparebo conspectui tuo. Hac in spe versor: hæc mihi magna hæreditas, qua replebor, et ad satietatem usque omni voluptate fruar, cum in regno colarum apparuerit gloria tua.

PSALMUS XVII.

VERS. 1. In finem puero domini David, quæ locutus est Domino verba cantici hujus, in die qua eripuit

(1) Hæc sunt Hebraica verba, Dima ph της Dinois. Aquilæ interpretatio huic prorsus similis fertur apud Drusium et alios ; sed Symmachi versio vitiata occurrit ibidem, Κύριε ἀπὸ τῶν ἐνδεδοκότων ἡ μερὶς ἐν ζωῇ. At lectio nostra sincerior, quæ in omnibus mss. similiter effertur.

« ПредыдущаяПродолжить »